Bóly hazánk egyik „bezzeg-városa”: a 4 ezer lelkes baranyai település minden rendszerváltás utáni fejlesztése sikertörténet, legyen szó ipari parkról, termálvíz-hasznosításról, intézményfelújításokról. Mindebben nagy szerepe volt Bóly októberben visszavonult, független polgármesterének, Hárs Józsefnek, aki 34 éven át irányította a német gyökerű várost. Hárs sok időt fordított annak a tervének a megvalósítására, hogy öntözési célra eladja a városi szennyvíztisztító napi 4 ezer köbméternyi vízét. A speciális öntözővizet az elképzelések szerint egy hat hektáros területen megépített tározóban „spájzolnák”, csakhogy a kiszemelt ingatlannak 237 tulajdonosa volt, akik közül tizenvalahányat évek óta nem találnak, emiatt csúszik a beruházás. Ha másképp nem megy, akkor Bóly kisajátítással, de megszerzi a fellelhetetlen gazdák részét, és megvalósítja a projektet. Vevő már van a szokatlan árura, mint ugyanis Hárs Józseftől – még távozása előtt - megtudtuk, Bólyban egy agrárcég 15 hektáron vetőmagot termel, s nekik van szükségük öntözővízre. Jelenleg Bóly környezetterhelési díjat fizet a közeli patakba engedett szennyvíz után, ám ha öntözővízként túlad rajta, pénzt kap érte.
A bólyi tervek összhangban vannak az Európai Unió szándékával.
A globális felmelegedés következtében egyre gyakoribb aszálykárok elhárítása érdekében az unió arra ösztönzi tagállamait, hogy az úgynevezett visszanyert vizeket hasznosítsák az agráriumban, s ennek jogi feltételeit 2020-ban rendeletbe is foglalták. Utóbbit Magyarország kormánya is megtette 2023-ban. Bodnár Ildikó, a Debreceni Egyetem Műszaki Kar Környezetmérnöki Tanszékének főiskolai tanára évek óta foglalkozik a szennyvízhasznosítás lehetőségeivel, s mint megkeresésünkre elmondta: a hazai szennyvíztisztítók vízminősége megfelel az unió elvárásainak. A tisztítóművek által visszanyert víz a kapcsolódó kormányrendelet alapján azonban idehaza csak energia- és vetőmagültetvények, valamint ipari növények öntözésére használható. A tisztított szennyvizekben akár gyógyszermaradványok és mikroműanyagok is jelen lehetnek, ezért a visszanyert vizek minőségének monitorozása rendkívül fontos feladat.
Ligetvári Ferenc vízgazdálkodási szakmérnök évtizedek óta elkötelezett híve a szennyvíz öntözési célú használatának. (Ligetvári nevét sokan onnan ismerhetik, hogy 2000-ben hat hónapig ő volt az első Orbán-kormány környezetvédelmi minisztere.) A 83 esztendős mérnök kérdéseinkre válaszolva hangsúlyozta: a hazai szennyvíztelepeken összesen 600 millió köbméter vizet tisztítanak meg, s ennek nagyjából felét lehetne elöntözni. A másik felét azért nem, mert a tisztítók környéke – a domborzati viszonyok és talajadottságok, illetve az ivóvízbázisok közelsége miatt - nem alkalmas ennek a fajta öntözővíznek a tárolására, befogadására.
Ám az említett 300 millió köbméter komoly érték, azzal akár 100 ezer hektár öntözhető, s a termésnövekedéssel elérhető haszon országos szinten százmilliárdokban lenne mérhető.
A mérnök agrárbevételt növelő prognózisát gyakorlati tapasztalatokkal egyelőre azért nem tudjuk megerősíteni, mert világszerte kevés helyen használják agrárcélokra a szennyvíztisztítókból kibocsátott vizet. Az előbbiek miatt arra is alig van adatunk, hogy okoz-e a visszanyert víz kiöntözése környezeti károkat. Ligetvári megemlített egy svéd gazdát, aki 20 éve öntöz egy 10 hektáros energiaültetvényt tisztított szennyvízzel, s ott ez - a kísérleti szinten megrekedt tevékenység - nem veszélyezteti a közeli vízbázist. (Az energiaültetvény olyan növénykultúra, amit energia kinyerése érdekében telepítenek.)
Szerettük volna megtudni, hogy Magyarországon folyik-e valahol hasonló kísérlet, illetve azt, hogy a kormány kezdeményezésére milyen tanulmányok, hosszú- és rövidtávú tervek születtek a szennyvíz mezőgazdasági hasznosítására. Ezért telefonon, majd levélben megkerestük az ügyben illetékes Energiaügyi Minisztériumot, ám onnan csak az idevágó jogszabályok linkjét küldték meg lapunknak. Annyit azért elárultak, hogy egy „szakmai vizsgálat során beazonosításra kerültek a potenciálisan tisztított szennyvízzel öntözhető területen fekvő szennyvíztisztító telepek”. Ám hogy melyik területekről és telepekről van szó, s ott mit gondolnak megvalósíthatónak, azt nem osztották meg a nyilvánossággal. Azt sem tudtuk meg a tárcától, hogy az agrárcélú szennyvízhasznosításhoz szükséges tervekre és beruházásokra vannak-e jelenleg állami és uniós támogatási források.
Több százezer magyar tűnt el a közüzemi ivóvízellátásból MagyarországonLevélben megkerestük a hazánk vízgazdálkodását irányító Országos Vízügyi Főigazgatóságot is, s ők a következőket írták: „A visszanyert víz felhasználásának Európában főleg a vízhiánnyal leginkább sújtott mediterrán országokban van hagyománya. Hazánkban eddig közvetlen felhasználással érdemben nem használtuk ki ezeket a vízkészleteket” - írta az OVF. A levél végén azonban megemlítettek két olyan szennyvíztisztítót, aminek vízével energiaültetvényt öntöznek.
Az egyik a Dunavarsányi Tiszta Víz Kft., ami hat település napi 3500 köbméter tisztított szennyvízét juttatja el mezőgazdasági területekre. A kft. tulajdonosa, Ács Sándor elmondta, hogy a cég egy 40 és egy 18 hektáros nyárfást, valamint 8 hektárnyi energiafüzet locsol az említett vízmennyiséggel, ám hogy mekkora bevételt és nyereséget hoz ez az ipari hasznosításra szánt erdő, azt csak annak vágása után, 10-12 év múlva tudjuk kiszámolni. A hat önkormányzat tulajdonában lévő ültetvényeket alapvetően uniós és állami forrásból telepítették. A rendhagyónak számító öntözés közeli vízbázisokra gyakorolt hatását két tucat monitoring kúttal ellenőrzik, s eddig nem tapasztaltak vízminőségromlást, tudtuk meg Ács Sándortól.
Az OVF által megnevezett másik tisztító Nyársapáton működik, ott a falutól két kilométerre lévő, alig egyhektáros nyárfásra vezetik rá a visszanyert vizet. A 2010 óta növekvő mintegy félezer fa 2040 után lesz vágásérett, s mint azt Kis Miklóstól, a kétezer lelkes falu független polgármesterétől megtudtuk, várhatóan a falu lakói kapják majd meg a kitermelt fát tüzelőnek, szociális alapon. A polgármester szerint Nyársapát környékén se szenvedte meg a vízbázis a visszanyert víz kiöntözését.
A fentiekhez tegyük hozzá: Ligetvári Ferenc szerint elképzelhető, hogy még több hozadéka lehetne az ilyen fajta öntözésnek, ha a kommunális szennyvizet csak részben tisztítanánk meg. Ligetvári ekképp érvelt: a szennyvízben lévő káliumot, foszfort és nitrogént vegyi eljárással távolítjuk el, miközben ugyanilyen elemeket tartalmazó műtrágyákat szórunk a termőföldekre. Ha részben tisztítatlanul öntöznénk ki a szennyvizet, akkor az újabb százmilliárdos nagyságrendű megtakarítást hozna, hisz egyszerre spórolnánk meg a vegyi tisztítás és a műtrágyahasználat költségeit. Ligetvári hozzátette, hogy ennek az elméletnek a bizonyítására még kísérleteket kell végezni. Azt is érdemes vizsgálni, hogy mi lesz a kiöntözött visszanyert vízben lévő maradványvegyületekkel. Van olyan elmélet, ami szerint bizonyos talajtípusokban ezek az anyagok nem akkumulálódnak (mint teszik azt a folyók iszapjában és a tengerben), a talajban ugyanis élnek olyan baktériumok, amelyek lebontják ezen káros szerves anyagokat. Ha ez egyértelműen bebizonyosodna, akkor egy újabb és fontos érv szólna a visszanyert vizek agrárhasznosítása mellett.
