Lehetséges, hogy harminc-negyven év múlva a történelemkönyvekben azt fogják tanítani, 2024 novemberében már zajlott a bolygón a harmadik világháború – jelentette ki a Népszavának adott videóinterjújában Tarjányi Péter. A biztonságpolitikai szakértő azt mondta, világméretű katonai konfliktus akkor következik be, ha három fő hadi színtéren is összecsapások történnek. Ebből kettő már teljesült, hiszen Európában és a Közel-Keleten is kiterjedt háború zajlik, s ha Tajvan térségében kitörne egy fegyveres konfliktus, akkor már valóban világháborúról beszélhetnénk.
Úgy véli, tömbösödési folyamatot látunk, egyik oldalán feltörekvő, távol-keleti országok állnak, amelyek megtörnék a Nyugatnak az elmúlt száz-kétszáz évben kialakult dominanciáját.
Civilizációk összecsapása zajlik előttünk, amelynek csupán egyik pontja az orosz–ukrán háború.
Tarjányi Péter bírálta a Nyugat hozzáállását a kialakult helyzethez, mert ez a fajta halogató magatartás nagyon kényelmes Oroszországnak.
A biztonságpolitikai szakértő hangsúlyozta, Vlagyimir Putyin tudja, hogy Ukrajna nem rendelkezik olyan fegyverrendszerekkel, amelyekkel el tudná pusztítani Oroszországot, és ez a Nyugatnak egyébként sem állna érdekében. Felhívta arra is a figyelmet, hogy legújabb ballisztikus rakétáival kapcsolatban a Kreml is még csak a teszt szót használja, ami arra utalhat, hogy jelenleg nincsenek sorozatgyártásban ezek az eszközök, nincs akkora mennyiség belőlük, amivel a front teljes szakaszán támadásokat tudnának végrehajtani.
Tarjányi Péter kincstári optimizmusnak nevezte Orbán Viktor azon vélekedését, hogy Donald Trump győzelmével azonnal lezárulna az ukrajnai háború. Egyben jelezte, elképzelhetetlen, hogy Magyarország területére átterjedjenek a katonai összecsapások. Éppen ezért nem is tudja értelmezni Orbán Viktor kijelentéseit arról, hogy belesodródhatunk ebbe a háborúba.
Tarjányi Péter kincstári optimizmusnak nevezte Orbán Viktor azon vélekedését, hogy Donald Trump győzelmével azonnal lezárulna az ukrajnai háború.
Egyben jelezte, elképzelhetetlen, hogy Magyarország területére átterjedjenek a katonai összecsapások. Éppen ezért nem is tudja értelmezni Orbán Viktor kijelentéseit arról, hogy belesodródhatunk ebbe a háborúba.
Az orosz-ukrán háború dióhéjban
Oroszország és Ukrajna között gyakorlatilag az ezredforduló óta folyamatos a feszültség. Oroszország saját érdekszférájának tekinti a posztszovjet térséget, mindenekelőtt a szláv államokat, amit évszázados történelmi mitológiával igyekszik igazolni az orosz, ukrán és belorusz nép közös eredetéről, testvériségéről.
Ukrajna azonban egyértelművé tette, hogy szabadulni akar a testvéri ölelésből, a nyugati világ felé. A távolodás az uralkodó orosz világkép számára lényegében területi veszteséget, a birodalom megcsonkítását jelenti. Másrészt fenyegetést Putyin rendszerére, annak gazdasági érdekeire. Amikor a 2013–14-es majdani tüntetéssorozat éles szakításhoz vezetett az oroszbarát politikai vonallal, Oroszország válaszlépései sem maradtak el: annektálta a Krímet, és támogatást nyújtott két kelet-ukrajnai régió szakadár „népköztársaságának". Ezen a területen 2014 óta folyamatosak voltak a fegyveres összecsapások, és nem lehetett kizárni egy komolyabb katonai konfliktus lehetőségét. Ukrajna NATO-tagságának lehetősége újabb lökést adott ebbe az irányba.
Orosz-ukrán háború: kik az elmúlt évek nyertesei és kik a vesztesei?Oroszország 2024. február 21-én elismerte a Luhanszki és Donyecki Népköztársaságot, majd részben a kölcsönös segítségnyújtás jegyében, február 24-én "különleges katonai akciót", valójában nyílt háborút indított Ukrajna ellen. A cél az ukrán vezetés megdöntése, oroszbarátra hangolása, az ország NATO-csatlakozásának megakadályozása és az orosz érdekszférába való visszavezetése volt. Ukrajna azonban nem hátrált meg az invázió első sikeres napjai után. Meg tudta szervezni a főváros, a kormányhivatalok és Zelenszkij elnök védelmét, részben nyugati segítséggel.
Egyre több részlet kerül napvilágra azokról a béketárgyalásokról, amelyek márciustól áprilisig zajlottak a két fél között Fehéroroszországban, majd Isztambulban. Egyes beszámolók, értékelések szerint közel volt a megállapodás, és bár többen úgy vélik, a Nyugat tántorította el tőle Zelenszkijt, nem tisztázott, miért is nem sikerült a békekötés.
Kim Dzsongun katonái és az ukrán atom – Ha észak-koreai katonák harcolhatnak az oroszok oldalán, mások miért ne harcolhatnának ukránok mellett?Április elején az oroszok visszavonulásra kényszerültek Kijev alól. Ezután derült fény a környéken végrehajtott vérengzésekre, melyek közül a bucsai mészárlás követelte a legtöbb áldozatot. Egyéb háborús bűnökről is érkeztek hírek, világszerte megdöbbenést keltett az ukrajnai gyerekek kitelepítése Oroszországba. Utóbbi miatt 2023-ban a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság körözést adott ki Vlagyimir Putyin ellen.
Az orosz agresszió Ukrajna területének közel egyötödét tudta ellenőrzése alá vonni a háború kezdeti szakaszában. Elfoglalta Herszont és Mariupolt, szárazföldi folyosót teremtve a Krímhez. Ám 2022 szeptemberében a nyugati fegyverekkel megerősített ukrán hadsereg ellentámadást indított, megtisztította Harkiv környékét, és novemberben visszafoglalta Herszont. Közben Putyin állama saját területének nyilvánította Ukrajna négy régióját (Luhanszk, Donyeck, Zaporizzsja, Herszon), bár egyiket sem tudta teljes mértékben elfoglalni.
2022 végére lényegében kialakult az a frontvonal, amely mentén máig folynak a harcok. Tavaly Ukrajna próbálkozott újabb ellentámadással, később Oroszország indított nagyobb akciót Harkiv térségében, de mindkét oldalon elmaradtak az igazán nagy katonai sikerek. Bár 2024-ben a kezdeményezés Oroszország kezébe került, s lassú haladással óriási nyomást helyez az ukrán hadseregre, a front még nem omlott össze. Ráadásul Kurszk térségében ukrán egységek törtek be orosz területre.
A háború éles nemzetközi törésvonalakat teremtett, vagy inkább tett még láthatóbbá. Irán, Kína, Észak-Korea eltérő módon és intenzitással, de hátországot nyújt Oroszországnak, míg az Egyesült Államok és az Európai Unió egyértelműen Ukrajna oldalán áll. A fegyverszállításokon túl utóbbi jele, hogy Ukrajnával elkezdődtek az uniós csatlakozási tárgyalások.
„Ne mi magyarok fizessük meg a háború árát!"
Mindeközben a magyar kormány disszonáns üzeneteket küld a világ és a hazai lakosság felé az ukrajnai háborúval kapcsolatban. Orbán Viktor miniszterelnök elítélte ugyan a háborút, de számos megnyilvánulása az agresszor Oroszország helyett a megtámadott Ukrajnát, a nyugati országokat és szervezeteiket, valamint saját politikai ellenzékét igyekezett felelősnek beállítani a háború elhúzódásáért és annak gazdasági következményeiért. „Ne mi magyarok fizessük meg a háború árát!" és „Magyarország nem sodródhat bele ebbe a háborúba!" – üzente számos alkalommal a közmédia csatornáin.
A magyar kormányt látszólag teljesen váratlanul érte 2022. február 24-e, 2015 óta a menekültügyi adminisztrációt teljesen leépítették, nem voltak meg a korábbi menekülttáborok sem. Végül március végén nyitották meg a BOK-csarnokban a humanitárius tranzitpontot, amit júliusban a kihasználatlanság okán be is zártak, azóta a kormányhivatalok intézik a menekültek törvényben előírt ellátását. Azonban önkéntesek és civil szervezetek már a háború első napjaitól segítették az ukrán menekültek elszállásolását, orvosi ellátását, munkavállalását és társadalmi beilleszkedését, amiről a Népszava hasábjain számos alkalommal írtunk. Köztük a Migration Aid által alapított, Learning Without Borders budapesti popup-iskoláról, ahol egyszerre próbálják az itt élő ukrán gyerekek tanulását, fejlesztését biztosítani és a családok háborús traumáit kezelni.
Az Eurostat felmérése szerint a háború kitörése óta közel 4 millió ukrán, többségben nők és gyermekek hagyták el a hazájukat, közülük nagyjából 31 ezeren élnek menekültként ma is Magyarországon (míg Lengyelországban 1,5 millióan, Németországban 1 millióan, Csehországban 400 ezren), a hazatérésük esélye pedig a konfliktus elhúzódásával egyre csökken.
