Pásztor Csaba gyógypedagógus és művészetterapeuta, de eredetileg teljesen más pályára, bölcsésznek készült. Személyes érintettsége nincs, szinte véletlenszerűen – egy képzés révén – találkozott a fogyatékkal élők világával. Ennek hatására vett fordulatot az élete. Az óbudai San Marco utcában lévő Csalogány iskolában dolgozik, amely „értelmileg akadályozott gyermekek” mellett látás- mozgás- és hallássérült diákokkal is foglalkozik.
Rögtön javítjuk is magunkat: az „iskola” túlságosan leegyszerűsítő kifejezés. A Csalogány egyszerre óvoda, általános iskola, készségfejlesztő speciális szakiskola, gyógypedagógiai módszertani intézmény, kollégium és gyermekotthon. Háromtól huszonnégy éves korukig járnak ide gyerekek és fiatal felnőttek.
A Csalogányban eddig is minden évben szerveztek valamilyen rendezvényt december 3-a, a fogyatékkal élők világnapja alkalmából, idén azonban még inkább különlegessé szeretnék tenni az eseményt. Már most megünneplik, hogy Frim Jakab (1852-1919) tanító és gyógypedagógus 150 évvel ezelőtt, 1875-ben Rákospalotán megalapította az intézmény jogelődjét.
Pásztor Csaba kezdeményezésére diákok és pedagógusok – közülük is kiemelve Ronayné Varga Tünde szakoktatót – közös munkával tiszta fehér ruhát varrtak: a Csalogány küldöttsége ezt viszi majd a csatkai kegyhelyre a világnapon, hogy a középkorból eredő hagyományokat követve felöltöztessék Szűz Mária nagy méretű, fából faragott szobrát. Az öltözéket 206 textilvirág díszíti – pontosan annyi, amennyi a tanulók száma –, a virágokat ékesítő gyöngyöket a diákok varrták fel. Azt, hogy a gyerekek milyen izgalommal várják december 3-át, személyesen is megtapasztalhattuk, amikor a helyszínen találkoztunk azokkal, akiknek szülei hozzájárultak fotók készítéséhez. A csatkai ünnepségen a szintén III. kerületben lévő, Szent Miklósról elnevezett iskola „sajátos nevelési igényű” növendékei is fellépnek.
Elegük lett, hogy az Orbán-kormány nem biztosít megfelelő ellátást, maguk építtetnek otthont a fogyatékkal élő gyerekeiknekA Csalogányban tanító pedagógusok jelentős része vallásos ugyan, de mégiscsak világi intézményről van szó. Pásztor Csaba elmondása szerint ebből nem adódott semmiféle probléma, a nem vallásosak is egyöntetűen támogatták az ötletet. A Mária-szobornak szánt ruha egyik rejtett zsebébe az összes pedagógus neve belekerül.
Nem véletlenül esett a romák által különösképpen kedvelt Csatkára a választás, hisz a Csalogány diákjainak is becsülhetően mintegy 20-30 százaléka cigány származású. A fogyatékkal élők ügye mindig a társadalom peremére szorult – állapította meg Pásztor Csaba. A csatkai esemény a lehetőségeihez mérten arra igyekszik felhívni a figyelmet, hogy a fogyatékkal élők és az egészségesek éppen úgy egységet alkotnak, ahogyan a roma és nem roma magyarok.
„Reméljük, hogy számíthatunk az égiek támogatására, Mária is segíteni fog bennünket” – mosolygott Pásztor Csaba. Segítséget remél abban is, hogy a diákokkal foglalkozó pedagógusok méltónak bizonyuljanak a nagy elődökhöz, a már említett Frim Jakabhoz, vagy Bárczi Gusztávhoz (1898-1964), aki a vészkorszak idején is példát mutatott emberségből: intézményében hatvan vidéki zsidó gyermeknek nyújtottak menedéket. 2016-ban ezért posztumusz megkapta az izraeli Jad Vasem intézet Világ Igaza kitüntetését. Pásztor Csaba – a teljesség igénye nélkül – a példaképek közé sorolta Illyés Gyula gyógypedagógus feleségét, Kozmutza Flórát (1905–1995) és Göllesz Viktort (1930-1999), a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola volt főigazgatóját.
Kihagyhatatlan San Marco hercegné (1838-1926) – született Nagyszentmiklósi Nákó Anna Miléva – is, aki férje halála után teljes vagyonát karitatív célokra áldozta. 1900-ban ő alapította a gyógyíthatatlan betegek számára létrehozott Irgalom Házát, az első budapesti hospice házat. Napjainkban ebben a hatalmas, esztétikus századfordulós épületben működik az időközben tornateremmel és tanuszodával is bővült Csalogány iskola, amely több állomáshely után 2008-ban költözött ide a névadónak megmaradt budai Csalogány utcából. Az új funkciót ellátó San Marco utcai épületet a katolikus, református, evangélikus és zsidó felekezet képviselői ökumenikus szertartáson áldották meg.
Pásztor Csaba húsz éve dolgozik gyógypedagógusként, ennyi idő leforgása alatt szerint történtek kifejezetten kedvező változások is. Pályázni lehet esélyteremtő programokra, a múzeumok, mozik, színházak nyitottá váltak a fogyatékkal élők iránt.
Persze, nem akarja túlságosan rózsaszínűre festeni a képet.
Ma is jellemző, hogy a sérült gyermek születésekor a férfi magára hagyja a családot. A nőkre, édesanyákra így fokozottan nagy teher hárul, ráadásul a környezet is stigmákkal bélyegzi meg őket.
Az emberek gyakran még mindig idegenkedve néznek, odébb húzódnak, ha a tömegközlekedési járművekre fogyatékos gyerekek szállnak fel a kísérő tanárral. Bár az iskolát befejező fogyatékkal élők egy része el tud helyezkedni akár közértben, étteremben, postán vagy kórházban, a munkáltatók többsége napjainkban is fél az alkalmazásuktól. Pedig csak meg kellene keresni a nekik megfelelő munkaköröket.
Odakint bármilyen őrület van, a Csalogány egy színes buborék, ahol mindenki családként működő, igazi közösségben érezheti magát – mondta Pásztor Csaba, aki azonban nem szeretne teljesen visszahúzódni ebbe a mikrokozmoszba. Ahogyan csatkai kezdeményezése is mutatja, személyes ügyének tekinti, hogy „közösen jobb hellyé varázsoljuk ezt a világot”.
