Bevezető helyett
Tizenöt évvel ezelőtt értelmes elfoglaltságot keresve – 40 évnyi bankszakmai pályafutással a hátam mögött – úgy döntöttem, megpróbálkozom szakfordítással, pontosabban: angol nyelven kiadott társadalomtudományi, ezen belül főként közgazdasági könyvek magyarra történő fordításával (és persze megjelentetésével). Nem számítva az igyekezetet az értelmes elfoglaltság felkutatására, a motivációm hármas volt: nagyon szeretek olvasni, szeretem az angol nyelvet és nem utolsó sorban azt is gondoltam, hogy ezeknek a könyveknek a többsége „magától” nem fog eljutni a hazai közönséghez, így a munkámnak lehet valamennyi szélesebb értelemben vett haszna is. E könyvek többsége ugyanis valóban első osztályú, sőt a feletti; Nobel-díjas és másképpen ünnepelt szerzők műveiről van szó, amelyeket a szerzők nem elsősorban a szakma, inkább a szélesebb olvasóközönség számára szántak.
Az elmúlt három hónapban rövid ismertetőket írtam mindegyik kötetről, amelyeket feltettem a Facebook-oldalamra. Ezek közreadásával a Népszava jóvoltából most egy szélesebb olvasóközönséget is elérhetek.
***
(G. A. Akerlof – R. J. Shiller: Animal spirits – Avagy a lelki tényezők szerepe a gazdaságban és a globális kapitalizmusban, Corvina Kiadó, 2011)
A két Nobel-díjas amerikai közgazdász az úgynevezett viselkedési közgazdaságtan képviselője. Ez az irányzat, ami nem kevés csatározás után egy ideje már része a közgazdaságtan főáramának, úgy tartja, hogy a lelki tényezők nagy szerepet játszanak a gazdasági szereplők döntéseiben olyannyira, hogy e tényezők hatására a döntések szisztematikusan eltérhetnek attól, amit gazdasági értelemben optimumnak tartunk. A laikus érdeklődő joggal mondhatja, hogy ebben semmi eredeti vagy meglepő nincs, ám a közgazdaságtannal közelebbről foglalkozók tudják, hogy a klasszikus, de még inkább a XX. századi neoklasszikus közgazdaságtan, mint lényegtelentől, elvonatkoztatott ezektől a lelki tényezőktől és megengedhetőnek tartotta a feltételezést, hogy az emberek teljesen racionálisak, azaz minden pillanatban képesek arra, hogy a saját legjobb érdekeik szerint döntsenek (vagy ha az egyes ember nem is, a piac egésze igen).
De hogy kerül ide az animal spirits kifejezés? A legtöbben biztosan arra tippelnének, hogy valami köze kell, hogy legyen az angol animal (állat) szóhoz – de nem. A könyvből megtudhatjuk, hogy Galénosz ókori orvos szerint a megbetegedéseket a testünkben jelen lévő három lélek (spiritus) – az egyik ezek közül az agyban lakozó spiritus animalis – valamelyike egyensúlyának a megbomlása okozza. Az animalis e helyütt éltetőt jelent. A történetünk szempontjából azonban ennél sokkal érdekesebb, hogy John Maynard Keynes, a XX. század bizonyosan legnagyobb hatású közgazdásza, aki színesen és gyakran nagyon szellemesen fogalmazott, átvette ezt a kifejezést annak alátámasztására, hogy a gazdaság szereplőit a döntéseik során nem csupán, sőt gyakran nem is elsősorban a racionális megfontolások motiválják, de nagy szerepet játszik a hangulatuk (optimizmusuk vagy éppen pesszimizmusuk) ingadozása is.
A két szerző, Akerlof és Shiller Keynes követőiként a 2008-as nagy pénzügyi válság nyomán a könyvükben arra vállalkoztak, hogy a gazdaság egésze szintjén azonosítsák be azokat a lelki tényezőket, amelyeknek a „megbomlása” a válság létrejöttét magyarázza. Ezek a lelki tényezők szerintük a következők: a bizalom (a túlzott önbizalom); a méltányosság (a méltánytalanság miatt érzett felháborodás); a korrupció és a rosszhiszeműség (ezek elszaporodása a válságok előtt); a monetáris illúzió (az emberek nem látnak át az infláción) és a történetek (evolúciós tény, hogy a világot történeteken keresztül látjuk és magyarázzuk). A lelki tényezők bemutatásával alapvetően fontos kérdéseket tárgyalnak: miért zuhannak a gazdaságok válságba; mi az oka a krónikus munkanélküliségnek; miért ingadoznak a pénzügyi aktívák árai; véletlenszerű-e a jövő érdekében történő takarékoskodás; miért ciklikusak az ingatlanpiacok; és miért létezik speciális szegénység a kisebbségek körében. Mindegyik kifejtése nagyon tanulságos, de számomra annak idején igazán revelációnak az utolsó számított, mert magától értetődően illeszthető volt a (mély)szegénységben élő hazai roma lakosság helyzetéhez.
Annak idején a könyvet bemutató előszóban ezt írtam: „A magyarázat, amit Akerlof és Shiller ad, meggyőző: a szegénység megszüntetése nem csupán gazdasági vagy éppen pedagógiai feladat. (A szegények) a versenyfutásban nem az alapvonalról, hanem két három méterrel az alapvonal mögül indulnak. Sújtja őket a többségi társadalom kimondott vagy kimondatlan előítélete és fogva tartják a saját frusztrációik, gyengeségeik és az érzés is, hogy a többségi társadalom (nemzedékeken át) méltatlanul bánt velük.”
