- Mit gondol, személyének vagy Magyarországnak szól, hogy a NATO Parlamenti Közgyűlésének alelnöke lett? A többi alelnök fajsúlyosabb katonai hatalomból érkezik: Kanada, Egyesült Királyság, Németország, Finnország.
- A döntés az elvégzett munkának szól. Évekkel ezelőtt alulról kezdtem a közgyűlésben a tudományos-technikai bizottságban. Amire akkor még sokan úgy tekintettek, hogy az a „futottak még” kategória. De épp az utóbbi évek eseményei – például az ukrán védekezés során bevetett, high-tech vívmányok vagy a tengeralatti kábelek elleni akciók - egyre fontosabbá tették ezt a testületet, ahol előbb albizottsági elnök, alelnök végül elnök lettem. Sajnos, azt is lehet mondani, hogy annak ellenére választottak meg, hogy magyar képviselő vagyok. A magyar kormány megítélését jelzi a NATO-n és a Közgyűlésen belül, hogy az utóbbi egy évben nem találkoztam még olyan képviselővel, aki pozitívan beszélt volna a magyar kormány NATO-val kapcsolatos megnyilvánulásairól.
Vadai Ágnest megválasztották a NATO Parlamenti Közgyűlés alelnökének- Milyen ügyekben tapasztalta ezt?
- Például az ukrajnai orosz agresszió ügyében a magyar kormány nem éppen NATO- és EU kompatibilis viselkedését láthattuk. Mintha szándékosan provokálnák a szövetségeseinket: a magyar külügyminiszter rendszeresen jár Oroszországba, Belaruszba, vagy az az eset, ahogy a magyar miniszterelnök az EU soros elnökség első napján elment Oroszországba. Miközben a kormány azt mondja, hogy ennek gazdasági okai voltak, ha megnézzük a holland gáztőzsde árait és azt, hogy mennyiért vesszük a gázt Oroszországtól, akkor teljesen nyilvánvaló, hogy ez nem igaz. A másik a finn és a svéd NATO-csatlakozás volt. Odakint senki sem értette, hogy az időhúzásra miért volt szükség.
Szijjártó Péter feszengve, csendben hallgatta Szergej Lavrovot, aki bírálta kettős mércével vádolta a nyugati hatalmakat- Idehaza sem igazán. Ön szerint mi lehetett e mögött?
- Ez a miniszterelnök személyes hiúságáról szólt: világlapok címlapján akar szerepelni. Ha még emlékszik, először azt mondták, hogy Törökország előtt ratifikálni fogjuk a svéd csatlakozást. Nos, török kollégák elmondták, hogy annak idején előre értesítették a magyar kormányt, hogy ők mikor fogják ezt elfogadni, ám a magyar kormány nem tartotta be az ígéretét. Orbán Viktor akkor azzal állt elő, hogy jöjjön ide a svéd miniszterelnök, ami meg is történt, ám olyan szerződésekről tárgyaltak, amit így is-úgy is meg kellett volna kötni. Inkább arról volt szó, hogy a magyar miniszterelnök akarta nagyobbnak láttatni magát.
- A NATO Parlamenti Közgyűlése montreali ülésén nemrég ajánlást fogadott el, amelyben megállapították, hogy Ukrajna „megingathatatlan támogatására van szükség a győzelemig és azon túl is”. A plénumnak kormánypárti tagjai is vannak. Ők miként álltak a kérdéshez?
- Diplomatikusan fogalmazzunk úgy, hogy a kormánypárti képviselők nem szeretik magukat exponálni.
- Kevésbé diplomatikusan?
- Nem igazán jönnek el, vagy nem szeretik meghallgatni a szakmai ellenérveket. Például a svéd és finn NATO csatlakozás körüli hercehurca idején volt külön beszélgetés, de egyszerűen minden lepergett róluk. Ők is tudták, hogy ennek semmi értelme, de megvolt a belpolitikai ukáz, hogy mit kell csinálniuk. A nagy kérdés, hogy pontosan mit csinál most a kormány Ukrajnával kapcsolatban.
- Ön szerint mit tesznek?
- Annyit tudunk, amiről a sajtó is beszámol, hogy Szijjártó utazik ide, Orbán oda. De valójában azt, hogy a háttérben milyen segítséget nyújtanak akár azzal, hogy átengedik Magyarország területén a fegyvereket, és milyen egyéb segítséget adnak Ukrajnának, azt ebben az országban szerintem 15-20 kormányhoz közeli ember tudhatja. Egyszer, ha véget ér majd ez a kormányzás, akkor látni fogjuk, hogy milyen konkrét segítséget nyújtott a kormány Ukrajnának és milyen konkrét feladatot vállaltak a NATO-n belül.
- Például a most felhúzott várpalotai óriási lőszergyárból fog eljutni az ukrán frontra lőszer?
- Ezt speciel megkérdeztem a tárcától.
- Mi volt a válaszuk?
- A tárcánál az írásbeli kérdésekre olyanok válaszolnak, akik vagy olvasni, vagy írni nem tudnak, vagy egyiket sem. Pedig ezek a kérdések nem öncélúak: fontos lenne tudnunk, hogy pontosan mit vállalunk, miért, és ezzel milyen kockázatot vállalunk. Nyilvánvalóan nem lehet ezekről mindent elmondani, van minősített része. A nagyobb baj inkább az, hogy kifelé sem látszik, hogy a magyar kormány egy NATO-kompatibilis, koherens, átlátható, következetes politikát vinne.
- Hogyan magyarázná meg, hogy idehaza a hadsereg a NATO-ba integráltan működik, de közben a politikai vezetés mintha valami teljesen más táncot járna?
- Ez komoly feszültséget okoz a Magyar Honvédségen belül. Azt gondolom, hogy a honvédelmi miniszternek zéró a befolyása a kormánypolitika alakítására, ahogy a civil kontrollt sem valósítja meg, őt csak külsőségek érdeklik. A külügyet és honvédelemet teljességgel a miniszterelnök irányítja, a helyzetet pedig fokozza a fia jelenléte a tárcánál. Jó érzésű politikus ilyent nem csinál, hogy beküldi a fiát a rendszerbe, ami kockázatot jelent neki és a bajtársaknak is. Sorozatban érkeznek az aggasztó döntések, például az egyenruhások jogait, kötelességeit rögzítő kétharmados törvényt megszüntették, emiatt az Alkotmánybírósághoz fordultam. De ott volt 8/2023-as rendelet, amivel elküldték a honvédségtől a 25 évnél régebben szolgálókat.
- Lehet már tudni, hány tisztet bocsátottak el?
- Nagyon sok kísérletet tettem, hogy megtudjuk. Azonban idehaza valamennyi, a honvédség személyi állományával kapcsolatos adat titkos. Így azt hazudik a tárca, amit akar, és van egy sanda gyanúm, hogy ezt meg is teszi.
- Sok régi, NATO-kötődésű tiszt volt, így voltak, akik „natotlanításnak” is nevezték a folyamatot…
- Végig is futott a híre a NATO-n, a katona múltú új cseh államfő is megemlítette ezt. Volt, hogy NATO-missziókban szolgáló honvédek a misszió kellős közepén kapták meg az elbocsátó papírjaikat, ami borzasztó veszélyt jelentett nem csak a kontingensre. A magyar katona képes ellensúlyozni azt a bődületes rombolást, amit a kormány véghez vitt, de el fog jönni az a pont, amikor erre már nem lesz képes. Egy példa: a napokban a kormányzat arra sem válaszolt nekem, hogy amikor Koszovóban megtámadták a magyar katonákat – 27 magyar katona sérült meg, többen súlyosan – tettek-e lépéseket, hogy a támadókat elfogják, illetve kitiltsák Magyarországról. Ez abszolút demoralizáló. Közben idehaza a kormányzat a hivatásos és a szerződéses – azaz: profi – katonasággal szemben a területvédelmi, tartalékos erőket akarja szinte kizárólag fejleszteni.
- Amire lehet szükség: ahogy mondani szokás, a háborúkat a profi katonák kezdik, ám a tartalékosok fejezik be.
- Magyarországnak hivatásos hadserege van, a hadsereg gerincét a hivatásosok és a szerződésesek adják. Ezzel szemben idehaza csak a tartalékos erőket fejlesztik, mivel az gyorsan felszerelhető és olcsóbb is.
- Spórolnak ezzel?
- Ez inkább ideológiai kérdés náluk. A magyar jobboldalt a hadsereg fejlesztésekor az ideológia határozta meg, ilyen alapon csinált missziót, alakította át a hadsereget. Miközben nem veszi észre, hogy elmegy mellettünk mindenki. A XXI. században élünk, számos olyan terület van, amit nem lehet egy tartalékossal megvédeni. Például a kibertér. Ennek védelme láthatóan most sem nagyon sikerült.
- Arra gondol, hogy Védelmi Beszerzési Ügynökség (VBÜ) honlapjáról egy nemzetközi hackercsapat katonai dokumentumokat szerzett meg?
- És ez az ügynökség intézte a rendőrségtől az adóhatóságon át az Országgyűlési Őrségig a beszerzéseiket. Azoknak az adatai is kikerültek. De remélhetőleg a mai nemzetbiztonsági bizottsági ülés után tisztábban látunk (interjúnk felvétele után kiderült: a bizottságban a kormánytöbbség 2053-ig titkosította az elhangzottakat - a szerk.)
2053-ig titkosították, mi hangzott el a Védelmi Beszerzési Ügynökséget érő hackertámadás miatt összehívott nemzetbiztonsági bizottsági ülésen- Feltételezem volt, amiről még önök is a hackerek által a netre feltöltött iratokból értesültek. A kormányzatnál még mindig teljes a hírzárlat az ellenzéki képviselők felé?
- Azért valamivel már jobban szivárog a rendszer, a honvédség részéről, így mi is több információt kapunk. Például arról, hogy mekkora különbség van a között, amit mondanak, és amit tesznek. Mindenkit megvádolnak „háborúpártisággal”, közben azért Rogán Antal 29 millióért megrendelt egy kutatást Balásy Gyulától, hogy felmérje, a 18 és 50 közötti magyar férfiak hogyan viszonyulnak a „tartalékos katonasághoz”. Ha baloldal a „háborúpárti”, a jobboldal meg a „békepárt”, akkor ugyan miért akarnak felmérést arról, hogy a magyar férfiak hogyan viszonyulnak ahhoz, hogy katonának álljanak?
- A NATO-közgyűlésre visszatérve: a következő ülés Ohio-ban, Daytonban lesz. Donald Trump megválasztott amerikai elnökről rendkívül szélsőséges verziók terjengenek a várható Ukrajna- illetve NATO-politikájával kapcsolatban.
- Nem vagyok Donald Trump nagy rajongója, és sok mindent tudok róla feltételezni, de amiket a kampányban mondott, például, hogy aki nem fizeti meg a két százalékos, GDP-arányos NATO hozzájárulást, azt hagyni fogja, hogy Putyin megtámadja, nos, azért szeretném remélni, hogy ez csak kampányduma volt. A NATO nemcsak Európának fontos, hanem az USA-nak is. Azok a kihívások, amelyek az USA-t érik Kína vagy Irán részéről, azokhoz partnerekre van szüksége. Azok pedig javarészt az atlanti óceán túlsó partján vannak. Ha pedig valaki nagyon megpróbálna kifelé kacsingatni a NATO-ból és ezt EU-ban érzékelik, akkor egyre inkább a NATO európai pillérjéről fognak beszélni, ami lényegében az EU-s közös hadsereg, kül- és védelmi politika. Az elmúlt években sok-sok amerikai politikussal beszéltem. Azonban olyan amerikai szenátorral nem találkoztam, aki NATO-ellenes volt. Republikánus és demokrata egyaránt eltökélt volt a NATO támogatásában.
