Mint elmondta, nagyon sok lépés hatott abba az irányba az elmúlt években, hogy már nem tud bíróként dolgozni ebben a rendszerben. Az első jel a bírók 2012-ben bevezetett kényszernyugdíjazása volt. Úgy véli, akkor nem voltak résen, mivel egyszerre kellett volna felállni és tiltakozni. Ennek elmaradását arra vezette vissza, hogy a bírák közvetlenül nem szoktak megnyilvánulni közéleti kérdésekben, kizárólag ítéleteiken keresztül. Laczó Adriennt ezért kellemes meglepetésként érte, hogy az igazságszolgáltatásban korábban nem látott aktivitás érzékelhető a kialakult helyzettel kapcsolatban.
Részlet a videóinterjúból:
A lemondott bírónő jelezte, a megállapodással az a legnagyobb probléma, hogy egyáltalán létrejött. Csak általános, vázlatos jellege van, nem egy konkrét jogszabálytervezetről van szó – ami ráadásul ebben a formájában végrehajthatatlan. Egészen nyilvánvaló, hogy ennek a megállapodásnak az egyik pillére a bérekkel kapcsolatos homályos ígéretek voltak. Ezekért cserébe pedig a másik oldalon, a kormány részéről egyfajta biankó hozzájárulást kértek a reformok végrehajtásához. – Ezt nem tudom más szóval illetni minthogy zsarolás – fogalmazott Laczó Adrienn. Kijelentette, nem gondolja, hogy egyes konkrét ügyekben veszélyben lenne a bírói függetlenség, konkrét politikai kérések pedig nem jellemzőek. Azonban a fejlemények tükrében egyes bírókban felmerülhet az érzés, hogy a rájuk nehezedő nyomás hatására olyan ítéleteket hozzanak, amelyeket szerintük a hatalom elvár tőlük.
