Időkapszula
Ujjbegyedhez tapad egy vízcsepp
és ahogy nézem, nem tudom
eldönteni, vajon egy csillag vagy
egy hópehely volt, amikor
beletetted a dobozba. Ezt a levelet
tapogattad végig, mint én a
tenyeredet. Azokat a köveket
te szedted. És az a teafilter, nos, azt
én tettem el, kicsírázott annak
ellenére, hogy távol volt minden
fénytől, földre szállt az első
levele. Figyeljük egymást,
mint két kavics.
Megismerkedésünk útirajza
Összehajtogatom neked
a tájat.
Sárgafűből van a noteszem,
szavak nélküli, hosszú mondatok
lebegnek felette.
Így beszélgetünk a villamoson.
Lapok foszlanak szét a sárban,
ahogy szaladunk a búzaföldeken.
A város szívében utazunk,
a megtiszteltetés íve közelében.
A félreértések színei
Kandzsikat hozol a táskádban,
amelyekből olyan mondatok állnak össze,
hogyha elhamarkodottan döntök,
hamarabb fogsz eltűnni,
de az én zsebemben is lapul valami:
egy zöld dió.
Könnyen összekeverhető
a bezoár-kövekkel,
mint a japán 青 kandzsi,
mert ami neked zöldet,
az addig nekem kéket jelent.
