Itt egy Munkácsy, ott egy Csontváry, Benczúr, Rippl-Rónai, Aba-Novák, Vaszary, Szőnyi – felsorolni is szinte képtelenség, mennyi kiváló alkotó remekműve jelent meg a Kieselbach Galéria legújabb kiállításán, amely szerda este nyílt, és már be is zárt – legalábbis Vízkeresztig, január 6-ig. A tárlat „pop-up” jellegét az adta, hogy a Kieselbach gondozásában megjelent egy újabb, több mint ötszáz oldalas album, a Megtalált képek, amely több mint 350 műalkotás reprodukciójával, Molnos Péter művészettörténész mintegy száz tanulmányával arról mesél, a lappangó művek megtalálásával – vagy épp egy-egy műgyűjtő piacra lépésével – mennyi meglepetéssel szolgált az elmúlt két évtizedben a hazai műkincskereskedelem.
A Megtalált képek bemutatóján Molnos Péter felidézte, 2003-ban és 2004-ben hasonló motivációkból született meg a Modern magyar festészet két kötete. Akkor azt gondolta, többé „nem lehet majd akkorát dobni”, nem tartotta valószínűnek, hogy húsz év alatt még annyi fontos kép kerüljön elő, mint az 1980-as évektől az ezredfordulóig. De tévedett. – Kieselbach Tamásék végigfotózták az összes magyar múzeumot, az összes magángyűjteményt, és elképedtem én is: még annál is sokkal gazdagabb a XX. századi magyar festészet, mint amit korábban gondoltam. Ennek hatására fogalmazódott meg bennem, ezt könyvben is meg kellene mutatni – mondta el a Megtalált képek bemutatóján Molnos Péter.
– A legtöbb művészettörténész, aki a magyar festészettel foglalkozik, tulajdonképpen a műkereskedelemből táplálkozik. Azokat a képeket vesszük elő, azokat kutatjuk, amelyeket a műkereskedelem hajt fel – mesélte a kötet szerzője. – A kapitalizmusnak ez a legszebb része. Nincs olyan sok szép része a kapitalizmusnak, de ez valóban szép: van egy üzlet, egy olyan tevékenység, ami üzletileg hasznot hoz valakinek, és ez teljesen direkt módon a nemzeti kultúrkincs gyarapodásával jár. Egy műkereskedő, ha felhajt egy festményt, akkor nem csak egzisztenciális biztonságot teremt magának, hanem bizonyos értelemben ő is értéket teremt. A műgyűjtőtől, a műkereskedőtől pedig az idő előrehaladtával minden fontos mű végül a múzeumba kerül. Ez a kiállítás tulajdonképpen tiszteletadás is a XX. századi magyar műkereskedelem előtt: tudatosítanunk kell, a képek döntő többsége – amelyeket mi a múzeumban megcsodálunk – először a műkereskedőnél válik értékké. Ő jelöli ki azt az irányt, ami a művészeti kánont meghatározza, ez csapódik le a művészettörténészek és a muzeológusok munkájában is, és ezek a képek kerülnek a képzőművészeti könyvekbe. Ez volt az egyik fő cél: mutassuk meg, hogy milyen remekműveket hajtott fel az elmúlt húsz év magyar műkereskedelme, és próbáljuk azt tudatosítani, még tényleg egy aranykorban élünk, és ez a korszak még tart. Aki benne van az aukciós piacon, az tudja: hogy fantasztikus művek kerülnek elő külföldről is, a tengeren túlról, Európa nyugati országaiból. Ez a műkereskedelem tevékenységének köszönhető, mert semmi sem csábítja elő jobban a rejtőzködő remekműveket, mint az, hogy komoly pénzre válthatók. Én magam is persze néha elborzadok egy-egy festmény magas árának a hallatán, de azt tudatosítani kell: a Nyugat-Európában lappangó képeket csak a magas ár csábítja elő. A 10 milliós, 20 milliós, 100 millió forintos ár már egy francia, egy angol, egy amerikai polgárnak a fantáziáját is megmozgatja, le fogja venni a lakása faláról a képet és elhozza Magyarországra. Ez mindannyiunk közös érdeke és haszna – fogalmazott Molnos Péter.
Az persze csak első hallásra meghökkentő, hogy egy francia, egy angol, egy amerikai polgárnak a falán is díszítheti magyar festőművész alkotása: mint a könyvhöz kapcsolódó kiállítás is hangsúlyozta, a művek többsége már eleve idegenben, elsősorban Párizsban, Berlinben és Rómában készült. Erre elég nagy emlékeztető a Szépművészeti Múzeum jelenleg is látható Munkácsy-kiállítása. És akadtak olyan alkotók is, akik éppen a legerősebb, korai alkotói korszakukban szinte kizárólag párizsi, londoni és New York-i galériákon keresztül forgalmazták alkotásikat. Közéjük tartozott az itthon alig ismert Ferraris Artúr, akinek keleti témájú, virtuóz technikával megfestett képei az elmúlt évtizedekben kizárólag a nagy nemzetközi aukciósházakban tűntek fel, így szinte csodaszámba megy, hogy Ferraris magyar tárgyú festménye, a Kieselbach kiállításán látható. Benczúr Gyula Koszorút a mamának című festménye is egy jeles műgyűjtő jóvoltából került vissza 1998-ban Magyarországra New Yorkból, több mint 120 év külföldi lappangás után.
A XIX. és XX. századi magyar festmények egy jelentős része mindenesetre elpusztult, illetve elveszett: a kiállítás megemlíti a villamoson felejtett Vajda Lajos- mappát, a Kassák Lajos által 1926-ban Bécsben hagyott bőröndöt, benne a Ma-számok teljes reprodukciós „alapanyagával”, a műtermekre hullt bombákat és a szovjetek által elhurcolt, a mai napig hadizsákmányként kezelt műveket is.
A fejletlen művészeti mecenatúra ugyanakkor jelentős szerepet játszott a műalkotások elkallódásához. Mint arra a kiállítás is kitér: sok igazságot tartalmazó közhely, hogy egy mű az alkotójánál van a legveszélyesebb helyen. A fiatalkori, modernebb hangvételű, így a konzervatív hazai ízlés által kevésbé elfogadott – vagy éppen a művész által túlhaladottnak vélt – művek gyakran estek áldozatul az átfestéseknek, vagy a vásznak végezték több darabban. A művészeti „recycling” azonban nemcsak az avantgárd művészekre volt jellemző, hanem a római iskola vezető mesterére, Aba-Novák Vilmosra is, aki a tárlaton megjelenő, öt négyzetméteres Nagy trattoria című festményét szerencsére nem aprította fel, hanem feltekerte, ennek köszönhetően élte túl a második világháborús bombázásokat.
A tárlat – és a katalógus – ugyanakkor nem tesz említést Berény Róbert Weiner Leó-portréjáról, amelyet mintegy tíz évvel ezelőtt Barki Gergely művészettörténész fedezett fel a Stuart Little, kisegér című családi film díszletelemeként – a mű azóta már a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményének része. Az album előszavában a galériatulajdonos, Kieselbach Tamás művészettörténész ugyanakkor megemlíti, hogy már készül a Megtalált képek második kötete – feltehető, hogy abban e kép kalandos története is szerepelni fog.
Infó: Molnos Péter: Megtalált képek (Felfedezések és meglepetések az elmúlt 20 év műkereskedeméből), Kieselbach Galéria, 2024. Az albumhoz kapcsolódó kiállítás 2025. január 6. és február 28. között látogatható a Kieselbach Galériában (Budapest, V., Szent István körút 5.)
