Egy friss tanulmány elsőként bizonyította, hogy a kaliforniai földimókusok (az Otospermophilus nembe tartozó ürgék) nemcsak növényevők, hanem vadásznak is – derül ki a Science Daily cikkéből.
A wisconsini Eau Claire-i Egyetem és a Kaliforniai Egyetem (Davis) kutatói által készített tanulmány az első, amely átfogóan dokumentálja a mókusok körében megfigyelhető ragadozó magatartást. A kutatás rávilágít arra, hogy ez a szokatlan étrendi szokás sokkal elterjedtebb lehet a mókuspopulációkban, mint korábban feltételezték.
A Journal of Ethology című folyóiratban megjelent tanulmány alapjaiban formálja át a földimókusformákról kialakított hagyományos képet. Az eredmények arra utalnak, hogy a kaliforniai földimókus, ez a korábban magevőként ismert faj valójában mindenevő, és táplálkozási szokásaiban sokkal univerzáliasabb, mint ahogy azt eddig gondolták. A megfigyeléseket 2013 és 2024 között végezték. A kutatók június és július között 74 interakciót dokumentáltak, amelyben a földimókusok más állatokkal kerültek kapcsolatba. Ezek közül 42 százalékában a kaliforniai földimókusok aktívan vadásztak magatartást mutattak.
Ez egyszerűen megdöbbentő volt – mondta Jennifer E. Smith, az UW-Eau Claire biológia docense és a hosszú távú földimókus-projekt egyik vezetője, aki Sonja Wilddal közösen dolgozott a projekten. „Korábban soha nem találkoztunk ehhez hasonló viselkedéssel. A mókusokat az emberek az egyik legismertebb állatként tartják számon, gyakran látjuk őket az ablakunk előtt, és rendszeresen találkozunk velük. Mégis, ez a felfedezés megmutatja, hogy még mindig rengeteget tanulhatunk a világ ökológiájáról és a benne élő fajokról.”
Sonja Wild több száz mókust figyelt meg természetes élőhelyükön, és még számára is hihetetlen volt, amit az egyetemi hallgatók a terepmunkából visszatérve meséltek neki. „Nem, nem értem, mire gondolsz” – mondta kezdetben, de aztán megtekintette az általuk rögzített videókat. „Alig hittem a szememnek” – mesélte Wild, a UC Davis Környezettudományi és Környezetpolitikai Tanszék posztdoktori kutatója. „Attól a pillanattól kezdve szinte mindennap szemtanúi lettünk ennek a viselkedésnek. Amint elkezdtük keresni, mindenhol ezt láttuk” - fogalmazott.
A fényképek és a videók révén a kutatóknak sikerült dokumentálniuk, hogy a kaliforniai földimókusok minden korosztályból és nemből aktívan vadásztak, elfogyasztották zsákmányukat, versengtek is a mezei pockokért. – Az, hogy a kaliforniai földimókusok ilyen rugalmasan viselkednek, képesek gyorsan alkalmazkodni a táplálék elérhetőségének változásaihoz, hozzájárulhat ahhoz, hogy túléljék az emberek jelenléte által folyamatosan átalakuló környezetet – értékelt Sonja Wild. Smith kiemelte, hogy számos faj, köztük a kaliforniai földimókus, „hihetetlenül opportunista” a táplálékszerzés terén. A mosómedvéktől és prérifarkasoktól a foltos hiénákig ez az alkalmazkodóképesség teszi lehetővé ezeknek az emlősöknek, hogy a vadászati stratégiájukat az ember által formált tájak változásaihoz igazítsák. (Az Afrikában élő foltos hiénák a közhiedelemmel ellentétben nem dögevők, hanem ragadozók – a szerk.) – Erről a széles körben elterjedt viselkedésről korábban fogalmunk sem volt. Bár a digitális technológia sokat segíthet a tudományos munkában, semmi sem helyettesíti azt az élményt, amikor kimegyünk a terepre, és közvetlenül megfigyeljük az állatok viselkedését, amelyek mindig képesek meglepetést okozni” - fogalmazott Jennifer E. Smith.
A kutatók szerint azonban több kérdés továbbra is megválaszolatlan maradt, például, hogy milyen mértékben elterjedt a vadászat a mókuspopulációk körében, illetve hogy ez a magatartás öröklődik-e a szülőktől a kölykökre, és ha igen, milyen akkor milyen módon. Nem világos az sem, hogy ez a viselkedés milyen hatással van az ökológiai folyamatokra és az adott élőhely dinamikájára.
