interjú;festőművész;óévbúcsúztatás;drMáriás;

- Szegény Mészáros-legény drMáriás műtermében

Miután a KDNP politikusa el akarta távolíttatni a pestszentlőrinci kiállításának több festményét, köztük a Schmidt Szűz Mária és kisdede, Ungár Péter a NER templomában címűt, és elmondása szerint az MTI is kitiltotta, belső emigrációba vonult. Olyan sorsok foglalkoztatták, ahol a származásuk, politikai véleményük, művészetük miatt üldöztek alkotókat. Azóta álnaiv népmesesorozatot indított a közbeszédre reflektálva. DrMáriás bizakodó, mert a káosz és a turbulencia helyet csinálhat a szabadságnak.

– Hogyan értékeli 2024-et magánélet, politika és közélet tekintetében?

– Mozgalmas év volt, mert több kiállítást is rendeztem, de ennél sokkal érdekesebb, ami a magyar politikában történt. Teljes felfordulás zajlott le a hatalmi térben, új szereplők jelentek meg és új történetek kezdődtek el, ami számomra inspiráló, mivel új témákat festhetek meg.

– Melyek ezek a témák?

– Nyilván Magyar Péter színre lépése, a vele való küzdelem, de sok minden egyéb. Az elmúlt félévet viszont nem politikusképek festésével töltöttem, hanem tettem egy jelentős kitérőt. A belső emigráció képei című sorozatban azokat a művészeket festettem meg, akik hozzám hasonlóan perifériára vagy hallgatásba kényszerültek, bizonyos belső emigrációba. Dosztojevszkij-től Hamvas Bélán át Kassák Lajosig vagy Marquis de Sade-ig.

– És drMáriás miért érezte úgy, hogy belső emigrációba vonul?

– Még 2023-ban olyan hatások értek, melyek ezt az átmeneti elvonulást eredményezték. Példának okáért a pestszentlőrinci Kondor Béla Közösségi Házban nyílt A dadaizmus győzelme elkerülhetetlen című kiállításom bezárását követelték, le- és kitiltottak különböző helyekről, köztük a Magyar Távirati Irodából. Úgyhogy amikor ez már sokadszorra történt meg, akkor azt gondoltam, egy olyan képsorozatot kellene létrehozni, amelyben a hasonló sorsra jutott művészek történeteit mondom el. Ez egy izgalmas kitérő volt, mert olyan személyekkel foglalkoztam, akik a származásuk, politikai véleményük, művészetük miatt kerültek betiltásra vagy életüket vesztették, mint Szerb Antal.

– Vannak már tervei, hogy miket fog festeni a jövő évben? A közéleti-politikai változások inspirálni fogják az alkotásban?

– A művészi tevékenységem több szálon és több képsorozatban fut, vannak benne közéleti személyiségek, irodalmárok, művészek, politikusok, és vannak művek, melyeken nem szerepelnek felismerhető személyek. És noha fél évig nem festettem politikusokat, most valahogy újra megjött a kedvem, és a közönség is várja, hogy ilyen témában alkossak. Úgyhogy egy új népmesesorozatot indítottam el a legújabb képemmel. Új stílusban szeretném megjeleníteni azokat a személyeket, akik meghatározzák a hétköznapjainkat, az értékrendünket, és akik tükrözik azt a világot is, amelyben mi most élünk.

– Miért hasonlítja a magyar politikát a népmesékhez?

– Mert maga a politikai közbeszéd vált olyan leegyszerűsített színvonalúvá, hogy én is ugyanazon a szinten próbálok viszontválaszokat adni álnaiv mesék formájában. Vagyis azt próbálom elmondani, hogy körülöttünk mi történik. Az első ilyen történet címe A szegény gázszerelő és az aranyhal.