Ha Menczer Tamásnak volna értelme, akkor fűrész volna. Körfűrész. A fűrész belátható fűrészelnivalót fog át, a kormánykommunikáció telepvezetőjének fűrészsége viszont nem ér véget soha. Nem ért véget a múlt évben, csak járt és járt üresben, az ő évének nem volt vége és nem volt eleje sem.
Önmagában végződő fűrész ő, pörög-forog, szikrázik, elfűrészeli sokadjára, amit meghagyott neki a Nemzethy Fűrészüzem vezetője, és megint, és megint, és csak fűrészel lankadatlan, egyre inkább beesett, egyre inkább táskás szemekkel. És sehol egy fia forgács. A fűrészelés lényege ugyanis az volna, hogy valamit kettévág, harmadol, negyedel, ötöl-hatol, vagy leszab valamiből, átalakítja, kicsinyíti mondhatni, de az ő fűrészelése ráolvasással működik:
Hozzád jöttem, legyél kicsi! Légyszi! Nem maradhatsz ekkora! A Nemzeti Együttműködés Töpörödésfizikája szerint már sokkal kisebbnek kellene lenned, hiszen Gyurcsány! Meg Soros! Meg Weber! Brüsszel Péter! Pszichopeti! Téged hívnak Magyarnak? Ez tarthatatlan! Fűrrr, fűrrr! Ma nem vacsorázom, drágám, sokáig dolgozom! Túlórázom. Még tíz kilométer pörgés előttem van.
A faiparban monomániás túlfűrészelésnek hívnák ezt. És a fűrész csak kopik.
A maga nemében Menczer Tamás kitartó zakatolása volna minden idők legjelentéktelenebb motívuma a magyar politikatörténetnek, mi mégis ismét tollhegyre tűzzük, és ennek egyetlen oka van. Aggódunk.
Érte a legkevésbé sem, megfizetik alaposan, a kezelőszemélyzetét is, és mindezt temérdek közpénzből. Nem csoda, hogy élvezi. Hülyeséget csinál naphosszat, és estére keresett úgy százezret. A minimálbéres általában értelmes munkával keresi a tizedét. Azért aggódunk, mert Magyar Pétert (az embert, aki nem Gyurcsány) kétmillió magyar emelte a magasba, és ennek a kétmilliónak áll bele az arcába a tizenötödik éve állampárt: „Hozzád jöttem, kicsi!”
