Bármilyen meglepő (vagy magától értetődő), a Nemzeti Ellenállás Mozgalmat a kormány, a NER szimpatizánsai hozták létre. (Apáti Bence NER-influenszer, Megafon-propagandista fejéből pattant ki a szikra – sic – a szerk.) Érthető, hiszen egy olyan hatalomról van szó, amelynek kétharmada van a parlamentben, uralja az intézményeket, a közmédiát, alkotmányt változtathat, amiből az következik, hogy veszélyben van, meg kell védeni.
Ne tévesszen meg senkit, hogy ellenfelei kisebbségben vannak, jellemzően erőtlenek, valójában mégis ők az erősebbek, az agresszívak, mert mögöttük áll Brüsszel és a globalista világ. Ellenzéki oldalon ismerős ez a mese, de úgy tűnik, a kormánypártiakén még mindig nem, ezért a mozgalom alapítói szerint újra meg újra fel kell előttük tárni a helyzetet. Már csak azért is, mert a veszély most nagyobb, mint valaha. Jönnek a globalisták az ügynökeikkel, a migránsokkal, a bomlasztó genderőrülettel, és nekik tetsző bábkormányt akarnak a magyar emberek nyakába ültetni. Nem hagyhatjuk szuverenitásunk eltiprását, gyerünk összefogni, petíciózni, posztolni, leleplezni!
Ássák az árkot
Jó, hát a szólásszabadság téveszméknek is teret ad, de kategorikusan azt sem lehet kijelenteni egy demokráciában (a demokraták szerint), hogy ezek a szuverenitásvédő gondolatok azok. Szerveződött egy jobboldali, kormánybarát civil mozgalom, semmi baj, majd elvitatkozgatunk vele. Csakhogy félő, ilyesmire aligha lesz lehetőség, hiszen az egyik alapító szájából, már-már kéjes nevetgéléssel, egy programvideóban a következőket halljuk:
„Én azt gondolom, hogy azzal elégedett lennék, hogyha mondjuk 10 millióan lennénk ebben a mozgalomban, és a Telex, a 444, a Partizán és az egész Soros-féle NGO-hálózat pedig átköltözne Bécsbe.”
Ugye mennyi minden változott a polgári körök, CÖF, a Megafon, a Nemzeti Konzultáció óta! És vélhetően ez a móka sem lesz olcsó a liberális adóforintokat is rekviráló állami költségvetésből. Nyilvánvaló, ezek után semmi esély a párbeszédre, hiszen a fasiszta, kirekesztő mentalitásnak megfelelően a másként gondolkodókat médiástul, politikai mozgalmastul, civilestül ki kell terelni az országból. Ez a biztos védelem. Kár, mert a globalista (nemzetek fölötti) és szuverenista (nemzetállami) álláspontok ütközésének izgalmas elméleti síkja is van. Az Európai Unió történetét végigkíséri a kétféle törekvés küzdelme, hiszen valós probléma, hogyan lehet az egyenjogúság megőrzésével összecsiszolni történelminek nevezhető nemzetállamokat. De kompromisszumok mentén egész szépen formálódott ez a nemzetközi szervezet.
A Nemzeti Ellenállás Mozgalom azonban nem akar erről vitatkozni, csupán keményen harcolni a globalisták ellen (ideértve baloldalt, jobbközepet, liberálisokat, migránsokat, melegeket, „kozmopolitákat”). Nézeteik ismertek, fölösleges ezredszer is pontról pontra cáfolni őket, hozzájuk úgysem ér el. A szerveződés inkább más szempontból érdekes.
