Orr Máté festményein a barokk, a reneszánsz és a kortárs stílus keveredik, a művei a képalkotó szoftverek világát is megidézik. Az elmúlt korszakok művészetét behatóan ismeri, a különleges stílusára pedig 2009 őszén lelt rá, amikor Firenze, Siena és Padova városait járta, ahol a múzeumok és templomok falain számos késő középkori és kora reneszánsz festményt vizsgált meg.
Máté festményein mindig zajlik az élet: hol egy krokodil harcol egy őzzel, hol egy kígyó tekeredik egy kigyúrt mezei nyúlra, vagy kacsa és kutya harap egymás testébe. Ám mindezt nem brutálisan, hanem olyan érzést keltve, mintha az állatok kecsesen táncolnának egymással, hogy esztétikai élményt nyújtsanak a befogadónak. Ezt érezni Orr Máté kiállításain, és ezt érezni a műtermében is, melynek falain delfin, cápa, fóka, kardhal és flamingó feszül egymásnak, egyes képeken pedig maga a művész is feltűnik, amint rózsaszín fürdőköpenyben veszi fel a harcot egy gémmel, vagy lila kapucnis pulcsiban önt kávét magának, miközben az asztalon egy tigris egy gazellával küzd.
– Ez a festészeti nyelv, amit használok, egyértelműen kortárs, de felfedezhetőek benne más korszakok jegyei is, mint a reneszánsz vagy a barokk – meséli. – Ez persze nem véletlen, hisz már gyerekkoromban Nyíregyházán, a művész tanár szüleim házi könyvtárában elsősorban klasszikus művészek albumai voltak. Akkor még nem volt sem internet, sem Instagram, így az időmet valahogy ki kellett töltenem, és ez sokszor a Bosch- meg Dalí-könyvek lapozgatásával telt. De Boschtól csak a Pokol-képeket szerettem, a Mennyországot eléggé unalmasnak tartottam.
