Ausztriában mintha sokan csak most kezdenének el rádöbbenni arra, milyen következményei lehetnek a kulturális életre nézve, ha a szélsőjobboldali Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) hivatalosan is hatalomra kerül. Bár a várható koalíciós partner, az Osztrák Néppárt (ÖVP) útját állhatja a populista párt legvadabb elképzeléseinek, félő, hogy a mérsékelt jobboldal a kultúra ügyeinek intézését átengedi Herbert Kickl pártjának.
A derűlátók szerint egy Kickl vezette kormány rövid távon kevés kárt okozhat a kulturális élet számára, de Magyarország, illetve Szlovákia példája éppen azt mutatja: egy illiberális nézeteket valló politikai erő legfontosabb intézkedései közé tartozik a kultúra saját képére való átalakítása. A művészek már egy idő óta aggódva szemlélik az osztrák politikai élet jobbra tolódását. 2024 áprilisában Wolfgang Flatz előadóművész, díszlettervező, zeneszerző a bécsi Burgtheaterben tartott akcióval figyelmeztetett a szélsőjobb veszélyre Hitler egyik beszédét színpadra állító szatírájában.
A szélsőjobb politikusok célkeresztjébe azért kerül a kultúra, mert a liberalizmus szellemét közvetítő értékek és eszmék hordozóinak tartják. Az illiberalizmus ellenségnek tekinti a toleranciát, a nyitottságot, a nők és kisebbségek jogainak védelmét, a demokrácia alapértékeit.
Ausztriában ezért sokan teszik fel a kérdést: megvalósíthatja-e hazájában Kickl mindazt a kulturális szférában, amit a példaképének nevezett Orbán Viktor Magyarországon. Mint a Der Standard elemzésében írja, a kultúrának okozott potenciális károkat lehet korlátozni: „Ausztria gazdag kulturális örökséggel és életerős korszellemmel rendelkező nemzetként olyan sokszínű, többrétegű és szilárdan intézményesült kulturális tájképpel rendelkezik, amelynek lebontása hosszú évekbe telne.”
Ausztriában több száz állami és magánmúzeum, mozi, több tucat színház és fesztivál, több ezer kulturális egyesület működik. A kreatív iparágakat hozzászámítva az ágazat összesen 36 ezer vállalatot foglal magában 120 ezer alkalmazottal. Nagy részük nem kap állami támogatást, teljesen önfenntartó.
A gazdag osztrák kultúra a turizmus számára is aranybánya. Tanulmányok szerint minden kultúrába fektetett euró háromszorosan térül meg.
A szövetségi kultúrpolitika elsősorban a nyolc nagy állami múzeumra (Kunsthistorisches Museum, Albertina és mások), valamint az Állami Operára, a Volkstheaterre és a Burgtheaterre összpontosít. Mindezen intézmények élén jelenleg többéves szerződéssel rendelkező igazgatók állnak. Werner Kogler még hivatalban lévő zöldpárti kulturális miniszter szintén szerződéssel biztosította a több évre szóló anyagi hátteret.
A kulturális életet azért sem lehet egykönnyen térdre kényszeríteni, mert az országban az intézmények és szervezetek többségét tartományi és önkormányzati szinten finanszírozzák. A tartományok túlnyomó többségében hatalmon lévő ÖVP mindig is tisztában volt a kulturális ágazat fontosságával. Az FPÖ ugyan több tartományban évek óta kormányon van, de ott sem avatkozott be durván a kulturális viszonyokba. Ám olyan tartományokról van szó, ahol az FPÖ a kisebbik koalíciós partner. Stájerországban az FPÖ a kormány nagyobbik pártja, de a koalíciós megállapodás művészetről és kultúráról szóló fejezetében elvileg nincsenek olyan kitételek, amelyek miatt aggódniuk kéne a kultúra szereplőinek. Más azonban a gyakorlat. Miután az FPÖ hatalomra került a tartományban, máris meg akarta kaparintani a kultúra irányítását. Több mint 500 művész aláírási kampánya után sikerült megakadályozni, hogy az egész kulturális szféra az FPÖ ellenőrzése alá kerüljön.
Az FPÖ a kulturális szektort egyrészt népi kultúrára, másrészt magas kultúrára osztja, és az előbbit akarja előtérbe helyezni.
Herbert Kickl például a tavaly szeptemberi parlamenti választást megelőző kampány során a „magas kultúra” s a szerinte ezt képviselő Salzburgi Ünnepi Játékok ellen agitált. Ezt „az úgynevezett állami művészek játszóterének” nevezte, akik az FPÖ szerint „az adófizetők kárára gazdagodnak”. Kickl szereti szembeállítani a népiességet a magas kultúra állítólagos távolságtartásával. A magas kultúra képviselői retorikájukban „földhözragadtak”, „sznobok”, akik lenézik a népieket. Olyan fordulatokat alkalmaz, amelyek egy sötét időszakot idéznek fel.
Az FPÖ elképzelései szerint a népi kultúrához sorolhatóak például a fúvószenekarok, a kórusok, a néptánccsoportok, az amatőr kultúra. Az FPÖ szerint ezeket kell támogatni, és minden mással szembe kell állítani őket. Stájerországban ezért míg a népi kultúrához sorolt szektorban további támogatásokat jelentettek be, a többinél, a nagy múzeumoktól az avantgárd kultúráig, akár 30 millió euró is hiányozni fog a költségvetésből egy a közszolgálati ORF-től származó adó eltörlése miatt.
A szélsőjobboldali Osztrák Szabadságpárt elnökét bízták meg kormányalakítással, jöhet az illiberális Ausztria isÉbredezik az ellenállás Ausztriában, az FPÖ-elnök első beszéde után a koalíciós partner politikusainak az ereiben megfagyott a vérAz FPÖ kultúrpolitikájának rákfenéje azonban, hogy valójában a népi kultúrát nem lehet elválasztani a magas kultúrától és az avantgárdtól. A határok képlékenyek, amit nem utolsósorban olyan ismert művészek bizonyítanak, mint Hubert von Goisern, írja a Der Standard. „Korántsem arról van szó, hogy a népies kultúra minden szereplője konzervatív vagy jobboldali módon gondolkodik”, írja a liberális lap.
Nikolaus Habjan színházi rendező a legrosszabbtól tart Ausztria politikai jövőjét illetően. „Ha valaki tudni akarja, hogy Herbert Kickl mit tesz kancellárként, csak meg kell néznie, hogyan viselkedett ellenzékben. Megosztott ahelyett, hogy egyesített volna. Bizalmatlanságot szított, és támadta a független médiát. Nem igazán van okunk feltételezni, hogy kancellárként másként viselkedne”, mondta a német Südwestfunknak. Utalt arra, hogy Kickl és az FPÖ többször is a művészek elleni támadásokkal mozgósította – ahogy mondták – a „nép józan eszét”. Legyen szó akár Kickl egyik elődjéről, Jörg Haiderről, aki az 1990-es években plakátokkal uszított gyűlöletet Elfriede Jelinek írónő vagy Claus Peymann rendező ellen, vagy magáról Kicklről, aki azt ígérte támogatóinak, hogy „körözési listákat” ad ki az állítólagos „népárulók” ellen.
„Az osztrák kulturális szcénának is be kellene látnia azt, ami a többi ausztriai politikai pártra is vonatkozik: mindannyian hibásak vagyunk a mostani helyzetért” – értékelt Birgit Birnbacher író. „Az elmúlt években a kulturális szcéna arrogánsan viselkedett, fasisztoid tudatlanságként utasította el az FPÖ szavazóit. Végzetes hiba” – folytatta Birnbacher.
A kultúra képviselői közül mind többen úgy látják, eljön az az idő, amikor ki kell állni a kultúráért. Így fogalmazott Cornelius Obonya színész is, aki azt mondta, ő maga készen is áll erre. És nem ő az egyetlen az osztrák kulturális életben.
Folytatja ámokfutását a szlovák tárcavezető
Martina Simkovicová szlovák kulturális miniszter ugyan 2023 októbere óta irányítja a tárca munkáját, már ez idő alatt rengeteg kárt okozott, s jól bizonyítja, milyen veszélyes, ha egy nacionalista-populista kormány veszi át az ellenőrzést a kulturális szféra felett. Egyetlen reménysugár az lehet a kultúra iránt aggódók számára: nem biztos, hogy az ultranacionalista Szlovák Nemzeti Párt (SNS) politikusa túléli az idei évet kulturális miniszterként, mivel egyre nagyobb az ellenállás vele szemben. Többször kísérelte meg az ellenzék leváltani a parlamentben – eddig sikertelenül. Ugyanakkor Robert Fico kormánya már csak egyetlen fős többséggel rendelkezik a törvényhozásban, így a kabinet túlélése is kérdéses.
Miniszterként Simkovicová feszült kapcsolatot ápol a médiával és a kulturális intézményekkel. Különösen azon állítása, miszerint az LMBT-jogok a „fehér faj kihalásához” vezetnek, széles körű kritikát kapott. A cseh kulturális miniszternek írt, a Facebookon közzétett nyílt levele miatt is bírálták, mert nyelvtani és helyesírási hibák tömkelegét tartalmazta.
2024 márciusában Simkovicová leváltotta a Szlovák Nemzeti Könyvtár és a Bibiana, a Nemzetközi Művészetek Háza gyermekeknek igazgatóit. Az új vezetőket átlátható folyamat nélkül választották ki. A Bibiana új igazgatójáról, Petra Flachról kiderült, hogy Simkovicová szomszédja, és nincs tapasztalata a kulturális szférában.
A szlovák közszolgálati műsorszórással kapcsolatos politikája miatt a Szlovák Televíziónak és Rádiónak olyan elméleteket is meg kell osztania a nézőkkel, mint a „lapos föld”, amit kabinetfőnöke, Lukás Machala azzal indokolt, „nem bizonyították, hogy a Föld gömbölyű”. Szakértők és ellenzéki politikusok rendszeresen hivatkoznak Simkovicovára „kultúraellenes miniszterként”. Korábban egy a menesztését célzó petíciót 190 ezren írták alá.
2024 nyarán Simkovicová indoklás nélkül kényszerítette távozásra a Szlovák Nemzeti Színház és a Szlovák Nemzeti Galéria igazgatóit. Válaszul egy másik, a lemondását célzó online petíciót, amelyet Zuzana Fialová és Richard Stanke színészek, Martin Sútovec karikaturista és Michal Hvorecký író szervezett, több mint 180 ezren írták alá. Pozsonyban több mint 10 ezer ember részvételével tüntetést szerveztek, hogy támogassák a petíció követeléseit. Több kulturális miniszter is csatlakozott a kezdeményezéshez, így Ladislav Snopko, Milan Knazko, Rudolf Chmel, Marek Madaric és Silvia Hroncová.
A tiltakozások azonban nem hatották meg Simkovicovát, ámokfutását 2025-ben is folytatta. A kulturális minisztérium a napokban eltörölte a múzeumok és galériák bemutatótermeibe való ingyenes belépést, amire minden hónap első szerdáján volt lehetőség. A minisztérium tájékoztatása szerint erre a működési költségek optimalizálása miatt került sor.
