- „A kórház és az orvos sem a minél több páciens ellátásában érdekelt a jelenlegi térítési rendszerben”

Csupán az onkológia, az invazív kardiológia, esetleg még az ortopéd-traumatológia, a tüdő- és mellkas-, az ér- valamint az idegsebészet, a szemészet szolgáltatásaiért hajlandó bőven annyit fizetni az állam, mint amennyibe azok kerülnek. De a többi szakma – például a pszichiátria, a bőrgyógyászat, a belgyógyászat, az infektológia, a sebészet, az urológia, a fül-orr-gégészet, a gyermekgyógyászat, az intenzív ellátás – csak növeli az adott kórház deficitjét. A betegellátásban kialakult állapotok szerinte tarthatatlanok.

Azt követően szólalt meg Rékassy Balázs, hogy lapunk Kincses Gyula egészségügyi szakembert, a Magyar Orvosi Kamara előző elnökét kérdezte az ágazat aktuális problémáiról. Ezekről aztán a MOK is hosszú közleményben fejtette álláspontját. Ahogy Kincses Gyula, úgy a MOK is több finanszírozási problémára hívta fel a figyelmet.

Rékassy Balázs érthetőnek tartja, ha az intézményvezetők nem nagyon hajtják az orvosaikat, hiszen a létező szakmák túlnyomó többsége veszteséget termel az intézményüknek. A minél több beteg ellátásában maga az orvos sem igazán érdekelt: a fizetése fix, független a teljesítményétől és ha még szeretne is, ápoló vagy egyéb eszközhiány miatt, nem tud több beteget ellátni. Nincs minőségmérés. „Ez így, egy igazi ördögi helyzet” – mondta. Hozzátette: a baj az, hogy az elmúlt évek kormányainak eddig sem volt fontos az egészségügy, a lakosság egészségi állapotának a javítása. Most a választások előtt egy-másfél évvel már nem is várható jelentős javulás. Bizonyos szakmák az állami ellátórendszerben szinte teljesen kiürültek, és a tapasztalt, nagyon jó teljesítményre képes középgenerációs szakorvosaik már csak a magánellátásban érhetők el.

– Igaza van Kincses Gyulának, a Magyar Orvosi Kamara előző elnökének is, hogy a magán- és a közellátás viszonyát ideje szabályozni, rendezni – állította a szakember. – Hagytuk, hogy egy magánellátás felnőjön, elterebélyesedjen. Így ma már ennek a szektornak az az érdeke, hogy elszipkázza a legjobb, legtapasztaltabb egészségügyi dolgozókat. Ha a beteg nem talál a maga bajára orvost, vagy az, aki eddig kezelte már a magánszektorban dolgozik, akkor kénytelen őt oda is követni, ha azt meg tudja fizetni. Ez egy olyan újabb ördögi köre a rendszernek, amelyből a közfinanszírozott ellátás soha nem kerülhet ki győztesen. A magánellátást viszont erősíti ez a folyamat. Vagy fair tisztességes versenyhelyzetet kellene teremteni értékkövető finanszírozással és a biztosító vásárlói szerepének erősítésével, vagy limitálni a magánellátás orvos elszívó hatását. Az utóbbira van már gyakorlati példa is, a Semmelweis Egyetem – éppen a szakmai színvonala, presztízse érdekében, limitálja az orvosainak, hogy mennyit dolgozhatnak a magánellátásban.

Rékassy Balázs szerint egyelőre nem látszik, hogy az Orbán-kormány érdekelt lenne a magánszektor szabályozásában. Szabadon hagyja, hadd erősödjön tovább ez a szektor, amely amellett, hogy növeli a társadalmi igazságtalanságokat, a betegek kiszolgáltatottságát, nincs igazán hatással a lakosság társadalmi szintű egészségjavítására.

Rékassy Balázs viszont vitatja Kincses Gyula azon javaslatát, miszerint az állami egészségbiztosítónak szabadabban kellene vásárolnia szolgáltatásokat a magánszférától. A volt kamarai elnök a Népszavának adott nyilatkozatában ugyanis azt is javasolta, hogy akár azt is megengedhetné az állam, hogy az adófizetők a befizetett járulékaiknak valamekkora részét magukkal vihessék a magánellátóhoz, ahol a szolgáltató azon felül akár kiegészítő díjat is kérhetne tőlük.

Nem engedhető meg – mondta Rékassy Balázs szerint –, hogy az egysávos adózási rendszer mellett a közellátásra begyűjtött járulékait bárki magával vigye a magánszolgáltatókhoz. A magánellátás fő mozgatórugója a kínálat gerjesztett kereslet. Azaz, ha ez a lehetőség megengedett lenne, az rögtön kiürítené a közkasszát. Más országokban sem az egyes ember dönt arról, hogy az ottani közellátás finanszírozására begyűjtött összegből hol, milyen egészségügyi magánszolgáltatás vásárol, hanem az ottani biztosítók. Nyugat-Európában bevált szisztéma: ha nem tudnak a közkórházak elég csípőprotézis- vagy szemészeti műtétet végezni, és nőnek a várólisták, akkor az ottani nemzeti egészségügyi szolgálat vagy biztosító bizonyos minőségi kritériumoknak megfelelő magánszolgálatóknál vásárol a lakosságnak ilyen operációkat. Ennek az együttműködésnek feltétele, hogy az a díj amit biztosító fizet a szolgáltatónak, az fedezze a reális költségeket attól függetlenül, magán, állami, alapítványi vagy egyházi fenntartásban működik a szolgáltató. Rékassy Balázs szerint miként a péktől sem várjuk el a 2,70-es kenyeret, vagy a politikustól az ingyenmunkát, a kórházainktól sem várható, hogy folyamatos veszteségtermelés mellett egyre több beteget lássanak el.