„Az a gond Magyarországon a könyvkiadással, hogy több ember ír, mint ahány olvas…” – hangzott a tréfás, de elgondolkodtató megjegyzés a szászvári várkastély dísztermében tartott könyvbemutató kezdetén. Mezei Attila, a sokat látott kárászi erdész és gombász szakértő, néhány éve úgy döntött, papírra veti élete színes történeteit. Az eredmény most saját kiadású kötetében öltött testet, amely egyszerre két műfajt hordoz magában: a „Cézár” című kisregény és a „Házszámos könyv” novellagyűjtemény egymás tükörképeként foglalnak helyet a műben, összesen kétszer kilencvenhat oldalon.
A könyvbemutatón jelenlévők többségének egyáltalán nem volt ismeretlen a szerző munkássága, mi több két előttem ülő hangosan kuncogott; - Huhu ezt a sztorit ismerem -, amikor az író egy, kissé pikáns elbeszélés felolvasásába kezdett.
A Cézárt a szerző erdélyi utazásai ihlették, a cselekmény egy magyarlakta erdélyi faluban játszódik. A település legeltetési társulata munkaerőhiányban szenved; az előző csordás szakmáját megunva zsebre vágta járandóságát és árván hagyta teheneit. A társulat képviseletében Zaki, Brassó „rabszolgapiacán” talál rá a csorda potenciális új őrzőjére, Cézárra.
A fiú sokrétű csordapásztorrá válik, miután a szobájában felállított hibás, ódivatú, francia nyelvű filmeket vetítő televízió révén megnyeri a Frankofón Intézet műfordítási pályázatát, és egy lelkes lyoni professzor biztatására publikálni kezd az intézet lapjánál.
A kisregény elsődleges célja a szórakoztatás - a címszereplő mellett a történet sava borsát a faluközösség színes karakterei közösen alkotják - de az író sem tagadta; humorának köntösében mélyebb üzenetek is rejlenek. Az olykor egyszerű vidéki emberként ábrázolt szereplők valójában összetett érzelmeket élnek át. Gyászolnak, szerelmesek. Látnak születést, és látnak halált. Ez a szándék a kötet másik felében, a "Házszámos könyv" novelláiban is tetten érhető. A novellák a 20. században játszódnak, egy képzeletbeli, mégis kísértetiesen kárászi hangulatú faluban. Mindennapi történetek, tragikus sorsok és humorral átszőtt jelenetek váltogatják egymást: részeg munkásokat silány borral átverő kocsmáros, a zsidóüldözés elől Kanadába menekülő házaspár és sok más emlékezetes szereplő elevenedik meg előttünk.
Az este kellemes, meleg hangulatát mintegy megerősítendő, a felolvasás végén így szólt Mezei Attila, író; „Bár tudom, hogy az ehhez hasonló irodalmi eseményeken ez nem illendő, és főleg nem szokványos, én most mégis hoztam néhány üveg jó házi pálinkát, és szeretnék koccintani veletek. Köszönöm, hogy eljöttetek.”
Infó: Mezei Attila – Cézár Mezei Attila – Házszámos Könyv. Felelős kiadó: Mezei Attila, 2024
