- Megadták a kegyelemdöfést, lassú szenvedésre ítélik a magyar tudományt

„A mostani HUN-REN törvény fordulópont, a Magyar Tudományos Akadémia számára kegyelemdöfés” – összegezte már a beszélgetés elején a helyzetet Pálné Kovács Ilona jogász, politológus az Akadémiai Dolgozók Fórumának hatodik „szülinapi” rendezvényén.

Az egykori akadémiai kutatóhálózatban dolgozó tudósok egy panelbeszélgetésen értékelték a kutatóintézetek jelenlegi helyzetét. Mint arról a Népszava többször beszámolt, tavaly év végén fogadták el a most HUN-REN-nek nevezett kutatóhálózatot ismét némileg átalakító törvényt, szokás szerint a dolgozók és kutatók véleményének érdemi kikérése nélkül. Az új törvény elfogadásának feltétele volt, hogy a Magyar Tudományos Akadémia eladja az államnak azokat az ingatlanokat, amelyekben az intézetek működnek. Hiába csatolták el ugyanis a kutatóhálózatot 2019-ben az MTA-tól, az épületek azóta is akadémiai tulajdonban voltak. Ez a furcsa helyzet ér véget azzal, hogy MTA tavaly év végi közgyűlésén úgy döntött: 80 milliárd forintért cserébe visszaadja az államnak az ingatlanokat, amelyeket az a kutatóhálózat rendelkezésére bocsát.

Bár van, aki elismeri, hogy az akadémia döntése ésszerű volt, mások nehezen élték meg azt a lépést. Pálné Kovács Ilona úgy fogalmazott, csalódott az MTA vezetésében, mert úgy érzi, ezzel végleg „elengedték a kezüket”, lemondtak arról a célról, hogy a kutatóintézetek egy függetlenebb, önmagában is önkormányzó típusú szervezet keretei közé tartozzanak.

„Oda lettünk dobva olyan ambíciókkal rendelkező menedzsmentnek és politikai kormányzásnak, ahol az autonómiát mint szót nem szeretik és nem ismerik” – mondta, és arra is utalt: a társadalomtudományokkal foglalkozó kutatók és az általuk képviselt kritikai gondolkodás szintén nem kívánatos ebben a rendszerben. Az autonómia hiánya mellett a vállalati jellegű működés, az alapkutatások jellegzetességeit figyelmen kívül hagyó teljesítményértékelés is aggasztja a tudósokat, akik egyáltalán nem optimisták a jövőt illetően.

Kamarás Katalin fizikus, vegyész megdöbbent azon, hogy a jövőben a kutatóhálózatot hét ember önkénye alapján fogják irányítani, akikkel szemben még az sem elvárás, hogy PhD fokozattal rendelkezzenek, az irányításban egyáltalán nem lesz választott testület, és dolgozói képviselet sem. Miklós Dezső matematikus a Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet igazgatóhelyettese azt mondta, örül, hogy nem kellett részt venni az MTA ingatlanokra vonatkozó döntésében, mert a szíve szerint nemet, de ha az eszére hallgatott volna, igent mondott volna az eladásra, mivel az akadémia számára ezek az ingatlanok „holttőkének” számítottak, nem volt belőle hasznuk, nem úgy, mint majd az értük kapott 80 milliárd forintból.

A kutatóhálózatban dolgozók az elmúlt évtizedben már a többedik átszervezést élik át (amelyek közül kétségtelenül az MTA-tól való 2019-es elszakítás volt a legdrámaibb), egy dologban azonban nem sikerült változást elérni: a drámaian alacsony bérek nem javultak – mutatott rá Bán-Forgács Nóra jogtudós. Arról beszélt, a közelmúltban a „piacon” jogászként egy alkalmi megbízással, 6 óra munkával keresett meg annyi pénzt, mint amennyi a havi fizetése a kutatóintézetnél, ahol dolgozik. „Ez megmagyarázhatatlan, felháborító és tarthatatlan” – mondta, és hozzátette, a szakmai autonómiát illetően lassú szenvedéssel és folyamatosan nehezedő helyzettel néznek szembe. Már benne is működik egyfajta belső cenzúra abban a tekintetben, hogy milyen témával foglalkozik a munkája során, mert nem akar ártani azoknak, akikkel együtt dolgozik.

Az új HUN-REN törvény elfogadását egy nemzetközi szakértők által végzett nagy átvilágítás előzte meg a kutatóintézetekben, hogy az ő ajánlásuk alapján alakítsák át az intézményi struktúrát, de a beszélgetésen résztvevők elmondása alapján a megfogalmazott ajánlásoknak nem sok haszna volt. Bán-Forgács Nóra elmondása szerint az is előfordult, hogy egymásnak ellentmondó javaslatok voltak egy kutatóintézetnek szóló ajánlások között. Mint arra Kamarás Katalin rámutatott: egy fontos, a teljes hálózatra vonatkozó javaslatot nem hallott meg a vezetés, nevezetesen, hogy nincs elég pénz, vagyis a finanszírozás rendezésével kellene kezdeni.

Csak a bizonytalanság biztos

A tavaly év végén elfogadott új törvény értelmében a kutatóhálózat április 1-jén újul majd meg, de az ADF képviselőiben még mindig rengeteg a kérdés és bizonytalanság. Bár a kormányzat jelentős forrásbővülést és fizetésemelést ígér, a kutatók szkeptikusak ez ügyben is. Kamarás Katalin szerint az idei központi költségvetésben a HUN-REN soron 51 milliárd forint szerepel, ami csupán 3 milliárd forinttal több, mint a tavalyi összeg, ennek egy részét elviheti az átalakulás. És bár további 18 milliárd forintról is szó van, de törvényileg egyáltalán nem garantált, hogy ez eljut a kutatóintézetekig, pedig nagyon valószínű, hogy az intézeti főigazgatók végül a több pénz ígérete miatt mentek bele az átalakításba. Emellett bizonytalan, hogy a munkáltatói jogokat pontosan ki gyakorolja majd: az ADF azt szeretné elérni, hogy ez teljes mértékben az intézeti főigazgatók kezében legyen továbbra is. (Az eredeti tervek szerint az egész kutatóhálózat egy jogi személy lett volna, és a HUN-REN vezetése gyakorolta volna a munkáltatói jogokat.) Mint ahogy az is bizonytalan, hogy valójában kik lesznek végül a szervezet igazgatótanácsában, és hogy az ingatlanok egy részét nem fogja-e végül értékesíteni a HUN-REN. Összességében nincs meg a kellő bizalom a hálózat vezetése felé, ezért a tudósok pesszimisták és nem látják biztosabbnak a kutatóhálózat jövőjét, mint bármikor az utóbbi években.