„Akkor még kendőzetlenül fel lehetett tenni az alapkérdéseket” – vetette fel Spiró György, aki az est elején elhangzó monológjában a magyar baloldal és munkásosztály XIX. századi történetéről, az első egészségbiztosító megalakításáról, a Táncsics Mihály lapjában is publikáló Külföldi Viktorról és a Népszava kezdeteiről is mesélt. A Magyar Újságírók Országos Szövetsége termében egy gombostűt nem lehetett leejteni, sokan a folyosóra kiszorulva hallgatták a Népszava-estek első pódiumbeszélgetését. „Internacionalista, vagy nacionalista legyen a kommunizmus? – volt az alapkonfliktus azok között, akik a munkásságot tágan értelmezték, azaz a fogalomba beletartoztak a tanítók és az orvosok is, míg voltak, akik kizárólag az ipari munkásságban látták a mozgalom képviselőit. Erről akkor a magyarországi sajtóban rendkívül színvonalas cikkek jelentek meg, a mai napig ezek a legjobbak ebben a témában” – hangoztatta az író.
A Szentpéteri Nagy Richard alkotmányjogász, politológus ötlete alapján szerveződő Népszava-estet Horváth Gábor, a lap főszerkesztő-helyettese vezette fel, kitérve arra, mennyire megváltoztak a médiafogyasztási szokások, és ennek következtében az újságírás a technológia változásai miatt.
A technológiára később kitért a vendég is, amikor Simon Zoltán, a Szép Szó melléklet szerkesztője arról kérdezte Spiró Györgyöt, mit gondol a világ jobbra tolódásáról. „Több évezredes tapasztalat azt mondatja velem, hogy nemigen van új a nap alatt, csak a technológia változik, nagyságrendekkel több embert lehet kiirtani, megnyomorítani, mint régen. Az ókori világ is így működött, csak nem úgy hívták a pártokat. Semmi új nincs az emberi aljasságban, hülyeségben” – állapította meg. Majd a személyiségek történelemformáló szerepéről szóló kérdésre arról beszélt, 50-60 év távlatban már nem látszanak olyan fontosnak, és a térrel kapcsolatban hozzátette: „Közép-Európa egy térség, Magyarország nem kivételesen rossz hely, a többi is rossz.”
„Elment a humorom” – válaszolta az író lapunk főmunkatársa, színházi szakújságírója, Balogh Gyulának arra a kérdésére: ír-e még humoreszkeket. Szó esett Az imposztor című darabról, amelyet 1983-ban írt Major Tamásnak az Ikszek című regénye alapján. Elmondta, a Pesti Színház őszi, új bemutatójára átírta a darab végét, mert „tudtam, hogy a végével van baj, dramaturgiailag nem tudtam megoldani. Olyan volt, mint amit az ember íróasztalnál kitalál, és színpadon nem működik. Pozitív élményem, hogy ki tudtam javítani a végét.”
Szó esett betiltásról, cenzúráról és öncenzúráról is, Spiró György elmesélte, hogy 1980-ban a Játékszín felkérésére írt egy darabot. A kritika nem szerette, de a közönség nagyon. Egyszer csak levették a műsorról, majd kiderült, nem ő az egyetlen „jutalmazott”, az összes magyar drámaírót betiltották. „Felhívtam egy csomó magyar szerzőt, hogy kollektíven kellene tiltakozni. Akkor tapasztaltam először, hogy a magyar nem olyan, hogy össze tud fogni” – emlékezett. Majd folytatta: „Az Ikszek című regényem első példánya eltűnt a kiadóban. Azt hittem, újra le kell gépeltetnem, aztán megnyugtattak, nem erről van szó. Másfél évig tologatták, küldözgették, majd felhívtak, hogy húzzam meg. Három helyen kellett kihúzni ugyanazt a szót: korrupció” – mesélte, nem először keltve derültséget a közönség soraiban.
Az est a Magyar Kultúra Napján zajlott, erről Bálint Orsolya, a Visszhang melléklet szerkesztő-újságírója beszélt röviden, kiemelve: a Népszava minden nap foglalkozik kultúrával. Személyes történettel kapcsolódott a vendéghez. Elmesélte, könyvtáros nagymamája hogyan súgta neki: Spiró írt egy színdarabot, amelyben csúnyán beszélnek – utalva a Csirkefejre. Balogh Gyula a magyar kultúra helyzetével kapcsolatos kérdésére Spiró György végül így válaszolt: „A helyzet siralmas”.
Infó: A következő Népszava-est vendége Sz. Bíró Zoltán filozófiatörténész, Oroszország-szakértő lesz február 19-én.
