„A Nemzeti Földügyi Központ (NFK) adatai szerint a magyar erdők állapota romlott. Az egészséges fák aránya 10 százalék alá csökkent. Tíz évvel ezelőtt a tünetmentes fák aránya még 60 százalék volt. A klímaváltozás hatására eltolódnak az úgynevezett klímazónák, s ahol eddig a bükk jól érezte magát, ott a jövőben a tölgy váltja, és a sor folytatódik az invazív fajnak nevezett akácig” – ezt írta a Fagazdasági Országos Szakmai Szövetség szaklapja, a Fatáj tavaly januárban.
A hivatkozott jelentés ma már nem érhető el az időközben az Agrárminisztériumba beolvadt NFK honlapján. A romló tendenciát azonban megerősítik a Központi Statisztikai Hivatal adatai is. Míg a 2020-as mintavételi eredmények alapján a betegség legfőbb indikátorát, a levélvesztést figyelembe véve a hazai fák 27,3 százaléka tartozott az egészséges kategóriába, a gyengén károsodottak aránya 36 százalék, a közepesen károsodottaké 29,2, s az erősen károsodottaké 5,3% volt, addig a jelenleg rendelkezésre álló legfrissebb, 2023-as adatok szerint a levélvesztés alapján már csak az összes gazdálkodási célú erdő 21,2 százaléka volt tünetmentes, 32,4 százaléka gyengén, míg 32,8 százalékuk közepesen, 10,3 százalékuk erősen károsodott. Az elhalt erdők aránya is növekedett, a 2020-as 2,2 százalékról 2023-ra már 3,3%-ra. A legrosszabb állapotot a feketefenyők mutatták, az egészséges fák aránya esetükben nem érte el a 3%-ot, ami azt is jelenti, hogy a feketefenyő mint faj, lassan kihal Magyarországon.
Aszály, hó, jég, zúzmara, tűz, homokverés, víz, szél, a falusi szegénység miatt elszaporodó falopások, a gondatlan szemétlerakások és a károsító rovarok – az erdészek leginkább ezeket teszik felelőssé az erdők romló állapotáért, míg a környezetvédők szerint inkább a hibás erdőgazdálkodás és az erdők kizsigerelése a legfőbb gond.
– Mi az erdőre úgy tekintünk, mint egy ökoszisztémára, nem pedig valamiféle faanyag-termesztő helyre. Ezért hiába javulnak papíron a faültetésről vagy a növekvő állományról szóló statisztikák, az erdőt járó emberek zöme jól látja: sok helyen haldokolnak fák – mondta lapunknak Baráz Csaba egri természetvédelmi szakember, a Bükki Nemzeti Park korábbi munkatársa, aki ma oktatóként dolgozik. Szavai szerint az erdők egészségi állapota, a faanyag minősége végzetesen leromlott, mert a hozamszemlélet miatt egyre jobban „besűrítik” a fákat, amelyek aztán nem tudnak szépen kifejlődni, egészséges lombkoronát növeszteni. Ezért van az, hogy ha jön egy kis szél vagy hó, kitörnek, gyökerestől kifordulnak. – Egyre gyakrabban látni a fák törzsén úgynevezett fattyúhajtásokat kora tavasszal, erre mondják az erdészek, hogy „legatyásodott” az erdő, másodlagos lombkorona alakul ki, látszik, hogy szenved a növény, leromlott az immunrendszere. Persze mindenki a Jóisten felé mutogat, hogy
jaj, hát a klímaváltozás, nincs mit tenni, ez van, de azt már nem teszik hozzá, hogy ezért az állapotért nemcsak az aszály, hanem az elfuserált erdőgazdálkodás is felelős
– tette hozzá.
Hazánkban jellemzően tarvágással vagy véghasználattal termelik le az erdőket, ritka a szálaló – manapság örök erdőnek nevezett – módszer. Előbbi két esetben úgy nevelik az erdőt, hogy azonos korú és azonos fajtájú, homogén állomány nő, amelyet egyszerre nagy területen le lehet termelni. Ha tarra vágják az erdőt, helyette ültetni kell magot vagy facsemetét, míg az úgynevezett véghasználat esetében már természetes módon ott van az újulat, a leesett magokból kikelt tő. Csakhogy ezek a zsenge hajtások a fakitermelés során akkor lennének igazán védettek, ha vastag hólepel borítaná őket, márpedig manapság meglehetősen ritka még a magasabb fekvésű erdőkben is a hópaplan. Vagyis az újulat ilyen körülmények között nehezen marad életben, s kisebb eséllyel lesz belőle majd évtizedek múlva újra erdő. Ezért is hasznosabb természeti szempontból a „szálalásos” technológia, vagyis amikor csak a vágásérett példányokat veszik ki az erdőből, s hagyják, hogy a helyükön természetes módon növekedjen fel az új csemete: ezzel érhető el, hogy kevesebb homogén, egykorú erdő borítsa a hegyoldalakat. Ez az üzemmód számítások szerint hosszú távon nem gazdaságtalanabb, mintha egyszerre tarolnak le több hektáros erdőrészleteket, bár ez utóbbi kétségtelen előnye az erdészetek és magánerdő-tulajdonosok számára, hogy azonnali, nagyobb összegű bevételhez jutnak. Magyarországon sem példa nélküli, hogy egy erdészet a kíméletesebb, lassabban megtérülő módszert alkalmazza: a Pilisi Parkerdő Zrt. az utóbbi években egyre nagyobb erdőterületen vezette be az örökerdő-gazdálkodást, s ma már mintegy 22 ezer hektáron, a kezelésében lévő erdőterület közel 40%-án folytatja ezt.
Azzal érvelnek e módszer mellett, hogy az erdő tájképi jellege a fakitermelések következtében így nem sérül, a külső szemlélő számára szinte észrevétlen a beavatkozás. Beszéltünk olyan természetvédővel, aki szerint mindez inkább csak „kirakat”, hisz országszerte alig néhány százalék az így kezelt, ökológiai szempontból kívánatos erdők aránya.
– A pilisiek közel vannak a fővároshoz, szem előtt, nem tehetik meg, hogy tarra vágnak hegyoldalakat. De elég csak odébb menni a Börzsönybe vagy a Mátrába, ott már jóval több a kopasz folt
– mondta. Egy nyugdíjas mátrai erdész ehhez annyit fűzött hozzá: a mostani rendeletek értelmében nem lehet három hektárnál nagyobb területen kivágni a fákat, ezért sok gazdálkodó három hektár után meghagy egy jelképes kis erdősávot, s afölött vagy azalatt folytatja a kitermelést. Ezért lehet látni magaslati pontokból ilyen „mozaikszerű”, erdőket. Sokan arra is „vigyáznak”, hogy ne a műúthoz vagy népszerűbb turistautakhoz közel vágjanak ki nagyobb erdősávokat, hanem beljebb, ahonnan nehezebb észrevenni a pusztítást, s úgy tűnjön, hogy az erdőben minden rendben van.
Nem jobb, ami több
Magyarország évszázados hagyományú célkitűzése az erdőterület növelése, s ennek a folyamatnak a 2019-ben meghirdetett Országfásítási Program új lendületet adott – válaszolta a hazai erdők állapotáról szóló kérdéseinkre az Agrárminisztérium. Hozzátették: a Vidékfejlesztési Program zárásakor 43,7 ezer hektár új erdő telepítésére adtak be pályázatot a magyar gazdák, s eddig közel 32 ezer hektár ültetés már megvalósult. Szavaik szerint jelentős eredmény az idén ötödik alkalommal meghirdetett Településfásítási Program is, melynek során összesen 66 ezer sorfát ültetnek el vidéki településeken. Az Újszülöttek Erdeje Program keretében pedig minden évben, minden születendő gyermek után legalább 10 fát ültetnek el az erdészeti társaságok. Kijelentették: a folyamatos erdőtelepítéseknek köszönhetően az ország fával borított területei az elmúlt 15 évben is nőttek, a Nemzeti Erdőleltár adatai alapján napjainkra elérik a 2.363.600 hektárt.
A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2000-ben 1,7 millió hektár volt a faállománnyal borított erdőterület Magyarországon: ez az arány gyakorlatilag minden évben növekedett valamelyest, így alakult ki napjainkra a közel 1,9 millió hektárnyi – más adatok szerint már 2,2 millió hektárnyi – fás erdőterület. Ezen belül az őshonos fajok 1,2 millió hektárnyi területet foglalnak el,arányuk azonban az ezredforduló óta 1,4 százalékkal csökkent, ami azt jelenti, hogy az erdőterületek bővülése nagyobb arányban eredményezte az úgynevezett „idegenhonos” fafajok terjedését. A hazai erdőterületeken legmagasabb arányban az akác fordul elő, 2023-ban több mint 450 000 hektáron, vagyis az összes terület mintegy egynegyedében ez a fajta uralta a terepet. A KSH adatai is megerősítik a fenyők fokozatos pusztulását: az erdei fenyőkkel borított területek aránya például 25 év alatt 40 000 hektárral csökkent, s mára mindössze az összes erőterület egyhuszadát, 109 ezer hektárt borít ilyen fajta.
Szakemberek szerint ezek az adatok is alátámasztják, hogy ha nőtt is hazánkban az erdőterületek aránya, azok minősége és állapota romlott.
Az Agrárminisztérium nem válaszolt arra a kérdésünkre, van-e valamilyen cselekvési tervük az egyre betegebbé váló magyar erdők állapotának javítására. Sokan egyébként a javuló mennyiségi tendenciáknak sem hisznek, mondván: ma papíron az is erdőnek számít, ahol éppen tarvágás vagy véghasználati letermelés történt, de idesorolják a bozótosokat, cserjéseket is, sőt, azokat az Alföldön vagy akár Somogy megyében egyre szaporodó nyárfaültetvényeket, amelyeket tizenöt év múlva kivágnak, s a bútoriparban hasznosítanak, vagyis élettani hatásuk, népjóléti értékük csekély.
Uniós átlag alatt
Jelenleg az ország területének 25,4 százalékát borítja erdő. Az uniós erdősültségi átlag 38 százalék. A szaktárca szerint azonban ez megtévesztő, mert nem lehet összehasonlítani a magyar alföldi agrártermőhelyeket a skandináv fenyőerdők övével vagy a Kárpátok és Alpok magashegységeivel, ahol a természeti adottságok akár 70 százalékos erdősültséget is lehetővé tesznek.
