A betétesek ott állnak a bank előtt nevelő célzatú husángokkal, és kevésbé boldogok.
Az M1 híradó örömittasan tudósít még ugyan impozáns grafikonokkal arról, hogy a nemzetközi bankrablásiparban Orbánék tizenkét talicskahosszal járnak az élen, de az emberek már nagyon is ébredeznek. Az ő pénzüket viszik, az ő bőrükre megy az ideológiamentes illiberális tolvajlás hét ágra. A dermesztő hajnalon megjelenik még húsz kormányplakát egymás mellett arról, hogy az apa sosem volt férfibb, az anya meg nőbb (Szájer József, vésd hamar alkotmányba!), és hogy Magyarország úgy meg van mentve a migránsok keresztényhívő-húsra alapozott gírosz franchise-hálózatától, mint még soha, de ez a szöveg már kevésnek látszik.
Lúdas Matyi van a láthatáron (ludas ebben-abban, de most jó oldalon áll), és nagy nemzeti náspáng főműsoridőben, a magyarok istenének dicsőségére, háromszor is oda-vissza verve a szemfényvesztő kutyafattyait.
Folyik a jóhírkampány közpénzből. Jóhírkampány az, amit egy valamirevaló kormánynak sosem kellene csinálnia. Időrabló, pénzigényes. Ha valahol jóhírkampány folyik, akkor biztosra vehető, hogy a kormány könyékig van a közjavakban megint. Még mindig. Megrészegülten, mint a B kategóriás kalandfilmek vérszemet kapott hobbirégésze, aki belefullad az aranyba, mielőtt ráborulna a barlang összes kariatidája, felrobbanna a hegy, és elfújná az egészet a szélvész, hogy a magyar nép ismét reménytelin állhasson a felkelő nap fényében alsógatyáig kiraboltan, de tettre készen.
Azt mondja a tolvajok fejedelme a Facebookon, hogy jó hírt hozott, elkezdik a magyar állampapírok után járó kamatfizetést, 1700 milliárd forint kamatot tehetnek zsebre a magyar családok, és ez mennyivel jobb, mint ha külföldi befektetők tömnék a zsebüket. Három dolgot hallgat el a keresetlen bűnbandafőnök. 1. Ha nem lopnának (pénzt és jövőt), jönnének az EU-források, és nem áraznák magasan a hiteleket, akkor nem nőne az államadósság-szolgálat ilyen mértékben. Tehát a kamatfizetés java illiberális eszközzel, nyereségvágyból elkövetett ráfizetés. Magyarország ráfizet a simlis brigádra. 2. Nem beszél a kleptokrata bácsi arról sem, hogy milyen összetételű a kamatfelárat bezsebelő háztartásállomány. Nos, a papírtulajdonosok 58 százaléka 25 millió forintnál (40 százaléka 50 milliónál) többet fektetett be. 3. A kamatot minden magyar adófizető állja.
Tehát az egyik hónapról a másikra élő, de dolgozó milliók is fizetik a (javarészt offshore-okban és magántőkealapokban bujkáló) dúsgazdagok gyarapodását.
Ami reálértéken nem volt túl hatékony, ismerve a magyar kormány külön utas gazdaságpolitikájának korrupciós és inflációs költségét. Jó hír. Hát persze.
Szorultságában a zsiványkurzus az ördöggel is cimborálna, mit cimborálna, cimborál. A hatalma (és a személyi szabadsága) addig tart, ameddig a magyaroknak van mit ennie. Szerény életprogram, de nem tanítanak többet az iskolákban, mert leköti őket a hülyeségek magolására kényszerítés, addig sem kell gondolkodni. Az ördöggel cimborálás mindig kétélű fegyver, mert az ördög mindig megkéri a cimborálás árát, ráadásul elsunnyogni sem lehet, mert mindig ébren van. Az enyveskezű banditák kormánya most éppen Budapesten akar nyerni 5000 milliárdot, plusz az apró. Brüsszel beintett, Kína drága, Amerika visszainteget, egyelőre. Jöjjenek az arabok! „Petike, Marci, Gergő, Balázs, eszem a zúzátokat egyenként, ők nem azok a szakállas muszlim csókák, akik mecsetet építenének a templomaink helyére két erőszaktevés között, de még hogy!?” – szegezte a kérdést a Bese-féle Karmelita-szentelés mellé az ajtófélfára a rossz életű tolvajfejedelem, aztán ránézett a naptárra. 2025. Az év, amit nem elég elnevezni a Felívelés, a Kilövés, a Gyarapodás, a Fokozódás, a Gyümölcsözés évének, valamit produkálni is kellene.
A NER sok mindenről megismerszik, de elsőként is az éhsége a szembeötlő. Enni kér folyamatosan. Ez az állami gazdaság. Beruházás (etetés) nélkül nem megy.
Ha nincs munka, nincs semmi. És a németek gyengélkednek, az uniós pénz zár alatt, az oroszok szankció alatt, Amerikának meg Amerika az első, hogy rohadna meg. Ez volna egyébként a semlegesség meg a konnektivitás politikája: annak adjuk el a magyar piszkos bombát, aki többet fizet. Vagy fizet. Jöjjenek az arabok.
Sorra kerülnek bajba szerencsétlen fideszes kirakatarcok a fene nagy dubajozás miatt. Gulyás miniszter, az érvekhez szokott jogászember a múlt heti kormányinfón kínos leizzadást adott elő, amikor arról kellett beszélnie, hogy nem tudja, mi épül Abu-Dzabi 5000 milliárd forintos befektetésével. Ez az összeg nagyjából Paks II. értéke a jelenlegi euróárfolyamon. Sok pénz. Alkalmas az építőipar és egyéb járulékos fideszes lopóágazat etetésére. Mindent a Fidesz zabál meg. A beruházás persze az államkasszát is hizlalja, lesz pénz a patrióta látványsportokra: az ún. családtámogatásokra és az oroszbarátság kamatjaira. Gulyás nem tudja. Biztos szívesen eladna úgy a szomszédjában egy telket, hogy talán punkrockklub, talán fegyvergyár épül oda, olyan beruházóval, akinek a szabályzatot nem kell betartania.
Ennél nagyobb falloszerdőbe csak Szentkirályi Alexandra fővárosi Fidesz-frakcióvezető szalad be, amikor Vitézy Dávidot hívta tetemre, elővezetve a fallosztémát, amit szerinte az ellenlábasai többször előhoztak Lázár Jánossal egy mondatban.
Mutyit orrontva megemlítette, hogy a későbbi Podmaniczky mozgalom vezetőjét ingatlanfejlesztő cég támogatta a kampányban (Ungárra gondolhatott nyilván). Vitézy nem maradt adós, a falloszt egy szófordulattal visszaküldte, és megjegyezte: nem ingatlanfejlesztő támogatta a kampányban, hanem Szentkirályi Alexandra. Láttunk már harmadfokú égési sérüléseket a politikában, de ilyet még talán nem. Nehezen lehetne azzal vádolni minket, hogy hiányzik Tarlós István nyakas, de legalább elvszerű és következetes taplósággal vegyes pragmatizmusa, de most nagyon.
