Az ismétlődő krízisek és a globális riadalmak létbizonytalanságot (és életszínvonal-vesztést) okoznak a nyugati világban. Ez a létbizonytalanság kedves a káosz kapitányainak, a muszlim terroristáknak, Putyinnak, Orbánnak, Trumpnak, a keresztény terroristáknak (a muszlim világ látványos, de roppant kis hányada öldöklő elmebeteg, ahogy a fehér heteró keresztény tömeggyilkosok is igen kis arányban képviseltetik magukat a normálisok között).
E káoszban az úgynevezett szuverenisták ellenségeket kreálhatnak. Trump és társai a liberális mélyállamot és a globalizmust okolják mindenért, és ezúttal nem csupán leváltani akarták a demokratákat, hanem a saját hosszú távú kormányzásuknak ágyaznak meg. Ez ugyan a megérzésünk szerint erős gátakban fog elakadni az Egyesült Államokban (talán még egy évet sem fog kibírni a kongresszusi és a szenátusi fölény), de attól még nagy elánnal álltak neki a tisztogatásnak.
Illiberális infantily
Donald Trump a (keresztényfasisztáktól a mérsékelt konzervatívokig terjedő) republikánus think tankját Orbán Viktor illiberális műhelyei is segítették. Ezeket a műhelyeket, az antiglobalista erők globális koalícióját, a wokebusters mozgalmat, a washingtoni és brüsszeli mocsárlecsapolást a magyar adófizetők finanszírozzák, részben a Fidesz szervezetein (Batthyány Lajos Alapítvány, Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítvány), részben a Fidesz által létrehozott „kutatóintézeteken” keresztül (Alapjogokért Központ, XXI. század intézet, MCC).
Orbán 2022-ben adott 12 pontos bevásárlólistát a konzervatív globalizmusnak.
Ebben írja, hogy „a választók oldalán kell maradni, és a progresszívek Achilles-sarka az, hogy a vágyálmaikat akarják rákényszeríteni a társadalomra… Meg kell találni azt a néhány kérdést, amiben a baloldal teljesen elszakadt a valóságtól, és be kell mutatni, de úgy, hogy ne csak a tojásfejűek értsék.” Ez tehát Orbán populizmusa. Az ideológiamentes hatalommegtartási technika. Csináld azt, amit a többség akar (határkerítés, transzsportolók ügye), vagy csinálj úgy, mintha azt csinálnád (gazdagtámogató, középosztály-süllyesztő családpolitika). A szavazatra sandító populista (mindközönségesen: gátlástalan és elvtelen, vö.: Putyin-simogató) kormányzás ezért akadályozta az évszázados és felkorbácsolt magyar idegenellenességre játszva a roma szegregációs kártérítések kifizetését (emlékszünk: ellenkezik az emberek igazságérzetével), és azért vezették be a börtönbiznisz kifejezést. Ha körülnézünk, látjuk, hogy nem látjuk: már nem fontos egyik sem, mert a fideszesek a „migránsokban” megtalálták az új romáikat. A zsidóktól félnek („ne szorulj ki a szélére”, Orbán mondása, ezért létezik a Mi Hazánk), mert velük véletlenül sem szeretnének ujjat húzni. Annál jobban szeretik a pénzecskét (és a megosztást, amire eddig csak a Sorsok Háza ment rá.)
Zsolt Péter szociológus a társadalom csapdába ejtéseként írja le a magyar közállapotokat, amelynek ideológiája is van: a liberálisok és a kommunisták kiszorítása. Előbbiek idegen hatalom érdekeit szolgálják, utóbbiak a régi elnyomó hatalom örökösei. „A kiszorítósdi játékban valószínűleg nem cél, hogy a győztest támogatókat infantilizálják, viszont járulékos következmény, melyet a politika voltaképp nem is bán. Az újraválasztási esélyek ugyanis nőnek, ha az elitcsoportokon keresztül a befolyás kiterjeszthető – írta a Civil Szemlében már 2016-ban. – A csapdába került társadalmak aztán nem érzik jól magukat a bőrükben, a kreativitás csökken, mindenki cinikussá válik. Az emberek közti életszínvonal-beli különbségek elviselhetetlenné válnak, elszabadul a szegénybűnözés, vagy polgárháborús helyzet alakul ki.”
