Olajjal festett számok vagy számsorok fogadnak minket nagy méretű vásznakon Lakner László Zahlen (Számok) című kiállításán a budapesti Vintage Galériában. A látvány elsőre szokatlan lehet, és a látogatóban kérdéseket vethet fel, hiszen a képek témája nehezen megfogható, miközben nagyon is konkrét, elvégre azokon olyan motívumokat látunk, melyekkel nap mint nap találkozunk. Lakner vásznain másfelől a számok elhelyezése, megformálása és egymáshoz való viszonya asszociációkat kelthet a befogadóban. Felidézhetik a kartotékon szereplő számsorokat, a számítógépes rendszerek végtelen adathalmazait vagy hírhedt évszámokat is.
A számjegyek, ahogy az írásjelek is, már korábban megjelentek Lakner László művészetében. A kiállítást megnyitó Fehér Dávid művészettörténész, Lakner életművének kutatója kiemelte, hogy azok már a legkorábbi festményein felbukkannak mint sajtótermékek és nyomatok festőileg ábrázolt részletei, illetve megjelennek – sokszor vakszövegként – az irodalmi művek illusztrációinak vázlatain és a plakátterveken is. Fehér Dávid kiemelte, hogy a betűk és számok az egyes képeken eltérő jelentéssel bírnak, hol a tömegkultúra egy-egy részletére utaltak, hol egy időpontra, hol egy időbeli folyamatra, hol sorszámra, hol metaforákként funkcionálnak. A hetvenes években aztán „emancipálódnak” és önálló képtémává váltak: először történeti dokumentumokat – mint kéz- és gépiratokat – idéztek meg, majd Lakner írást idéző festői nyelvének elemei lesznek.
A jelen tárlaton is látható Számok című sorozat első képeit 1982 és 1987 között festette, a képek Paul Celan romániai születésű, német anyanyelvű, zsidó származású költő Számok című versét idézi meg.
Fehér Dávid kiemeli, hogy a képeken az olykor felvillanó, máskor elhalványuló számok traumatikus asszociációkat is keltenek: az auschwitzi rabok karjára tetovált számsorokra, az emberek nyilvántartásának és megsemmisítésének legbrutálisabb és legembertelenebb formájára is utalnak.
Lakner a nyolcvanas évek végén aztán elszakad Celan költészetétől, a képein a számok még elvontabb világokat képeznek, melyek szabad asszociációkat kelthetnek a befogadóban. Fehér Dávid szerint a számok ezeken a műveken kódok, jelek, jelsorok, melyek nézhetők tárgy nélküli sorszámokként, azonosítójelekként, a nyilvántartás személytelen eszközeiként. De rámutat arra is, hogy Lakner művészetében idővel egyre kevesebb hely jutott a figurális elemek – mint alakok, tárgyak – ábrázolásának, a műveken a betűk és számok lettek a kép alanyai. A művész ezekkel a betű- és számképeivel pedig azt szeretné elérni, hogy a néző a jeleket mint anyagot lássa, a festészet egy autonóm építőelemét.
Infó
Lakner László: Zahlen (Számok). Vintage Galéria (Budapest, V. kerület, Magyar utca 26.). Megtekinthető március 7-ig
Fehér Dávid úgy véli, a számképek érzéki festőiségével, a szabálytalan, de mégis strukturált vizualitásával Lakner a festészet médiumára reagál. A művészettörténész szerint mindez azért lényeges, mert a mai világunkban minden dolgot és folyamatot a számsorok uralnak, ami a kilencvenes évek óta eltelt évtizedekben még hangsúlyosabbá vált. „Talán pont a Számképeket szemlélve válik számunkra még nyilvánvalóbbá, hogy Lakner művészete a számokkal való leírás lehetetlenségét nyomatékosítja” – mondja Fehér, hozzátéve, hogy a képeken a számok valójában a számtalanra utalnak.
