Az intézmény két fiatal munkatársa, Király Mátyás és Som Balázs tavaly nyáron azt a feladatot kapta, hogy rakjon rendet a múzeum padlásán, a munka során pedig megtalálták annak az 1747-ben épült, és a XX. század első felében megsemmisült náznánfalvi fazsinagógának darabjait, amelyről Löwy Ferenc rabbi „Erdély legrégebbi zsidó templom” címmel írt tanulmányt a Magyar Zsidó Almanach 1911-es kiadásába. A mintegy nyolcvan-kilencven kilónyi faanyagot Balázs György, a budapesti zsidó múzeum egykori munkatársa 1941-ben vonattal hozta Pestre Marosvásárhelyről, mert tudta, ha nem menti meg a héber nyelven feliratozott faelemeket, akkor Erdély egyetlen fazsinagógájából semmi sem marad.
A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár új tárlatán látható deszkaelemek nemcsak azért becsesek, mert Magyarország és Erdély területén a náznánfalvin kívül egyetlen más fazsinagóga sem épült soha, hanem mert annak dacára, hogy a lengyel-litván területeken a XVI. századtól széles körben elterjedtek voltak a fazsinagógák, a nácizmus pusztítása nyomán szinte teljesen eltűntek Európa épített örökségéből. Az említett területeken mára mindössze néhány maradt meg. A megnyitón Bányai Viktória történész elmondta, nemcsak szakrális, de gyakorlatias oka is volt annak, hogy ezekben a régi zsidó közösségekben a deszkákra írtak bibliai idézeteket vagy imákat. A helyeket látogató emberek nem tartoztak a tehetősek közé, sokuknak nem tellett saját imakönyvre, így ők a deszkafalról olvasták a Szentírást.
