falu;versek;Bábel tornya;

- Takács Nándor versei

Bábel; Pietà a határban; Útitársak

Bábel

Azt mondták, a lényeg, hogy kinézzen valahogy.
Elhúzódtak a munkálatok, a végtelen hajsza a pénz után.
Túlhevített indulatok burjánzásaként elkészült a ház.
Látszatra csinos, de akiknek épült, nincsenek sehol.
Egy szánalomból meghagyott kis fácska, mely egykor
a kerítésbe nőtt, bontja szép formájú lombját a hátsó udvaron.
Árnyék mozdul a tövében, mintha kutya rázná meg a szőrét,
még lánca is csörög a fa képzeletében.

Pietà a határban

Az otthon vendégeinek azt mondták,
hogy csodára lelnek, ha kisétálnak a faluból.
A szél az arcukba csapott, összefogódzkodva
értek el a szoborig. Máriának csak fél arca volt,
karjában fia felére fogyott. – Biztos a homok –
dörmögte egy öregúr, s ránéztek mindannyian. –
Felkapja a szél, s ami útjába kerül, azt porrá őröli –
folytatta, és állával a szoborra bökött. Autó zúgott el
mögöttük, fölverve a port. Meglódultak az orkándzsekik,
s a szobornak hátat fordított a zarándokmenet.
Hollók zajongtak fölöttük, és nyomukban a szél
még egyszer végigsöpört, kevéssel napnyugta előtt.

Útitársak

A csapzott férfiba a szurdok felső szakaszán botlottam,
amint lehetetlen utakon próbált kitörni a völgyből.
Elfogadta segítségemet, de arcán megkönnyebbülésnek
nem láttam nyomát. Hamarosan kiderült, hogy a J. rend
generálisa, és mint ilyen, fenntartója az I. kollégiumnak,
amelynek egykor tagja voltam magam is. Bizalmasabb
hangra váltott; elárulta, rendje megbukott, tagjait szélnek
eresztették. Maga bujdosásban, és reméli, hogy B. erdőiben
nyugalomra lelhet. Közöltem vele, hogy B.-ben nincs egy
talpalatnyi hely, ahol békében egymaga lehet. Az erdőt
felosztották egymás közt a hatalmasok, s a remetéket,
turistákat mind elkergetik. Sápadtan hallgatta a válaszom;
megállt, és megtörölte homlokát. Az elágazáshoz értünk,
ahonnan délre Z., nyugatra G. felé kanyarodik út. Érdeklődtem,
mihez fog most kezdeni. Azt felelte, Z.-ben papbarátai néhány
napra biztos befogadják. Kezet ráztunk, s mindketten folytattuk
utunk. Nyirkos tenyere nyomát sehogyan sem tudtam letörölni.
G.-ig nem tartottam pihenőt. Barátságtalan szél támadt a fák közt,
és egy nyiladékban megvadult lovak keresztezték utamat.

Bécs, 1966. A harmincas évei elején járó Robert Simon egyszerű életet él, nincsenek komoly ambíciói. De amikor húsz évvel a háború után Bécs felébred álmából, ő is a tettek mezejére lép. Üzletet bérel a város egyik legszegényebb negyedében, és kávézót nyit. Noha nem sokat kínál, névtelen kávéháza megtelik emberekkel, szenvedélyekkel, vágyakozásokkal, barátságról és halálról szóló történetekkel. És Simon élete szép lassan megváltozik… A regény a Park Könyvkiadó gondozásában jelent meg magyarul.