Jóllehet, nem vett részt a beiktatásán, Trump azért nem felejtkezett meg Orbánról. A hivatalba lépésekor kibocsátott elnöki executive orderek között ott virított a kormányfőnk szívének kedves rendelkezés arról, hogy a nő: nő, a férfi: férfi, más nem pedig nem van.
Az USA-ban ‒ ahol még nem lettek kiiktatva az alkotmányos fékek és ellensúlyok ‒, nagyon is tétre megy a kultúrharc: napról napra újabb társadalmi csoportok válnak az elnöki gyűlölet-propaganda és az arra alapozott jogfosztás célpontjaivá.
Ezek az intézkedések mind lelkesült izgalmat keltenek a Karmelitában, nagyobbat, mint amikor a “fényes szelek” még keletről fújtak. De a politikai tesztoszteron szintjét közülük Trump anti-transgender rendelete korbácsolta fel igazán ‒ ez ugyanis még radikálisabban lép fel az ön-fütyitlenítők ellen, mint Orbán saját homofób “gyermekvédelmi” törvénye.
A rendeletnek már a címe is kéjrohamokat vált ki a macsó tömörülésben (lásd Kornis Mihály kultúrantropológusnak az orbaniták “túró rudija”-ival kapcsolatos megfigyeléseit). Hiszen így szól: “A nők megvédelmezése a gender-ideológiai szélsőségességekkel szemben és a biológiai igazság visszaállítása a szövetségi kormányban”.
A rendelet leleplezi az auto-effemináció tulajdonképpeni indítékát: a leselkedési vágyat (és annak szítóit): “Az országban olyan ideológusok, akik tagadják a nem biológiai valóságát, egyre nagyobb mértékben használnak jogi és más társadalmi kényszerítő erővel bíró eszközöket arra, hogy lehetővé tegye a férfiak számára, hogy nőként azonosítsák magukat, és hozzáférést nyerjenek olyan, kizárólag nőknek szánt intim terekhez és tevékenységekhez, mint a női családon belüli erőszak áldozatait segítő menhelyek vagy a női munkahelyek zuhanyzói. Ez helytelen. A nem biológiai valóságának eltörlésére irányuló törekvések az alapjaiban támadják a női létet, mivel megfosztják a nőket méltóságuktól, biztonságuktól és jólétüktől.” (Az indokolás még folytatódik, de elégedjünk meg a zárómondatával:) “Ennek megfelelően kormányom megvédi a nők jogait és a lelkiismereti szabadságot azzal, hogy egyértelmű és pontos nyelvezetet, valamint politikákat alkalmaz, amelyek elismerik, hogy a nők biológiailag nőneműek, a férfiak pedig biológiailag hímneműek.”
Akit meg nővé operáltak át, az ezentúl járjon csak szépen a férfi zuhanyozókba és öltözőkbe, ahogyan ezt a 4. szakaszban (a “Magánélet az intim terekben” címen) előirányzott intézkedések előírják. De ne merengjünk ezen az életképen, inkább fordítsuk figyelmünket a jogi építmény alapszerkezetére.
A 2. szakaszban a rendelet rögzíti a “nem”, “nőnemű”, “nő” (és “lány”), “hímnemű”, “férfi” (és “fiú”) szavak trumpi meghatározását, nem feledkezve meg a “gender ideológia” definiálásáról, valamint a “gender identitás” mibenlétének explikálásáról sem ‒ valamint annak proklamálásáról, hogy a gender fogalmának “nem szinonimája a nem fogalma” (legalábbis ezentúl nem). Ennek megfelelően a 3. szakasz ‒ címe: “Annak elismertetése, hogy a nők a férfiaktól biológiailag különbözők” ‒ hét pontban részletezi a fenti fogalmak átfazonírozásának szándékolt jogi következményeit. Ezek közül csak egyetlen pontot idézek.
“(b) Minden szövetségi hatóság és alkalmazott köteles végrehajtani a nemi alapú jogokat, védelmeket, lehetőségeket és elhelyezéseket szabályozó törvényeket, hogy biztosítsa a férfiaknak és nőknek mint biológiailag különböző neműeknek a védelmét. Ennek érdekében minden hatóságnak a „nem”, “hímnemű”, “nőnemű”, „férfi”, „nő”, „fiú” és „lány” kifejezéseknek az e rendelet 2. szakaszában meghatározott jelentést kell tulajdonítania, amikor törvényeket, szabályozásokat vagy irányelveket értelmez, illetve alkalmaz, valamint minden hivatalos hatósági tevékenységében, dokumentumában és kommunikációjában.”
Mint látható, Trump itt rendeletileg kívánja előírni, hogy miként kell egyes, az elnöki rendeletnél magasabb státuszú jogi instrumentumokat ‒ törvényeket, szabályozásokat vagy irányelveket ‒ értelmezni és alkalmazni.
A rendelet ilyen és egyéb (ahogyan Orbán mondaná) unortodox vonásairól összeállítottam angolul egy komplett jogi anyagot. Ennek főbb megállapításait ismertetem alább (megtisztítva a konkrét jogszabályi és esetjogi hivatkozásoktól).
Radikális rendeletével Trump olyan kérdésekben hozott döntéseket, amelyekre nézve nincsen hatásköre dönteni. Mindenekelőtt: nem az ő döntésétől függő dolog, hogy az USA-ban ki ‒ és milyen kritériumok alapján ‒ tekintendő “férfi”-nak, “nő”-nek, illetve valami másnak. Lehet Trumpnak erről véleménye, de nem kötelezhet egyetlen szövetségi hatóságot, illetve hivatalos személyt sem arra, hogy eleget tegyen annak, amit ő képvisel. Legalábbis olyan esetekben biztosan nem, amikor törvények vagy egyéb magas szintű jogszabályok értelmezéséről és alkalmazásáról van szó. Az elnök a rendeleteivel alkothat, illetve módosíthat vagy megszüntethet jogot, de csak abban a körben, amelyben erre az Alkotmány felhatalmazza, vagy olyan kérdésekben, amelyekben a Kongresszus törvényi úton rá delegálja az adott kérdés szabályozását. A fenti fogalmak ‒ jogszabályokban és bírói ítéletekben rögzített ‒ definíciójának módosítása kívül esik Trump hatáskörén.
Amit természetesen ő is tud, meg a rendeletszövegező házi jogászai is pontosan tudnak. A cél éppen az, hogy (kölcsönvéve Sólyom Lászlónak az Orbán Viktor trónralépése után sűrűn használt kifejezését) az alkotmányos gyakorlatot megváltoztassák. Konkrétan: hogy ne a jogállamiság elvei, ne a hatályos törvények, ne a meghozott bírósági ítéletek legyenek a meghatározók, hanem a főnök politikai elvárásai. Ehhez csupán ürügy a punci ‒ a veleszületett és a trumpi szabályokat engedelmesen követő nőstény állampolgár által gondosan megőrzött szeméremszerv ‒, éppúgy, mint Orbán számára a kisfiú-bögyörő.
A trumpi fülkeforradalom hevében árasztásos üzemmódban zajló rendelet-kibocsátás egyik legfőbb célja, hogy a hatóságok és a hivatali személyek kezdjék el átigazítani a magatartásukat (miheztartásukat), ami jó iskola lesz az engedelmességük fejlesztésére. Jelentem: máris látszik, milyen remekül tanulnak ‒ ennek dokumentálása azonban terjedelmi korlátokba ütköznék.
Túl azon, hogy természetesen a Kongresszus mindkét háza tagjainak is célszerű mostantól hozzászokniuk, hogy a végrehajtó hatalmi ág élére olyan vezető került, aki bármikor kész helyettük alkotni, módosítani, hatályában felfüggeszteni a törvényhozás kizárólagos kompetenciájába tartozó szabályokat és programokat, az ő vonatkozásukban Trumpot nem egyszerűen a pedagógiai jószándék vezette, amikor az intim testrészek és intim térhasználatok jogi státuszáról maga rendelkezett.
A mélyebb oka az volt, hogy belátta: hiába van többsége a törvényhozás mindkét házában, az, amit akar ‒ a személy azon jogának elvétele, hogy az állam szövetségi szinten elismerje őt transgendernek, ha az, illetve ha ilyenként kívánja identifikálni magát ‒, olyan kérdés, amelyben nem lehet egy egyszerű törvény megalkotásával dönteni, mivel a személy alapvető alkotmányos jogát érinti. Így tehát legfeljebb az Alkotmány módosítása útján lenne elérhető; ilyesmihez viszont nincsen elegendő számú bátor embere a képviselők és szenátorok között.
Az USA Alkotmány 14-ik módosítása beiktatta ugyanis azt a rendelkezést, hogy minden személynek (minden tagállamban) egyenlő védelem jár a törvények tekintetében. Ez a klauzula lett az alapja olyan emberi jogi tárgykörű legfelső bírósági ítéleteknek, amelyek például az emberi rasszok egyenlőségét vagy az LGBTQ-jogokat biztosítják, valamint ‒ ja igen ‒ tiltják a gender/nem alapján való hátrányos megkülönböztetést. Sőt, 2015-ben a Legfelső Bíróság azt is levezette, hogy az azonos neműek közötti házasságot tiltó törvények megsértik ezt az alkotmányos klauzulát.
(Az ilyen bírói értelmezési aktivizmust megelőzendő vésette bele Orbán 2020. december 15-én a gránitszilárdságú Alaptörvényébe, hogy “Magyarország védi a házasság intézményét mint egy férfi és egy nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját. A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony. Az anya nő, az apa férfi.” Valamint azt is, hogy “Minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. Magyarország védi a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát, és biztosítja a hazánk alkotmányos önazonosságán és keresztény kultúráján alapuló értékrend szerinti nevelést.” ‒ Zsidók, mohamedánok, sintoisták, stb. ne kölykezzenek itt, vagy térjenek be.)
A Trump-rendelet értelmében tilos lesz feltüntetni a személy hivatalos okmányaiban a nem-bináris identitását ‒ ez a szólásszabadság (beleértve: önkifejezés) korlátozhatatlanságának elvébe ütközik, azaz az USA Alkotmány 1-ső kiegészítésébe.
Ezen és hasonló unortodoxiái ellenére a rendelet, ha valaki pert indítana a megsemmisítésére ‒ aminek egyelőre semmi jele ‒ megállhat(na) a Legfelső Bíróság előtt, amennyiben valamilyen legitim és kényszerítő erejű körülményre alapoz(ná) a transgender személyek jogaira vonatkozó korlátozásait ‒ mondjuk olyan súlyúra, mint a közbiztonság vagy a nemzetbiztonság veszélyeztetése. A rendelet, mint láttuk, valóban beszél olyasmiről, hogy a gender-ideológia harcosainak erőfeszítései arra irányulnak, hogy megfosszák a nőket méltóságuktól, biztonságuktól és jólétüktől, de kérdés, hogy tudnák-e ezt Trump ügyvédei kellő mértékben bizonyítani? Mivel? Statisztikai adatokkal?
Orbán Viktor január 24-i rádióinterjújából tudjuk, hogy ő nem bízná egy ilyen módosítás jogszerűségének megítélését bíróságra, neki van erre hatékonyabb megoldása: “Az amerikai elnök azt mondta, azt a mondatot mondta ki, ami még hiányzik a magyar alkotmányból. Jól dolgoztunk az elmúlt időszakban gyermekvédelem ügyében. Házasság: egy férfi, egy nő. Bingó! Az apa férfi, az anya nő. Bingó! Az amerikai elnök tovább ment, és azt mondta, hogy két nem van. Az ember vagy férfi, vagy nő. Ez még nincs benne a magyar alkotmányban.”
Kérdés, Trump követi-e majd az orbáni utat. Jóllehet, technikailag lehetséges az USA Alkotmányának olyan módosítása, amely kiiktatná a negatív diszkrimináció tilalmának jogi alapjait (vagy akár a rászorulók pozitív diszkriminációjának alapjait is, melyekkel Trump egy másik intézkedése van összeütközésben). De ez olyan visszalépés lenne az emberi jogok vonatkozásában, amely meta-konstitucionális tekintetben megengedhetetlen: noha nem ütközik kodifikált tilalomba, egy szellemében alkotmányellenes alkotmányt eredményezne, mert ellentmondana azoknak az alapvető eszméknek ‒ igazságosság, egyenlőség, az egyén méltósága és szabadsága ‒, amelyek a létrehozását egykor megalapozták. Mit szólna ehhez a “becsületesen dolgozó kétkezi polgár”?
Nálunk ez nem kérdés.
A szerző közgazdász-matematikus.