Ezek voltak egykor a nagy üzenetek! A „sorok” között. Elrejtve, és mégis egyértelműen. Remek! Venni kell egy ismert, elfogadott szerzőt, ha lehet, a múltból, mondjuk a kommunistává érett Gábor Andort, és megfilmesíteni egy akár jónak is nevezhető regényét, mondjuk az 1918-as Doktor Senkit. Vagyis adjuk meg a császárnak, ami a császáré, azaz a pártnak, ami a párté, mutassuk meg, milyen szörnyen urizáló, korrupt, urambátyámos volt ez az ország a mi édes kis szocializmusunk előtt. Majd találjuk meg azokat az elemeket, amelyek megmaradtak, a mai társadalomban is mintha léteznének, és adjunk nekik hangsúlyt. Hú, már repül is a rejtett üzenet, ki tudja, hol áll meg! „Nálunk mindig a kormánypárt kormányozhat”! Huhú, mert másik nincs is! Nincsenek választások, nincs demokrácia. Értjük, köszönjük!
Lehet, hogy nem is volt ebben akkora szándékosság, de ettől még a rendszerváltás óta hasznos dicsekedni vele, mint az ellenállás nyilvánvaló bizonyítékával. Előfordulhat persze, hogy valaki nem él ezzel a lehetőséggel, mondván, ellenálló nem voltam, nagyokat üzenni nem akartam, csak igyekeztem pontosan, életszerűen ábrázolni egy regény világát, egy kort, és mivel az élet nem változik meg forradalomszóra, biztosan lesz benne aktuális tartalom is. Málnay Levente munkáját ez a közelítésmód jellemzi. A Doktor Senki részben talán ezért is lett egy máig élvezetes tévéfilm abból az időszakból, amikor a filmgyár technikája, apparátusa is segítette a televíziós produkciókat. Valamilyen portálon mindig megtalálható az interneten, időnként az MTVA Archívumának nyilvános oldalán is felbukkan.
Kicsit mellbevágó nézni, mert amiben egykor rejtett üzeneteket fedeztünk fel, hallottunk ki, ma sokkal közvetlenebb társadalomkritikát hordoz. Ami annyit jelent, hogy az ország működése, rétegzettsége, viszonyrendszerei a múlt század elejének valóságához állnak közel. (Meg a Horthy-korszakhoz, de a mű nem oda vezeti vissza a nézőt.) Karriertörténetet látunk: hogyan lesz egy szürke banktisztviselőből először ellenzéki laptulajdonos, majd kormánypárti képviselő. Nem kell hozzá sem jó újságírónak, sem dörzsölt üzletembernek lennie. Egy dologhoz van tehetsége: nagyszerűen érzi a személyes kapcsolatokra épülő, paternalista rendszer működését. Nem azzal ér el sikert, hogy társaságokban forgolódik és hízeleg, akinek tud. Ő megfelelő szituációkban lép, amikor fel is tud ajánlani valamit, amikor a segítsége, legyen szó akár csak egy apróságról, lekötelező erejű. Így lesznek egyre magasabb rangú pártfogói. Az sem hátrány persze, hogy a nők szívét is kedvére dobogtatja. De nem szimpla szépfiús csábítással, hanem érzelmekkel, amelyeket rendre őszintének érez. És az egészben az a legfelkavaróbb, hogy a karrier egyetlen pontján sem merülnek föl bennünk morális kérdések. Nem ítéljük el Doktor Senkit, nem visszatetsző, amit csinál. Annyira természetesnek hat ebben a világban. Nem tűnik árulásnak az sem, hogy az ellenzéki oldalról átlép a kormány térfelére. Mert a hatalom, az elit világában a két pólus összemosódik. Egységes közeget képez.
A tévéfilm nagyon elegánsan, mindössze néhány ecsetvonással érzékelteti ennek a posztfeudális társadalmi mechanizmusnak a lüktetését. Amely az istennek sem akar megszűnni, ellenkezőleg, éppen kivirágzóban van. Nem meglepő, hogy az idősebb színésznemzedék (Páger Antal, Tyll Attila, Márkus László) lubickol megelevenítésében, hiszen a vérükben volt még az úri Magyarország összes gesztusa, hanghordozása. Érdekesebb, bár érthető, hogy a következő generáció is mennyit megőrzött belőle. Legnagyobb tehetségei így váltak alkalmassá két világ, kétféle értékrend ütközéséből eredő lelki dimenziók érzékeltetésére. Közülük az egyik kétségtelenül Oszter Sándor. Számomra az ő színészegyénisége maga a magyar dráma. Dacosan természetes hagyománytisztelet, és az ezzel összeegyeztethető progresszió vágyának nyugtalansága. Büszke düh a saját út megtalálásának képtelensége miatt. Rideg tekintetű megalkuvás, izzó tehetetlenség. Magabiztosan, erőlködés nélkül gázol végig hőse történetén, felperzselve minden részletét és szereplőjét. Keresd a pártfogód, és tudd, kinek a pártját fogod. Ha jól ügyeskedsz, nem kell ügyesnek lenned. „Nálunk mindig a kormánypárt kormányozhat. És itt alig van ellenzék. És ez az ellenzék sosem fog kormányozni.” Nincs mit dekódolni. Örök magyar világ?
