- Orosz rulettet játszottak Rákosrendező ügyében, mindenki blöffölt, de még nem tudni, ki veszített

Alig ejtette ki az utolsó szavakat mini-Dubaj ügyében Gulyás Gergely kancelláriaminiszter a csütörtöki kormányinfón, már meg is jelent a Magyar Közlöny legfrissebb száma, benne egyetlen kormányhatározattal: a fővárosi önkormányzat cége, a Budapesti Közművek (BKM) Zrt. élhet elővásárlási jogával és az arab tulajdonosi hátterű Eagle Hills Zrt. helyébe lépve megvásárolhatja Rákosrendező eladásra kínált 85 hektáros területét.

A rákosrendezői lapokat még jobban megkeverő kormánydöntés azután született meg, hogy az elővásárlási joggal rendelkező BKM jelezte a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőnek, megvásárolná az araboknak már odaígért terület. Ez a nyilatkozat azonban önmagában még kevés volt. Mivel a fővárosi cég is éppúgy több részletben venné meg a területet, ahogy az arab beruházó szerette volna, a kormány engedélyére volt szükség. Ha a fővárosi cég részletre, adósságot keletkeztetve vásárolja meg a területet, akkor a kabinetnek hozzá kell ahhoz járulnia. Ezt tette most meg váratlanul gyorsan a kabinet.

A sietség már csak azért is különös, mert a másik elővásárlásra jogosult cég – a Habony Árpád és Garancsi István által idén januárban felvásárolt – Stockton Zrt. még nem is nyilatkozott az ügyben. Ha élne a jogával, akkor a BKM-el egyenlő arányban válhatnának a terület tulajdonosává. Gulyás Gergely szerint azonban nem fognak. (Azt nem tudni, honnan tudja ezt a miniszter, hiszen elvileg egy magáncégről van szó.) De a tárcavezető korábban azt is mondta, hogy a főváros sem fog tudni élni az elővásárlási jogával, azután mégis így lett, szóval könnyen lehet, a Stocktonnal kapcsolatos jóslata is hamisnak bizonyul. Az ugyanis kevéssé valószínű, hogy a NER oszlopos tagjai hagynák semmibe veszni a kapkodva felvásárolt céget. Különösen úgy, hogy a végső tulajdonos Progressus Magántőkealap azóta egy újabb társaságot is alapított Newfield Invest Kft. néven.

Az is meglepő lenne, ha az ügyben államközi egyezményt is aláíró Egyesült Arab Emirátusok szó nélkül becsapná a Divatcsarnokban frissen bérelt értékesítési iroda ajtaját és megelégednének azzal a sajtüzlettel, amit a nemrég Abu-Dzabi-ba repült, Orbán Viktor kormányfő vezette delegáció kínált. Létezhet persze egy háttér-megállapodás vagy a miniszterelnök egyszerűen az emirátusi befektetők türelmét kérte, mondván a főváros bele fog bukni az ügybe és akkor ismét a kormány szabhat feltételeket. De az is bebizonyosodhat, hogy az arab befektetők bevonása, a nemzetköziség valóban csak csomagolóanyagként szolgált, amellyel a magyar befektetői köröket lehetett volna helyzetbe hozni. A kormány most, hogy már nincs rá szüksége rá, egyszerűen eldobja.

Létezik más forgatókönyv is. Ha az arab befektetőknek fontos az európai piac, az impozánssá tehető magyar projekt, akkor minden bizonnyal ajánlatot tesznek majd a fővárosi önkormányzatnak is. A főváros egyedül képtelen egy új városnegyed felépítésére, így szüksége lesz pénzügyi-szakmai befektetőre a projekt megvalósításához. Az arab ajánlat kézenfekvő, de súlyos politikai kockázatot hordoz, hiszen a főváros leginkább a felhőkarcolós mini-Dubaj tervek ellen kelt ki. A toronyházakat persze össze lehet nyomni, az arab befektetőket rá lehet bírni egy mindkét fél számára elfogadható beépítésre. De nem lesz könnyű. Indíthatnak egy magánbefektető bevonásán alapuló PPP projektet, mint amilyen például a Bálna vagy éppen a MÜPA építése volt, bár mindkettőt sok támadás érte.

Lázár János építési miniszter a kormánydöntés után azt tanácsolta a fővárosnak, hogy hallgassa meg arab befektetőket, érdemes megfontolni szerinte az együttműködést.

A magyar állam és az emirátusok közötti megállapodás mindenesetre érvényben marad. Bármikor újra bevethető. Az Eagle Hills Zrt-vel kötött szerződés egyértelműen a vevőnek kedvez. Mind a három vételárrészlet kifizetését feltételekhez kötik a szerződésben. Az első az elővásárlási jogról való lemondó nyilatkozatok beszerzésétől függött. Már ezen elbukott a magyar állam, a vevő Gulyás Gergely állítása szerint még nem fizetett semmit. A második vételárész kifizetése akkor várható el a vevőtől, immáron a fővárosi önkormányzattól, ha a kormány módosítja a projekt megvalósításához szükséges építési-, légi, értékesítési és adózási jogszabályokat. A kért jogszabály-változtatások listájáról 2025 végéig kell megállapodni a feleknek. A kormány azt is vállalta, hogy nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházássá minősíti a projektet, erre a szerződés hatályba lépésétől számítva 90 napja van. Meglepő lenne, ha a kormány ezeket teljesítené.

Lázár János már közölte, hogy a „következő fél évben tisztázniuk kell, hogy Budapestnek milyen beépítési szándéka van, és abból milyen fejlesztések esnek a fővárosra, és milyen fejlesztések valósulhatnak meg a kormány által”.

„A kormány ott akadályozza majd ezt a folyamatot, ahol tudja” – mutatott rá rögtön Vitézy Dávid, a Podmaniczky Mozgalom frakcióvezetője, aki például abban látja a csapdát, hogy a vasútvonal átépítése nélkül semmit se lehet csinálni a területen. Ezt az arab befektető felé vállalta az állam, hisz vasúti fővonalat csak a kormány építtethet át. Az már más kérdés, hogy a fővárosnak megteszi-e.

A beruházás kiemelésének elmaradása aknamezővé változtathatja az egész projektet, hiszen az engedélyező hatóságok, köztük az építési engedélyeket kiadó fővárosi kormányhivatal és a környezetvédelmi ügyekben eljáró Pest megyei hivatal vezetője legkevésbé sem tagadottan kormánypárti érzületű főispán. Az is meglepő fordulat lenne, ha az ellenzéki városvezetéssel évek óta nem tárgyaló kormány hirtelen fordulattal bokázva írná át a Karácsonyék által írt lista szerinti jogszabályváltozásokat. Ezek elmaradása szintén súlyos kerékkötője lehetne a fővárosi tervek megvalósításának még akkor is, ha a városvezetésnek esze ágában sincs felhőkarcolókat építeni. Még nehezebb helyzetbe hozhatja a fővárost a kormány által vállalt 800 millió euró – 326 milliárd forint – értékű infrastrukturális fejlesztések elmaradása. Ezek hiányában ugyan nem kell megfizetniük a 2. és a 3. vételárrészletet, így 12,7 milliárdért övék az egész terület, de kérdés, hogy a kormányzati ellenszélben álló projekt megvalósításához találnak-e ingatlanfejlesztőt.

A kormány szerződéses vállalásai behajthatatlanok – véli egy neve elhallgatását kérő szakjogász. A főváros indíthat ugyan kártérítési pert annak kikövetelésére, hogy az Országgyűlés az ő szája íze szerint írja át a jogszabályokat, a kormány nekik kedvező rendeletet hozzon, de kevés esély van arra, hogy a bíróság a törvények átírására kötelezze a kormányt. A főváros ekkor eladhatja akár jóval nagyobb áron a területet, de ezzel magára húzza a már jó előre bedobott ingatlanpanama vádakat. Vagy szerződésszegés címén felmondhatja a megállapodást. Ebben az esetben a kormánynak vissza kell adnia az addig kifizetett pénzt. Cserébe minden kezdődik elölről: a kormány annak adja el a területet, akinek akarja, amennyiért akarja. Ráadásul éppen az országgyűlési választások előtt kürtölheti szét, hogy a főváros, az ellenzék alkalmatlan. A politikai haszon mindkét esetben a Fidesznél csapódik le.