A fény művésze volt, mégis árnyékban maradt Lucia Moholy (1894–1989). A modern fotográfia és a Bauhaus iskola meghatározó alakja, Moholy-Nagy László első felesége sohasem kapta meg az őt megillető elismerést – finoman szólva… Amikor a londoni emigrációban meglátta a Modern Művészetek Múzeumának katalógusát, döbbenetében alig hitt a szemének. A nagy New York-i Bauhaus-kiállítást az ő elveszettnek hitt fényképeivel illusztrálták 1938-ban. Akkor fogta fel: meglopták.
Lucia Schulz néven született Prágában, még a boldog békeidőkben, német ajkú cseh zsidó ügyvéd lányaként. Filozófiát és művészettörténetet tanult. Nyári vakációin kedvtelésből kezdett fotózni, egyre szenvedélyesebben játszott a fényekkel. Berlinben ismerkedett meg leendő férjével, az ifjú magyar konstruktivista művésszel, aki már megjárta a világháború orosz frontját, és Horthy hatalomra jutásakor vándorolt ki. 1921 januárjában házasodtak össze.
Nyolc közös évük összefonódott a Bauhausszal. Az alkotóközpont alapítója, Walter Gropius (1883–1969) meghívta Moholy-Nagyot formamesternek a fémmegmunkáló műhelybe. Weimarban és Dessauban a feleség folyton jelen lévő kamerája örökített meg mindent: az építkezéseket, a dizájnt, az enteriőröket, tanárokat, diákokat, barátokat. Nem pusztán dokumentált: képeinek letisztult stílusa, „új tárgyilagossága” egyszerre alakította és hirdette az irányzat esztétikáját.
Lucia tanította meg a férjét laborálni, együtt kísérleteztek a gép nélküli fotózással. A tárgyat közvetlenül a fényérzékeny papírra helyezték, megvilágították, majd előhívták a képet – ez a fotogram. Közös kreatív munkáik a Festészet, fényképészet, film című kötetben jelentek meg (1925). Ám szerzőként egyedül a férfi van feltüntetve. Luciát, aki közben könyvkiadói lektorként is dolgozott, csak asszisztenseként említették, amikor egyáltalán. Különválásukkor megtartotta asszonynevét. Azután jöttek a nácik.
Új élettársát, Theodor Neubauer kommunista Reichstag-képviselőt letartóztatták, ő külföldre menekült. Hátrahagyott gyűjteményét, az 560 üveglemez-negatívot Gropius vette magához. Kijuttatta Németországból, ahol a Bauhaust „a marxizmus templomának” bélyegezték, és pusztulásra ítélték. A háborúban Dessaut porig bombázták a szövetségesek, így a képanyag pótolhatatlanná vált. A világhírű Gropius, az ünnepelt iskolateremtő szemrebbenés nélkül megtartotta ezt a kincset a maga hasznára, rendszerint még csak fel sem tüntetve az alkotót.
„Rajtam kívül mindenki hasznot húzott a fényképeimből (…) pénzben, presztízsben vagy mindkettőben” – írta az asszony. Hosszú pereskedéssel is csak alkotásainak kisebbik részét, 230 negatívot sikerült visszaszereznie. Közben exférje meghívta tanítani Chicagóba, de nem kapott amerikai vízumot. Ehelyett mikrofilmes adatfeldolgozást fejlesztett, dokumentumfilmeket forgatott, könyveket és kritikákat írt. Zürichben élt kilencvenöt éves koráig.
Fényes életműve lassanként előbújik az árnyékból: Kölnben, Berlinben és tavaly Prágában már önálló tárlatot rendeztek Lucia Moholy képeiből.