- Egyre több kormánykritikus hang van az egyházon belül a püspöki konferencia korábbi titkára szerint

Nem látom értelmét, hogy azon polemizáljunk, sugallták-e az újságok, hogy cinkosa vagyoka  pedofilgyanúba keveredett papoknak, miközben sosem voltam bűnpártoló, nem akartam senkit kimenekíteni a felelősségre vonás alól. A gyermekek sérelmére elkövetett visszaélések mélyen megráznak és elszomorítanak. Ami pedig velem kapcsolatban megjelent a sajtóban, jórészt konfabuláció, félreértések tömkelege – jelentette ki a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) korábbi főtitkára a Válasz Online-nak adott nyilatkozatában.

Mint korábban mi is hírt adtunk róla, Tóth Tamás azt követően nyújtotta be indoklás nélküli lemondását, hogy vitathatóan kezelt több, egyházon belüli szexuális visszaélési ügyet. Emellett neve felmerült egy olyan közlemény kapcsán, amelyet Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek nevében adtak ki, bár az érsek nem tudott róla.

Utóbbival kapcsolatban azt mondta, hogy házon belül rendezték konfliktusaikat, de a vita a sajtóban erősödött fel, és a végén már nyomokban sem ismert magára a megjelent történetekben. Egyben nyomatékosította, hogy semmiféle eljárás nem indult ellene, nem keresték a világi hatóságok, és nem tud ennek ellenkezőjéről. „Két állítólagos visszaélési történethez keveredett oda valahogy a nevem a sajtóban, miközben nekem semmi közöm ezekhez. Őszintén szólva azt sem tudom, hol tart a két ügyben a belső egyházi eljárás, lezárult-e, vannak-e felelősök” – fűzte hozzá.

A beszélgetés egy pontján szóba került a hatalom és az egyház kapcsolata is. Erről szólva azt mondta, elképzelhetőnek tartja, hogy többüket is elkényelmesítette az állammal való együttműködés, és talán politikusaink sem mindig eléggé hitelesek. Egy biztos: helyzet van, és minden dráma egyben lehetőség – tette hozzá. Tóth Tamás úgy véli, nem helyes, ha egy pap a politikánál keresi a kiteljesedés lehetőségét. Emellett megosztott egy személyes tapasztalatot is, miszerint „egyre nyilvánvalóbb, hogy a politikához való viszony igenis színesedik. Kár tagadni, hogy a budai, pesti és nagyvárosi plébániákon nem ritkák a különféle kritikus hangok.”