Ki tudja hányszor hallhattuk már akár miniszterelnökünk, akár külügyminiszterünk szájából, hogy „adják meg Magyarországnak a tiszteletet”. A fenyegető mondat sosem Oroszországra vagy egy autoriter államra vonatkozott, hanem valamely nyugati szövetségesünkre. Mennyire lehet azonban tisztelettudónak nevezni Németországgal szemben Magyarországot, ha a magyar kormányfő másfél héttel az előrehozott parlamenti választás előtt fogadja a szélsőjobboldali AfD társelnökét és kancellárjelöltjét, Alice Weidelt és arról beszélt, szűnjön meg az AfD-vel szembeni tűzfal, vagyis vegyék be egy következő kormányba? Milyen üzenet ez annak a Németországnak, amely számos vállalatával úgy 220 ezer embernek ad munkát Magyarországon? Miért bölcs stratégia már most ellenséges lépést tenni a minden bizonnyal következő kancellárral, Friedrich Merzcel szemben még azelőtt, hogy a német szövetségi kormány feje lenne?
Választ a sajtótájékoztató sem adott. Mert az nem magyarázat egy egész Európát megdöbbentő vizitre, hogy – amint Orbán fogalmazott – „az AfD összes fontos programpontja javára válna Magyarországnak”. A magyar kormányfő ugyan bizonyos fokig még azt a benyomást próbálta kelteni a Neue Zürcher Zeitungnak adott, múlt héten megjelent interjújában, hogy az AfD-vel több kérdésben sem ért egyet, de aligha kényszerítette miniszterelnökünket bárki is, hogy ne mondjon nemet Weidelnek a találkozó megtartására vonatkozó kérésére.
Nem biztos, hogy igaza van a Die Weltnek abban, hogy ez a találkozó „elképzelhetetlen” lett volna Donald Trump elnöksége nélkül. A magyar kormányfő szeret az Unió fenegyerekének szerepében tetszelegni, s Trump nélkül is előszeretettel okozna zavart a német politikában. Ugyanakkor tény, bár Trump személyesen sosem beszélt arról, kit látna szívesen a német kancellári székben, nem is feltételezhető az, hogy komolyan elmélyedt volna a berlini politikai viszonyokban, megtette ezt helyette öntörvényű tanácsadója, Elon Musk, aki még 75 perces, az X-en megjelent interjúban próbálta népszerűsíteni Weidelt. S ha Trump csapatának oly fontos személyisége az AfD kancellárjelöltjét támogatja, akkor Orbán is kötelességének érzi, hogy ily módon, a Weidel melletti kiállással is hízelegjen az amerikai adminisztrációnak.
De ez sem indokolhat egy ilyen találkozót. És más sem. Bár Orbánnak saját állítása szerint célja egy széleskörű jobboldal populista összefogás, Weidel meghívása megkérdőjelezi, tényleg létre akar-e hozni egy jobboldali tömböt Melonitól az Szuverenistákig, Ezzel ugyanis a jobboldali pártokat is megosztotta. De nem csak ezért érthetetlen, mi szükség volt magunkra haragítani a demokratikus német pártokat, hiszen nem kell gazdasági miniszternek lenni, hogy tudjuk azt, Berlin milyen fontos partner– a kormány által meghirdetett „konnektivitás” stratégiája ellenére is.
Weidelt ráadásul nem lehet a „keresztény anyamodell” megtestesítőjeként ünnepelni, hiszen bár két örökbefogadott gyermeket nevel, egy Sri Lanka-i nővel él házasságban. Az AfD melletti kiállás teljesen elhibázott, s csak károkat okoz: a magyar külpolitika újabb elkeserítő fejezete.
Durva üzenete van az AfD-elnök látogatásának, Orbán Viktor mélyen belenyúlt a német belpolitikába, alig két héttel a parlamenti választás előtt