A finisre teljesen felfordult a vasárnapi választást megelőző német kampány, ami az amerikai adminisztrációnak köszönhető. Az utóbbi napokban Berlinben is a német-amerikai kapcsolatok jövője került középpontba, s az a kérdés, hogy tekinthető-e még szövetségesnek Washington? Elon Musk, Trump tanácsadója, majd a müncheni biztonságpolitikai konferencián J.D. Vance alelnök is hitet tett az Alternatíva Németországért kormányzati szerepvállalása mellett, szembemenve ezzel a német politika íratlan szabályának: szövetségi (és tartományi) szinten nem szabad együttműködni a szélsőjobbal. „Soha nem hallottam még ilyen jó beszédet külföldi politikustól az országban” – ünnepelt Tino Chrupalla, az AfD társelnöke.
„Pszichológiailag Németország nincs felkészülve a mostani helyzetre” – fogalmazott találóan az El Paísban François Heisbourg, a Foundation for Strategic Research nevű agytröszt tanácsadója, számos könyv szerzője.
Washington Németországgal szembeni konfrontatív politikája történelmi okokból is fájdalmas. Az Egyesült Államok volt az az ország, amely a hitleri Németország veresége után katonailag is az NSZK mellé állt, és amelynek oly fontos szerepe volt az új modern német állam, a jóléti társadalom felépítésében. A németek még mindig nem képesek felfogni, miként fordulhat elő az, hogy a baráti szuperhatalom hirtelen ellenfélként lép fel.
Az USA Németországgal szembeni hozzáállása azért is csapás, mert a cél egyértelmű: befolyásolni a német választói akaratot a szélsőségesek javára. „Nem fogadjuk el, hogy egy párt érdekében kívülről beavatkozzanak a demokráciánkba és a választásainkba” – jelentette ki egy hete Olaf Scholz szociáldemokrata kancellár. A mérsékelt pártok szerint az a retorika, ami Vance-t illetve Muskot jellemzi, Putyin Oroszországáét idézi.
„Ne etesd a trollt” – Olaf Scholz négy szóval lerázta magáról Elon MuskotHa az Egyesült Államokkal való romló viszonyhoz hozzávesszük az orosz fenyegetést, az EU belső megosztottságát, Kína felemelkedését, a globalizáció válságát és a gyengélkedő német ipart fenyegető új amerikai büntetővámokat, akkor az eredmény az, hogy „a Szövetségi Köztársaság megalapítása óta soha nem volt ilyen nyílt és bizonytalan stratégiai helyzet”, vélekedett Thomas Kleine-Brockhoff, a Német Külpolitikai Tanács igazgatója.
Pedig bármit is akar Amerika, az AfD-vel szembeni tűzfal a választás után is megmarad. Hiába szavazott néhány hete a Bundestagban az AfD képviselőcsoportja is Friedrich Merz, a keresztény uniópártok kancellárjelöltje szigorú menekültügyi szabályozása mellett, szó sincs arról, hogy a CDU/CSU kormányzati szinten együttműködne a szélsőjobbal. Merz többször elhatárolódott az AfD-től.
Az azonban tény: Trump adminisztrációja már azelőtt kellemetlen helyzetbe hozza Merzet, hogy egyáltalán megválasztanák a szövetségi kormány fejének. Ha ugyanis - s ez előre borítékolható – a szélsőjobbot kizárja a koalíciós együttműködésből, az öntörvényű washingtoni vezetés máris ellenségként kezelheti az uniós kancellárjelöltet.
Merzre kancellárként tehát döntően fontos szerep hárul majd: újra meg kell határoznia országa helyét Európában és a világban.
Felmerül azonban a kérdés: hogyan mutathat fel erőt Németország, amikor a gazdasága két éve recesszióban van és azt a luxust sem engedheti meg magának, hogy konfrontatív politikát folytasson az Egyesült Államokkal szemben? Washingtontól pozitív gesztusokra amúgy sem számíthat, épp ellenkezőleg: csak a német gépkocsikra kivetett büntetővámok mértéke a kérdéses.
Harmincnégy évvel az újraegyesítés után is két Németország létezik, a szélsőjobb messzire lovagol a frusztrációnA választáson előre borítékolható a CDU/CSU elsősége, de nem mindegy, hogy milyen eredménnyel lesz második az AfD. Egy 25 százalékot megközelítő eredmény már valóságos földindulással érne fel, hiszen ez egyrészt azt jelentené, hogy már Nyugat-Németország több részén is tarol az AfD, másrészt pedig azt, hogy hatékony az amerikai befolyásolási törekvés.
Bár Merz és Scholz nem kímélték egymást a tévévitákban, a választás után a keresztény uniópártok és a szociáldemokraták együttműködése a legvalószínűbb. A bajor Keresztényszociális Unió (CSU) vezetője, Markus Söder nyíltan ezt a megoldást preferálná, szerinte a Zöldekkel nem szabad koalícióra lépni. Sok függ azonban a kisebb pártok szereplésétől. Miközben a környezetvédők 14 százalékos támogatásra számíthatnak, az FDP parlamentbe kerülése egyre valószínűtlenebb. A Baloldal párt hajrája bámulatosra sikeredett, s úgy tűnik hat százalékkal simán veszi az akadályt, nagy vesztes lehet viszont Sarah Wagenknecht, akinek a pártja hiába népszerű Kelet-Németországban, Nyugaton nem bíznak benne, így a bejutási küszöb egyelőre inkább álomnak tűnik számára.
Merz, ha kancellár lesz, nyilvánvalóan konzervatívabb politikát folytat majd Scholznál, a menekültpolitikát illetően is bekeményít, de az európai integráció erősítését szorgalmazza. Szakértők szerint stílusváltás biztosan lesz a kormányzást illetően, de a tartalom olyan jelentősen nem változik.
Történelmi eredmények előnytelen csomagolásban
Olaf Scholz hárompárti, a szociáldemokraták, a Zöldek és a liberális FDP alkotta koalíciójának megítélése nem volt éppen a legkedvezőbb. Markus Söder tavaly úgy fogalmazott: „Ez a legrosszabb szövetségi kormány, amely valaha is volt Németországban.” Valójában azonban a kabinet nem volt annyira sikertelen, mint azt sokan állítják. Angela Merkel 16 évnyi kancellársága után „progresszív koalíciót” akartak létrehozni. Egy olyan új, az ország történetében még sosem látott szövetséget, amely társadalompolitikai szempontból is változást hozna az ország életébe. A kormánynak azonban igen nehéz időszakban kellett eredményt felmutatnia. Az orosz energiáról való leszakadás, s a zöldenergiára való átállás jelentős erőforrásokat igényelt. Emellett a külső gazdasági helyzet is sújtotta az országot, a német autóipar egyre nehezebben tudott megküzdeni a kínai kihívással. Mindez recesszióhoz vezetett.
A nehézségek belső feszültségeket idéztek elő a kormányban. A szakításban nagy szerepe volt annak is, hogy szinte folyamatosak voltak a torzsalkodások elsősorban a liberális FDP és a Zöldek között. A szövetségi alkotmánybíróság 2023 őszén hozott döntése súlyos csapást jelentett a kormánykoalíció számára: a taláros testület úgy határozott, hogy a 60 milliárd eurós koronavírus-alapot nem csoportosíthatják át a klímavédelmi kasszába. Ettől kezdve a koalíciónak lényegesen alacsonyabb összegekkel kellett terveznie. Ez vezethetett az AfD népszerűségének jelentős emelkedéséhez, különösen Kelet-Németországban. Az utolsó cseppet a pohárban az jelentette, hogy míg a szociáldemokraták – hogy megőrizzék a szociális támogatásokat – az alkotmányban is rögzített adósságfék feloldását akarták elérni, az FDP erre nem volt hajlandó.
Kommunikáció tekintetében nagyon rosszul teljesített a koalíció, voltak azonban olyan intézkedései, amelyeket más kormány aligha fogadott volna el. Átszervezték az alapjövedelem-támogatási rendszert. A Scholz-kormány – az SPD előzetes kampányígéretének megfelelően - felemelte a minimálbért óránkénti tizenkét euróra, és több támogatást vezetett be a diákok számára.
Engedélyezték a marihuána fogyasztását, jöhettek létre. Merz azonban kilátásba helyezte, ha kancellár lesz, a törvényt azonnal hatályon kívül helyezi.
Németországban részlegesen legalizálták a marihuánátA CDU/CSU részben hatályon kívül akarja helyezni az úgynevezett önrendelkezési törvényt is. Ez lehetővé teszi, hogy a transznemű, interszexuális és nem bináris emberek könnyebben megváltoztathassák nevüket és nemi bejegyzésüket az anyakönyvi hivatalban. Bár ez a reform az emberek többségét nem érinti, komoly viták alakultak ki a témáról.
Ami az új állampolgársági törvényt illeti, a kabinet rövidítette a honosítás határidejét. A német útlevelet most már nyolc helyett csak öt év után, kivételes esetekben pedig három év után megkapják. Kérdés azonban, hogy ez a rendelkezés megmaradhat-e mostani formájában. „Az integráció nem jelenthet kapkodást” – szerepel a kereszténydemokraták választási programjában. A gyors honosítás eltörlését tervezik.
A Scholz-féle koalíció legnagyobb sikerének tartották a kilenceurós bérlet bevezetését, amely 2022 nyarán egy hónapig az összes regionális közlekedési eszközre érvényes volt.
Ebből alakult ki a 49 eurós „Deutschland-Ticket”, amely ma is népszerű. Valójában az intézkedés bevezetése a hangulat javítását szolgálta, hiszen az Ukrajna elleni orosz agresszió felborította a koalíció számos tervét. Rengeteg pénzt kellett költenie a magas energiaárak csökkentésére.
Szintén Scholz érdeme, hogy meglepően gyorsan sikerült úrrá lennie az új energiapolitikai kihívásokon, így az Északi- és Balti-tengeren rekordgyorsasággal épültek a cseppfolyósítottföldgáz-terminálok. Az orosz gázimport megszűnése mellett a második nagy kihívás a gyengélkedő Bundeswehr újrafegyverzése volt. „Fordulópontot élünk át” - mondta Scholz a Bundestagban tartott, talán legfontosabb beszédében, nem sokkal az ukrajnai orosz invázió után. A kormány 100 milliárd eurós különalapot hozott létre. A vita hónapokig a Kijevnek szánt fegyverkezési és katonai segélyekről szólt.
Persze sok dolgot nem sikerült megvalósultani. Nem vezették be az ígért „gyermekvédelmi alapellátást”, nem építettek 400 ezer új lakást sem, amelynek negyedét szociális lakásoknak kellett volna adnia.
