Amilyen lassan és sikertelenül tárgyaltak a múlt év utolsó három hónapjában a kormánykoalíciót kovácsoló három osztrák párt - a konzervatív néppárt (ÖVP), a szociáldemokraták (SPÖ) és a liberálisok (NEOS) - vezetői, olyan gyorsan jutottak megállapodásra az előző két hét alatt. Szerdán, vagy legkésőbb csütörtökön, elkészül és közzé is teszik a „DreiKo”-nak nevezett nagykoalíció kormányprogramját, s ha igaz, jövő hétfőn már az esküt is leteszik a Hofburgban az államfő előtt. A bizonytalanságot egyelőre az okozza, hogy a NEOS 3000 tagja kétharmadának - az alapszabályzat szerint - meg szavaznia a programot. Erre nagy az esély, eddig mindössze négy liberális politikus adott hangot nemtetszésének, kevesellve a program reformelemeit.
A 2024. szeptember 29-i parlamenti választás óta nem sikerült kormányt alakítani Ausztriában, a hármak után a tavalyi választáson az élen végzett, a szélsőjobboldali Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) és az ÖVP ült tárgyalóasztalhoz, megbeszéléseik azonban egy hónap után zátonyra futottak, tárgyalásaik mindvégig ellenséges légkörben zajlottak, több kérdésben eltérő álláspontot képviseltek. Herbert Kickl szabadságpárti elnök február 12-én dobta be a törülközőt, másnap viszont az egykori két nagy párt, a konzervatívok és a szociáldemokraták már Alexander Van der Bellennél jártak. A szélsőjobb felé fordulástól nagyon tartó államfő akkor még nem kérte fel őket koalíciós tárgyalásokra, de biztatta őket: próbálkozzanak újra.
Megbuktak az osztrák kormányalakítási tárgyalások, új választások jöhetnekA mélységesen csalódott FPÖ vezetője azóta is állítja, hogy az ÖVP egy percig sem gondolta komolyan a közös kormányzást, velük párhuzamosan a „vörösökkel“ is találkozgatott. Annyi bizonyos, hogy a szociáldemokraták kulcsembere, Michael Ludwig bécsi polgármester irányításával mesés ajánlatokkal csábítgatták a fekete-türkiz pártot, s az előző tárgyalások során merev álláspontot képviselő szociáldemokrata pártvezért, Andreas Bablert a kompromisszumokban gyakorlottabb vezetők, mindenekelőtt Doris Bures parlamenti alelnök „felügyeletére“ bízták.
Ausztriában harmadjára is nekivágnak a kormányalakítási tárgyalásoknak, valaki mindent megígért, hogy ne a szélsőjobb kerüljön hatalomraAz első és legsürgetőbb feladat a már 19 milliárd eurót elérő költségvetési hiány lefaragása. A 2025-ös évre 6,4 milliárdos megtakarítást irányoztak elő - ekkora összegű tervet küldtek el januárban a szabadságpárti-néppárti megbeszélésekről a központi kontrollal fenyegető Európai Uniónak - , 2026-ra pedig már 8,4 milliárd euró deficit leépítését tervezik. Mivel a néppárt és a szociáldemokrata párt sürgősen egyezségre akart jutni, előzőleg elképzelhetetlen javaslatokra is áldásukat adták: bankadót irányoztak elő, évi 500 millió euró összegben, többek között a startup cégek megerősítésére, adóztatni kívánják a kiugró nyereségű energiavállalatokat, „lecsípnek” pénzt a nyugdíjasoktól a betegbiztosítási hozzájárulásuk emelésével, megszűnik a lakosságnak fizetett klímahozzájárulás, szolidaritási adót fizettetnek a leggazdagabbakkal.
Az olajozottan folyó programalakítás ezen pillanatában, azaz a múlt hét szerdáján vetette be az ötletet Doris Bures, hogy vonják be újra a megbeszélésekbe az első hármas tanácskozásról kivonult liberálisokat. Velük ugyanis a koalíció biztos többséghez jut a parlamentben, míg nélküle egyetlen mandátummal lépik át az 50 százalékot. Jelenlétük ahhoz is jó lesz. hogy modern elképzeléseikkel gátat vethetnek a nagy pártok túlzott kompromisszumainak, egymás közötti állásosztogatásainak.
Illiberális veszélytől féltik Ausztriában a kultúrátBeate Meinl-Reisinger, a NEOS első embere készséggel szállt be a tárgyalásokba, de meg is kérte az árát: ő kapja a külügyminiszteri tárcát, ugyanakkor az uniós ügyek a néppártnál lesznek. A liberálisok bécsi vezetője, a magyar származású Christoph Wiederkehr pedig, aki jelenleg a párt bécsi elnöke, Ludwig polgármester koalíciós partnere, várhatóan az oktatási minisztérium bársonyszékét foglalja el.
Az elmúlt csaknem fél esztendő legváratlanabbul feltűnt politikusa a kancellárjelölt Christian Stocker. A médiában egyre gyakran látható 65 éves néppárti elnök a múlt év végéig az ÖVP főtitkára volt, de az is csak két évig, az előző évtizedeit Bécsújhelyen töltötte alpolgármesterként, mellette jövedelmező ügyvédi irodát működtetett. Akkor került a néppárt élére amikor Karl Nehammer kancellár lemondott, s nem akadt senki, aki a válságban a helyére lépett volna. Stocker elvállalta a kellemetlen teendőket, az FPÖ, amely mindmáig új választások kiírásával próbálkozik, neki tulajdonítja a januári tárgyalások szándékos megbuktatását.
Visszatérőben vannak a politika színpadára az osztrák társadalom korábbi kulcsszereplői, a szociális partnerek, azaz a munkavállalók és a munkáltatók képviselői, akik korábban a pártközi konfliktusok enyhítéséért léptek fel.
