Az eltűnés veszélye fenyegeti az SPD-t Friedrich Merz árnyékában, Orbán Viktor megúszhatja az AfD-s kalandot is

Friedrich Merz már húsvétig létre akarja hozni az új német kormányt a CDU/CSU parlamenti választáson aratott vasárnapi győzelme után, ez azonban igen ambiciózus tervnek tűnik. Mindössze nyolc hét maradt Krisztus feltámadásának ünnepéig, ez idő alatt azonban nem elég megegyezni a keresztény uniópártoknak és a legvalószínűbb koalíciós partnernek, a szociáldemokratáknak a kormányprogramról, hanem az SPD-t is mielőbb új alapokra is kellene helyezni a katasztrofális, 16,4 százalékos választási eredmény után. Abban ugyanis egyetértés van a párton belül, hogy nem mehet minden a régi kerékvágásban.

Miközben a német újraegyesítésig a CDU/CSU és az SPD közötti nagykoalíció ritka volt, mint a fehér holló, Angela Merkel 2005-ös kancellárrá választása óta a politikai realitások részévé vált. Merkel kormányzásának 16 évéből tizenkettőt töltött a szociáldemokratákkal, ebből az időszakból azonban komoly tanulságokat kell levonni ahhoz, hogy Merz várható koalíciója sikeres legyen. Elsősorban az SPD-nek kell észnél lennie. A Merkel által fémjelzett években a párt rossznéven vette, hogy a kancellár „lenyúlta” bizonyos ötleteiket, és centrista politikájával szinte láthatatlanná tette a szociáldemokratákat. Ha az SPD elfogadja Merz ajánlatát, a legnagyobb kihívás a párt számára az lesz, hogy ne mossák össze a keresztény uniópártokkal. Ha a „vörösök” nem veszik ezt az akadályt, akkor saját egzisztenciájuk kerül veszélybe, hiszen semmiféle garancia sincs arra, hogy a mostani, alig több mint 16 százalékos támogatottságukat sikerül megtartaniuk.

A másik nagy kérdés az, merre halad tovább az SPD, vagyis mennyi idő kell ahhoz, hogy a párt kilábaljon súlyos válságából. Lars Klingbeil társelnök mindenesetre már vasárnap este a kezébe vette az irányítást, s jelezte, átveszi a frakcióvezetést Rolf Mützenichtől. Utóbbi ugyan igen népszerű az SPD képviselői körében, de belefáradt az elmúlt három év folyamatos csatározásaiba, így önként adta fel a posztot. Klingbeil pedig a gyors váltással jelezni akarta: a pártvezetés kezdeményezőleg lép fel és elhatárolódik Scholztól. A kancellár szerepe alighanem még hónapokig vitatéma lesz az SPD-nél, s nyilvánvalóan őt teszik meg a legfőbb bűnbaknak a gyászos szereplésért.

Sokan egyszerűen nem értik, miért bízott a csodában Scholz, miért gondolta azt, hogy a választási kampányban képes lesz új lendületet adni a pártnak. Semmilyen jel nem utalt ugyanis arra, hogy képes lesz visszanyerni a választók bizalmát. Ráadásul azzal, hogy ragaszkodott ahhoz, ismét ő legyen az SPD kancellárjelöltje, az SPD reménységének tartott védelmi minisztert, Boris Pistoriust is kiütötte a nyeregből. Mint nem sokkal a választás előtt kiderült, az SPD vezetésében nagyon is komolyan felmerült a lehetősége annak, hogy Scholz helyett Pistoriust indítsák listavezetőként, végül mégis a kancellár akarata kerekedett felül. Utólag persze nem lehet megmondani, mennyivel jobban szerepelt volna az SPD, ha Pistorius lett volna a kancellárjelölt, de általános az a vélemény, hogy a mostaninál jobb eredményt értek volna el.

Azonnali lemondását sem jelentette be, sőt. jelezte, hogy addig a német szövetségi kormány élén marad, amíg meg nem választják az utódát. Azt azért közölte, hogy a CDU/CSU-val folytatandó koalíciós tárgyalásokat nem ő vezeti majd, s biztosra vehetjük, hogy a következő szövetségi kabinetben nem osztanak neki lapot. Ezt egyrészt Merz sem fogadná el a „két dudás” elvéből kiindulva, másrészt az SPD-nél is minden bizonnyal meg akarnak szabadulni tőle.

Egyelőre kérdés, milyen további változások várhatóak a szociáldemokratáknál. Így nem világos, marad-e társelnök Saskia Esken. Hírek szerint az egyszerű SPD tagok nagyon elégedetlenek vele, egyelőre azonban senki sem kezdeményezte az eltávolítását.

A CDU-nak kell keresnie a párbeszédet

Az SPD újjáépítése nehéznek ígérkezik. Ezt Klingbeil is elismerte, aki hétfőn a párt előtt álló nehéz évekről beszélt. A társelnöknek a következő kormányban is fontos szerepe lehet. A külügyminiszteri tisztség fő várományosának tartják. Merkel nagykoalícióiban rendre az SPD egy politikusa irányíthatta a német diplomácia ügyeit, egyebek mellett Frank-Walter Steinmeier jelenlegi államfő.

Ha azonban Klingbeil miniszteri – vagy akár alkancellári – tisztséget vállal, nem maradhat frakcióvezető. Olyasvalaki jöhetne szóba, aki a vasárnapi választáson jó eredményt ért el saját választókörzetében. Közéjük tartozik például Bärbel Bas, aki nem marad Bundestag-elnök. Boris Pistorius biztos, hogy nem pályázik erre a posztra, szíve szerint maradna a védelmi tárca élén.

Klingbeil tehát a kulcsember az SPD-nél már csak azért is, mert ő lesz a fő kapcsolattartó az SPD részéről Merzcel. A német lapok megosztottak abban, mennyire nevezhető jónak vagy rossznak a személyes kapcsolatuk. Klingbeil egyfelől úgy tett, mintha az SPD annyira nem is óhajtana felszállni a kereszténydemokraták hajójára. – Nem biztos, hogy kormány alakul, vagy hogy az SPD részt vesz benne. A labda először a CDU térdelén van, amelynek el kell jönnie hozzánk, párbeszédet kell keresnie. Ez persze messze nem jelent kategorikus nemet, inkább a párt mintha kéretné magát.

Klingbeil egyébként mindig tartózkodott a Merz elleni személyes támadásoktól, Scholz sokkal keményebben fogalmazott nála. A közeledés jelének tekinthető, hogy Merz vasárnap délután felhívta Klingbeilt, és gratulált neki születésnapjához. A társelnök pedig 18 óra után gratulált a CDU elnökének a választási győzelemhez. Az alapokat tehát kezdik letenni a jövőbeli együttműködéshez.

Orbán Viktor inkább csak a pártközi kapcsolatokat teszi kockára

A pártközi kapcsolatokat igen, az államközieket kevésbé ingathatja meg Orbán Viktor közeledése az Alternatív Németországért (AfD) párthoz – mondta a Népszavának Hunyadi Bulcsú, a Political Capital munkatársa.

– A magyar miniszterelnök beárazta, hogy a következő német kormánnyal sem lesz érdemben jobb kapcsolata, mint a mostanival, ezért mert nyitni AfD felé. Eddig ezt hátráltatta, hogy egy közeledés végérvényesen elvágná a szálakat nem csak a konzervatív CDU/CSU, de a német gazdasági szereplők felé is, de Donald Trumppal változott a helyzet. Donald Trump és Elon Musk már elkezdte lebontani AfD körüli tűzfalat, s az megreccsent már Németországon belül is. Orbán Viktor ennek a farvízén indult el – mondta a szakértő.

Noha az előrejelzéseknek megfelelően a német előrehozott választás győztese a CDU/CSU, Orbán Viktor látványosan a második helyen végzett radikális AfD felé húz. Budapesten  február 12-én fogadta a szélsőjobboldali párt társelnökét, Alice Weidelt, majd február 24-én gratulált neki a választási eredményekhez. Hunyadi Bulcsú szerint ez a stratégia illeszkedik abba, amit a magyar kormány szűk egy évtizede fokozatosan csinál, vagyis, hogy nemzetközi szinten populista radikális jobboldali pártokkal építi a kapcsolatait és befolyását. Teszi ezt abban bízva, hogy ezek a pártok leváltják majd a politikai mainstreamet a saját országukban és nemzetközi szinten, vagyis „elfoglalják” a fővárosukat és közösen „Brüsszelt” is. Ami, végső soron kedvező környezetet teremthet a magyar kormány számára, biztosítva a belföldi rezsim fennmaradását.

– Az is igaz, hogy egy olyan pártról van szó, aki Németország keleti felében 35-50 százalékos, míg a nyugati felében stabil 20 százalék körüli eredményeket hoz. Ma már egy akkora párt, olyan pozíciókkal, ami fölött nem lehet elnézni – mondta lapunknak a szakértő, aki hozzátette, épp ezért a CDU-n belül is gondolkodnak, hogy hosszútávon foglalkozni kell az AfD-vel, és annak szavazóival. – Van egy olyan elképzelés, hogy ha bizonyos politikusoknak kiteszik a szűrét és egyes kérdésekben vállalhatóbb pozíciót foglalnak el, akkor a távolabbi jövőben akár koalíciós partnerré válhatnak. Úgy vélem, Orbán Viktor is így gondolkodik, arra számít, hogy az AfD konszolidálódni fog, akárcsak Franciaországban Marine Le Pen pártja.

Nem véletlen, hogy a konzervatív-liberális svájci Neue Zürcher Zeitungnak adott interjújában a megszokott vehemencia helyett visszafogottan fogalmazott az AfD kapcsán. Egyrészt mozgalomnak nevezte, másfelől hozzátette, hogy egy „ilyenben”, őrült emberek és eszmék bukkanhatnak fel. Tehát meglehetősen elkente, megszépítette a valóságot – fogalmazott a Poitical Capital szakértője.

Hunyadi Bulcsú szerint ennek ellenére az AfD-hez való közeledés, igenis hatással lehet a magyar és a most alakuló német kormány kapcsolatára. – A CDU-CSU egész biztosan nem nézi ezt jó szemmel, Orbán Viktor ezzel megnehezítette a pártközi kapcsolatot. Államközi kapcsolat ettől még lesz, bár érdemi javulásra kicsi az esély, ahogy a német gazdasági szereplőktől sem valószínű, hogy negatív reakciókra számíthat a magyar miniszterelnök.

Új gazdaságpolitika jöhet

A német gazdaság jelenleg számos problémával küzd. A három legégetőbb strukturális probléma az energiapolitika, Kína szerepének változása, valamint az évtizedes alulbefektetések miatt romló versenyképesség – írta még a német választások elé szánt elemzésben Carsten Brzeski, a ING Bank makrogazdasági elemző részlegének globális vezetője. Az elemző kitért arra is, hogy függetlenül a leendő német kormány összetételétől, a megoldandó problémákra adható válaszok ismertek.

Brzeski rámutat, hogy a német energiatermelés jelenleg a szénerőművekre és megújuló forrásokra támaszkodik. A zöld átmenet és az energetikai autonómia érdekében folytatni kell a megújulók felé való elmozdulást, és újra kell gondolni az atomerőművek leállítását. Előbbiben a pártok programjai között nagy fokú egyezés van, az alapvető vitatéma az atomenergia kérdése.

Az elmúlt évtizedekben a német gazdaság függővé vált a kínai gazdaságtól, ám a versenyképességi kihívásoknak nem tudott megfelelni.

– tette hozzá az elemző.

Ugyanakkor mindennek alfája és omegája a szigorú német költségvetési politika, a „szent” adósságfék-szabály feladása lenne, ugyanis az állami kiadások növelése nélkül nem lehet az elmúlt évtizedek beruházási hiányát pótolni. A szociáldemokraták - a Zöldekkel egyetértve - egyenesen egy 100 milliárd eurós alapból akarnák finanszírozni a beruházásokat.

A koalíciókötésre készülő CDU/CSU és SPD közül előbbi a társasági adó csökkentését szorgalmazza, míg utóbbi a vállalati beruházások támogatását. A bürokrácia csökkentésében és az innováció ösztönzésében egyetértenek, ám a „hogyan” gyakran homályos marad – fogalmazott az ING elemzője.

A szélsőjobboldali AfD, amelyet tűzfallal zárnak el a kormányra kerüléstől, konzervatív liberális gazdaságpolitikát követ: az adók csökkentését, az adósságfék fenntartását, a befektetések növelését, az atomerőművekhez való visszatérést és az Oroszországgal folytatott kereskedelem újraindítását szorgalmazza.