A permetező esőben közeledik egy alak. Megáll előttem, meghajol, igazítja a bohócsapkáját, az oldaltáskájából kivesz egy plakátot, átnyújtja, újra meghajol
elolvasnád?
a hangja mintha alt volna, bizalmas, türelmesen várja a válaszomat, simítja a bajuszát
szó nélkül átveszem, olvasom. A Raktár Teátrum szívesen látja következő bemutatója, Alfred Jarry Übü király című darabja hazai változatának nyilvános próbájára
ugrik egyet, hipp-hopp, kiáltja, újra meghajol
érdekel?
az Übü királyt ismerem. A Tanszékvezetőnk tartott róla beszámolót, nagy botrányt kavart Párizsban, Übü papa szörnyeteg, magyarázta, háborút indít bohócsapkában, mit jelent az, hogy hazai változat?, gondolom, a Raktár Teátrumról nem hallottam, érdekel?, kérdezi újra a bohócsapkás, bólintok, megfogja a karomat, mintha simítaná, mosolyog, a többiek közül, akit érdekel, már elmentek az autóbusszal, gyere, tudok rövidebb utat, előresiet, megyek utána
sötétedik
üzenek Gyula Ferinek, találtam valamit, váratlan… remek, jön a válasz
parkon haladunk át. Kis patakhoz érkezünk. Hidacskán lépegetünk. Kerüljük a tócsákat, Übü papa velünk van, belénk bújik, szembesít a rejtett énünkkel, magyarázta a Tanszékvezetőnk, nevetünk rajta, elszörnyedünk a sorsán
léptek hallatszanak mögöttem. Közelednek. Útikalauzom előttem, az ismeretlen mögöttem, üzenek Ferinek, légy óvatos, jön a válasz. Jobbra épületsor. A földszinten élelmiszerbolt, optikus, órajavító, balra raktárak, az egyiken kéken villogó neonfelirat: Raktár Teátrum. Nem így képzeltem a jövőmet egyetem után, könyvtárakban képzeltem, doktori munkában, diákok között szemináriumon előadóként, a mögöttem haladó mellém ér, hozzám hajol, mosolyog, igazítja az aranyszínű nyakkendőjét, villantja a fogsorát
azt hiszem, ugyanoda megyünk, mondja
nem válaszolok
elérjük a Teátrum kapuját. A pénztár üres. A kis nézőtéren félhomály. Néhány kolléga az autóbusszal érkezők közül a padokon várakozik
a színpad egy dobogó
a bohócsipkás leültet az első sorba, felmegy a sötét színpadra
a Szekcióvezető mögöttem ül
a színpad fényt kap
az oldalfüggöny mögül belép, bemutatkozik az Igazgató-Rendező. Bemutatja a bohócsapkást, a munkatársam, dramaturgom, mindenesem, Asszisztensem
mind a ketten meghajolnak, az Asszisztens lejön, mellém ül, az Igazgató üdvözli a sajtó munkatársait, figyelmünkbe ajánlja a következő produkciójukat, nem előadást, produkciót mond, Alfred Jarry Übü király című groteszkjének hazai változatát próbálják, mondja, tapsol, hat színész lép be, feldobják a fejükre húzott, az Asszisztenséhez hasonló bohócsapkájukat, hipp-hopp, kiáltják, leguggolnak-felugranak, produkciónk vezéreszméje, mondja az Igazgató, miről írna Shakespeare, ha ma élne, ha itt lenne közöttünk, Jarry mindenkit kigúnyolt, Shakespeare-t sem kímélte, de átvett tőle mondatokat, ráruházta Übü papára
int, az egyik színész előrelép, magas, mély hangú, újra feldobja a bohócsipkáját, újra kiált, hipp-hopp, meghajol, kiált, a hangja betölti a nézőteret is: úgy döntöttem, hogy gazember leszek
az Igazgató újra int, fényt kap a háttérdíszlet. Egyik oldala hatalmas tükör. A másikon festményfotó, amit a portál irodájában is láttam. A tükörben minden látható, ami a színpadon történik. A másik felületen az alakok nagyobbak, mint amilyenek az irodában voltak. Ezen is kavarognak a korabeli fegyveresek, a hidak, a templomok, kiemelkedik középen a Karmelita kolostor, mit szólsz a díszlethez, kérdezi mellettem az Asszisztens, ismerem a képet, mondom, honnan? A Szekcióvezető közelebb hajol, az Asszisztens tekintete rám szegeződik, honnan?, ismétli, nem válaszolok
a szörnypapa háborút indít, magyarázza az Igazgató a színészeknek, trónra törekszik, meg akarja hódítani a világot, de majd utoléri a sorsa, elbukik
első jelenet…
az elöl álló színész mellé lép az egyetlen színésznő
kezdjétek!…
Übü papa: Szaaaar az egész
Übü mama: Ejnye… hogy beszélsz… nagy zsivány vagy te
Übü papa: Mért nem ölnek már?… nem engem… valaki mást… megtámadjuk Mangóliát…
Übü mama: Miért éppen Mangóliát?… Mindegy… ez jutott eszembe… voltam híres dragonyos kapitány… a Nagy Sasrend tulajdonosa… a trón várományosa… hipp-hopp, támadunk…
egész jó… mondja az Igazgató. Kicsit hülyébbre vehetitek… mint egy gonosz bábjátékot… Übü mama, te amolyan tyúkanyó vagy… mindenbe mintha csak belekotyognál, de alig várod, hogy a papa mellé ülhess a trónra
látszunk a tükörben? Minden, amit csinálunk? Minek?, kérdezi a színésznő, és mit jelent a kép a másik oldalon?
az übük látszanak a tükörben, mondja az Igazgató, az übüség, a másik oldal általánossá emelt… valódi és kozmikus egysége
akkor a seggem is látszik, mikor ugrálok
minden… minden… együtt
a színészek nevetnek
az Igazgató a dobogó szélére lép, leszól a nézőtérre
minden második nap próbálunk… a sajtónak nyilvános, köztes napokon vendégrendezek…
ott is Jarryt?, kiált be az egyik kolléga
Csehovot… a Három nővért
te jó ég, mondja a kolléga… Csehov és Jarry, ég és föld
ne gondolja. Közel egy időben írták. Persze más téma, más stílus, más hangzás… az Übü király olyan népszerű volt Párizsban, hogy az omnibuszon is énekelték… Nézd, hogy forog a gép, nézd, ahogy az agyakba tép… a Három nővért több mint száz éve játsszák a világszínpadokon… Jarry dala is velünk marad, a nővérek búcsúszavai is… Jaj, miért élünk, miért szenvedünk, miért?
felteszi a kezét egy másik kolléga
mi van akkor, ha Übü papát nem éri el a végzete? Sem az eredetiben, sem itt a hazai változatban?
jó kérdés… azt szeretnénk, ha a közönség is erre gondolna a végén… ha ez nyugtalanítaná… akár van válasz rá, akár nincs
másik kolléga kérdez
nem tart a kritikáktól… a támadásoktól?
megszoktuk… hozzátartozik
a színészekhez fordul
szöveggyakorlás. Menjetek! Készüljetek!
nem mondom el a Feleségemnek, hogy megismertem a Rendezőjét… nem zavarom meg, gondolom
a színészek kimennek
a háttérdíszletről leveszik a fényt
a kollégák is indulnak
felállok
az Igazgató lejön a dobogóról
a Szekcióvezető is feláll
az Asszisztens megfogja a karomat, maradj, mondja, várj…
az Igazgató megáll előttünk. Mosolyog
szervusz, Öcsi, mondja a Szekcióvezetőnek
szervusz, Bátyó… beszélnünk kell
anyánk panaszkodik, régen látott
beszélnünk kell
tegnap voltam nála. Finomat sütött… lekvárosat… azt mondta, a kedvenced…
van itt hely, ahol beszélhetünk?
itt is beszélhetünk
csak kettőnkre tartozik
a jövő héten anya túrós sütit készít
ne makacskodj, Bátyó… beszélnünk kell… a te érdeked…
az Asszisztens fogja a karomat, súg az Igazgatónak
csak a sajtó előtt, Öcsi
nem tartozik a sajtóra
a Szekcióvezető rám pillant, kifelé mutat
érthető, Tudósító?
az Asszisztens nem engedi el a karomat
csak a sajtó előtt, mondja az Igazgató
makacs vagy, Bátyó
te is…
ha bármit nyilvánosságra hoz, fordul felém a Szekcióvezető, tönkreteszem magát is, a portálját is
mi hozott ide, Öcsi?
aggodalom
miért?
érted
színjáték tanúja vagyok, gondolom, már szereplője is, legszívesebben hívnám Gyula Ferit
tönkreteszem, ismétli a Szekcióvezető
ezt a kis jelenetet is valahogy belekomponálhatjuk a következő előadásunkba, mondja mosolyogva az Igazgató az Asszisztensnek
még egy évetek van, Bátyó… talán már annyi sem. Abban a szekcióban dolgozom, ahol egy évre tervezünk… anya aggódik miattad… voltam nála én is, kérte, óvjalak
te mikor pihensz, Öcsi?
a színészeid sorsát is kockáztatod
jó csapat… összeszoktunk
nem ebben a világban élsz, Bátyó
anya mutatott rólad egy gyerekkori fotót… nem is gyerekkori… csecsemőkori… hason fekszel, rózsaszínű a popsid
a Szekcióvezető elindul. A bejárattól visszaszól
maga, Tudósító, ne felejtse, amit mondtam, ha bármit…
ez így megy évek óta, mondja csendesen az Igazgató… és így is fog menni… vállalja a nyilvánosságot?
száraz az ajkam. Valamit válaszolnom kell
én vállalom… de nem én döntök
beszéljétek meg, mondja az Igazgató az Asszisztensnek, a következő produkciót is… Engem vár Csehov… készülnöm kell
Cirkusz, mozi, ringlispíl.
Sándor Iván könyvét március 11-én 17 órai kezdettel mutatják be a budapesti Magvető Caféban. A szerzővel, valamint Bazsányi Sándor és Deczki Sarolta irodalomkritikussal Szegő János beszélget.
