Mácsai Pál neve az elmúlt évtizedekben az Örkény Színház védjegyévé vált. Ahogy egy szerda esti beszélgetésen fogalmaztak, a Madách téri polgári, kommersz színházból hozott létre egy magas szakmai színvonalú művészszínházat. A beszélgetést Gulyás Márton vezette, és jelen voltak Mácsai utódai, vagyis Gáspár Máté ügyvezető igazgató és Polgár Csaba művészeti vezető, akik március elsejétől veszik át a stafétát Mácsaitól. Ez az írás azonban szóljon a búcsúzó igazgatóról, aki elmesélte, hogy a főiskolán Kerényi Imre, Huszti Péter és Versényi Ida osztályába járt. A Nemzeti után a Kerényi vezette Madách Színházba került, ahol 2001-ben Kerényi felkérte, legyen a Madách Kamara (2004-ben felvette az Örkény Színház nevét) művészeti vezetője. Három év alatt áthangolták a Kamara repertoárját egy művészszínházi profilra, és kialakult a későbbi társulat magja. Igyekeztek jeles irodalmat és szerzőket műsorra tűzni, illetve ahogy Mácsai fogalmazott, keresték a kliséktől mentes, folyamatosan az újat kereső és megújulni képes kortárs játékmódot. És keresték azokat a rendezőket, akik erre fogékonyak voltak. Már az első években rendezett az Örkényben Kovalik Balázs vagy Ascher Tamás. Mácsai szerint az ő színházeszménye az elmúlt évtizedek alatt sokat változott. Nyitottabb lett, sokat tanult a fiataloktól, például a realista elemzéstől bátrabban ellépő, azzal kíváncsian szakítani képes attitűdöt. Szerinte ez törvényszerűen jó sok ütközéssel járt, ám amire büszke, hogy a mai napig sikerült a színházban fenntartani a dialógust.
Arról is beszélt Mácsai, hogy hosszú ideig nem kellett komolyabban ütköznie az épp regnáló kultúrpolitikával. Bizonyos felújításokra is kaptak pénzt, bár a beszélgetés későbbi részében kiderült, hogy összességében az Örkény Színház műszaki állapota sok problémát felvet.
„A támogatásért nem kellett fenekeket nyalnom, politikusoknak udvarolnom vagy megalázkodnom. A társulat szakmai hitele és a közönség bizalma elegendőnek bizonyult”
– fogalmazott a leköszönő igazgató. Egy komolyabb ütközést említett, amikor néhány évvel ezelőtt az előadó-művészeti törvény módosítása ellen tüntettek a Madách téren. Emiatt a kulturális hatalmat gyakorlók meg is haragudtak. Ezután néhány budapesti színházat, közöttük az Örkényt átvette önállóan a főváros, néhány finanszírozását pedig átvállalta a minisztérium.
A mostani igazgatóváltásról azt mondta, nem volt semmilyen háttéralku, a pozícióra bárki pályázhatott volna. Ő és a társulat valóban megkérdezte Gáspár Mátét, vállalná-e Polgár Csabával együtt a feladatot, amire Gáspár igent mondott. Végül egyedüli pályázóként nyertek Gáspárék, de Mácsai szerint az is egy jel, ha egy színházra nincs sok pályázó, és határozottan visszautasította azokat a vádakat, amelyeket egyesek az igazgatóváltás módjával kapcsolatban megfogalmaztak.
Megint súlyos baleset történt a Nemzeti SzínházbanArra a kérdésre, hogy milyen Örkény Színházba lépne be öt év múlva, Mácsai Pál azt válaszolta: „Olyan darabokat szeretnék, amiknek a megértéséhez erőfeszítéseket kell tennem, de sikerülne.”
A beszélgetés után szűkebb körben a társulattól is elbúcsúzott igazgatóként Mácsai Pál.
Elmondta: egy változás mindig rizikós, önmegkérdőjelező, konfliktusokkal jár, de az egyetlen létező, a jövőbe vezető út. Szerinte a mostani kort a fiatalok nálánál jobban ismerik. De ezt a döntést neki kellett meghozni. Másrészt késztetést érez olyan dolgokat kipróbálni, amelyekre az igazgatás miatt eddig nem jutott ideje.
A búcsúzó igazgatót végül Niedermüller Péter VII. kerületi polgármester és Karácsony Gergely főpolgármester is méltatta, sőt Kiss Ambrus, a Főpolgármesteri Hivatal főigazgatója társaságában ajándékot is hoztak. Niedermüller Marcel Proust köteteit, Karácsony pedig a Madách téri épület és benne a színház harmincas években készült eredeti engedélyezési tervét hozta el Mácsainak a Fővárosi Levéltárból, amit annak idején a Fővárosi Közmunkák Tanácsának adott be Gerlóczy Gedeon építész.
