Heti abszurd;

Heti abszurd: Kocsmára nyílik a bukszaajtó

Ezer fő alatti kistelepülés a pannon végeken. Az állam puha keze és szelíd védőszárnya kormányrendeleti rotációban nyílik a vidéki népek törékeny hangulatára. A közmunkások őrtornyából ügyeletes szolgálattevő fürkészi a horizontot „migránshadak, buzihordák és a háborúpárti Weber-különítmény” kényes jelenlétét monitorozva (testületi előterjesztés 1526/2025). Az észlelési füzet üres lapjai lágy szellőben fürdenek, köszönhetően az ezer fő alatti kistelepülés vizsla tekintetének (1848/2025.)

Migri, ratyi, Brüsszel Peti itt át nem mén! – ilyes felirat díszeleg a biztonság kedvéért a No migration, no gender, no war óriásplakát mellett a falu határában, előterjesztés is megszavaztatott erről.

Kiskocsma terpeszkedik büszkén a Petőfi téren. E téren gond egy szál se. És már kormányzati megbecsülés is van, pályázat, rubrikák és ikszek, pontozott vonalak, igen, nem. Helyi polgári kör gyűlik rapid ötletelésre, hogy a pénznek jó alaposan verjenek a seggére, meg idejekorán. Törzsvendég tépi fel az ajtót a szigorúan munkával dicsért napnak a delén, mint rendesen.

– Komám, te falu lelke, eszem a zúzádat! Járulj elém egy tálca kisfröccsel, hogy ne kelljen kétszer mondanom! – térül az egységbe Rezeda Gyula Fiáker, az építési vállalkozó jókedvű ablakolója.

– Falu lelke… hát nem mondom, jó érzés! Ez eddig csak a tanítónak, a plébánosnak és Manyi néninek jutott ki a messze földön híres, törkölymentes kerítésgörbítője előtt adózva, de most végre engemet is megebben becsülnek, nem-e – prüszkölte a szódát egyre-másra műanyag poharakba Vendelin Géza Armageddon, a fondor tekintetű kocsmáros, az építési vállalkozó jókedvű ablakolójának násza.

– Hát a többiek? – tárta kérdésre arcát Fiáker, de mire a kérdéshez hozzáragasztotta volna sajátos szófüzéreinek „baszod alássan”-ra végződő girlandját, megjelentek a nevezettek, a Toroczkai Biztonságpolitikai Őrjárat nappali tagozatos posztjai. Gyuri és Gyuri.

– Megérjük a készpénzünket! – mondták a jelszót katonásan, és mindahányan beültek az ötletelőbokszba. A második tüske után levegőt vettek, mint rendesen, és elővették a jobbik eszüket. Meghallgatták újra a „Tovább robog a kormány 13 milliárd forintos turisztikai programja... most megnyitjuk a programot a kiskocsmák felé” című kormányzati tájékoztatást, kalapot emeltek a söntés fölött lógó Vlagyimirovics-portré előtt, és egy katonás Na vase zdorovje! után lekísérték a második adag sárgabaracktüskét egy tálca kisfröccsel.

– Hárommillió. Várom az ötleteket! – törölte le a szája széléről a kemény sörhabot Vendelin Géza Armageddon, a fondor tekintetű kocsmáros.

Lázár János jó tanácsa beragyogta borús hetünket: „Mindennap meg kell azért küzdeni, hogy az ember a valóságérzékelési képességét megtartsa.” Ő már csak tudja, 22 évnyi politizálással a kilométerórájában.