Készül a kereskedelmi pengeváltásra az Európai Unió

Bár azt nem jelentették ki, hogy a Donald Trump által belengetett, az Európai Unió termékeire kivetendő vámoknak lenne rá hatásuk, de valószínű, hogy van összefüggés a várható tarifák és Brüsszel autógyártók felé körvonalazódó gesztusa között. A Reuters szerint Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke ugyanis hétfői, az autóipari vezetőkkel, szakszervezetekkel és kampánycsoportokkal történt találkozója után jelezte: az EU végrehajtó testülete még ebben a hónapban javasolni fogja, az autógyárakra érvényes szén-dioxid-kibocsátási kvóta megsértése utáni szankciók három évvel történő elhalasztását.

A kibocsátási értékek az idei év elejétől szigorodtak, az unióban értékesített új autók esetében az átlagos szén-dioxid-kibocsátási szint nem haladhatja meg a kilométerenként 93 grammot. Ha meghaladja, akkor jönnek a bírságok. Az európai autógyártók képviselőinek véleménye szerint éves szinten a kontinens vállalatainak összesen 15 milliárd eurót kellene befizetniük Brüsszel felé az új határértékkel kalkulálva. Szakmai vélemények szerint az előírást csak úgy tudnák a cégek teljesíteni, ha az eladott autóik legalább 20 százaléka elektromos lenne. Erre viszont szinte semmi esély sincs a jelenlegi piaci trendek szerint. E szerint az extrém bírságtételeket biztosan ki kellene fizetni.

A fejlemények tehát arra utalnak, hogy az EU készül az USA-val folytatandó kereskedelmi pengeváltásra.

Franciaország egyik legnagyobb autóalkatrész-gyártója a Forvia például arra figyelmeztetett, hogy Donald Trump elnök 25 százalékosra ígért vámjai „hatalmas” csapást mérnek az európai autóiparra. A vállalat előrejelzése szerint az ő éves költségeik 200 és 450 millió euró között növekedhetnek. A Forvia ezért tervezi az európaival szemben, az amerikai gyártókapacitás növelését, az árak emelését, és reméli, hogy ezekkel az intézkedésekkel a vámok hatását akár 20 millió euróra is csökkentheti.

Komoly aggodalmát fejezte ki az európai autóipar másik nagy francia beszállítója a Valeo is. Tájékoztatásuk szerint a vállalat nem képes elnyelni ezen vámok költségeit, és kénytelen lesz azokat továbbhárítani ügyfeleire. Kiemelték, hogy az autóiparban, különösen a beszállítói szektorban, nincsenek olyan árrések, amelyek lehetővé tennék ezen terhek belső kezelését – írta a Financial Times.

A Reuters rámutatott, hogy a svájci csokoládégyárak is készíthetik elő a „B-tervüket”, hogy alkalmazkodjanak a megváltozott helyzethez, ami nem is feltétlen az európai-amerikai fronton nyílik majd. A Lindt például már azt közölte, hogy a Kanadába irányuló szállításait teljes egészében Európából fedezné. Jelenleg ugyanis ezt a keresletet 50 százalékban az Egyesült Államokban található üzemeiből elégíti ki. Mindez azt jelzi, hogy számos európai cég az észak-amerikai érdekeltségei miatt teljes mértékben átalakíthatja ellátási láncait. (Korábban pontosan erre a hatásra hívta fel a figyelmet a Népszavának Kiss Péter, az Amundi Befektetési Zrt. vezető elemzője is.) Az élelmiszeriparnál maradva a CIA olasz mezőgazdasági érdekvédelmi szervezet elnökének, Cristiano Fininek a szavait szintén a Reuters idézte, amelyek szerint a vámok hatalmas kárt okoznának az olasz gazdáknak. Itt sem kis tételekről van szó, mert az olasz élelmiszerexport tavaly Amerika irányába megközelített a 8 milliárd eurót. Kérdés mit és mennyit tudnak szállítani és milyen áremelést tolerálnak az amerikai fogyasztók. Aligha túlzás, hogy a nyilatkozat árnyékában a teljes európai élelmiszeriparra árnyék vetül.

Érezhetően tehát komoly hatásokat vetne a vámháború kirobbanása. Gita Gopinath, az IMF vezérigazgató-helyettese – egy korábbi, igaz széles körű és hosszútávon fennmaradó büntetővámok esetéről szólva – azt mondta, hogy

Virovácz Péter, az ING Bank vezető elemzője lapunknak kiemelte, hogy ha kivetnék a vámokat, akkor borítékolhatóak az unió válaszlépései is.

Ha jönnek az intézkedések, akkor valószínűleg az Európai Unió GDP-je mérséklődik. A kérdés milyen mértékben. Az is körvonalazódik, hogy a vámok következményeként az EU államai elesnének majd beruházásoktól, munkahelyektől, akár bérfejlesztésekről és kutatási pénzektől is. Ezek közvetett hatások lehetnek, hiszen ha egy probléma megoldására – az amerikai szállítások megtartása – a világ egyik felén erőforrásokat kell fordítani, akkor a másik helyeken – így például Európában – a cégek jellemzően elvonnak tételeket.