színház;Alföldi Róbert;Székely Csaba;

A Kovács család: Fröhlich Kristóf, Pelsőczy Réka, Hartai Petra és Ilyés Róbert

Elszabadul a gyűlölet, leginkább fájdalmas színeket mutat Székely Csaba Az igazság gyertyái című darabja Alföldi Róbert rendezésében

A humorát elnyomja, hogy a műben megjelenő kirekesztést és gyűlöletet egyre közelebb érezzük a mindennapjainkban.

Az igazság gyertyáit Székely Csaba a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, Tompa Miklós Társulatának írta. Be is mutatták, az előadást tavaly nyáron Budapesten a Városmajori Szabadtéri Színpadon játszották. Írtunk is róla. Most a Budaörsi Latinovits Színházban tűzték műsorra Alföldi Róbert rendezésében.

Az előadás egy teregetési jelenettel kezdődik, az egész olyan, mint egy beavatási szertartás. Kálmán Eszter mélykék díszletében zajlik, Tihanyi Ildi jelmeztervezőnek köszönhetően a teregetők is hasonló színű ruhában teszik a dolgukat. Ez a szín egyébként végig uralja az előadást, a férfiak főként sötét öltözete pedig erősíti, hogy a cselekmény egyfajta emlékezésként, főhajtásként is értelmezhető a zsidóüldözés áldozatai előtt. Mint azt már előző kritikánkban megírtuk, a történet a bözödújfalusi székely szombatosok kálváriáját dolgozza fel. A közösség tagjai betértek a zsidó vallásba, illetve zsidó szokásokat követtek. A faluban – amely már nem létezik, egy tó van a helyén – a második világháború idején megjelent a gyűlölet. Alföldi Róbert rendezésének ez a folyamat áll a fókuszában. Látjuk, hogyan szabadul el az antiszemitizmus. Miként kezdik el listázni, megbélyegezni a faluban élő zsidókat. Különösen dermesztő, hogy ma Magyarországon elkezdődött egyfajta uszító közbeszéd és politikai szónoklatban hangoztatják, hogy fellépnének a másság szabad megjelenése ellen. Sőt, előfordult már olyan is, hogy egy tanár számonkérte a tanítványa származását.

Az előadásban figyelemre méltó a Budaörsi Latinovits Színház egyre markánsabbá váló társulatának a teljesítménye, a színészek játékának összhangja. Néhány vendég is akad a játszók között. Közéjük tartozik az egyik kulcsszerepet, az anyát játszó Pelsőczy Réka, aki óriási drámai erővel jeleníti meg a családot összetartó nőt, aki kitart az elvei és a meggyőződése mellett. Anya és társ egyszerre, a hite a történelem viharában is megingathatatlan. A másik vendég a tanítót alakító Nagypál Gábor, akinek a cselekedeteit egy idő után a sértettsége vezérli. A Sárit játszó Hartai Petra – aki tagja a társulatnak – narrátora, mesélője is az eseményeknek. Az apát játszó Ilyés Róbert többször kezd új életet, de mindig a családja az igazi menedék. A fiút alakító Fröhlich Kristóf keményen lázad, keresi önmagát, de a végén egyedül ő tart ki az édesanyja mellett. A falubélieket megszemélyesítő Sas Zoltán, Mertz Tibor, Chován Gábor, Bohoczki Sára és Koós Boglárka pontosan árnyalják figuráikat. Böröndi Bence és Juhász Vince csendőrtisztjei megmutatják, mitől is kell igazából félnünk. Szőts Orsi csendőrparancsnokának néhány színpadi perce is erős, mint ahogy Takács Katalin és Spolarics Andrea kettőse is emlékezetes.

Az előadás egyáltalán nem teszi vidámmá a nézőt, viszont szembesít olyan jelenségekkel, amelyeket még mindig nem akarunk észrevenni.

Infó: Székely Csaba: Az igazság gyertyái. Budaörsi Latinovits Színház. Rendező: Alföldi Róbert 

Egy mostanáig rejtőzködő 1948-as Csontváry tanulmányt adott ki a Magyar Szemle Alapítvány. A kéziratot a szerző, Gróh János halála után a fia, Gróh Gáspár irodalomtörténész találta meg a hagyatékban.