Régen várt már a világ olyan retorikára Donald Trump amerikai adminisztrációja részéről, mint amilyet kedd este, a vezető amerikai és ukrán politikusok utáni maratoni, a tűzszünetről szóló tárgyalások után hallhattunk. Eddig Washington inkább Ukrajnát okolta a háború kitöréséért, mintsem Oroszországot. Az pedig, amit néhány hete Donald Trump és alelnöke Zelenszkijjel szemben az Ovális Irodában bemutatott, egy új, aggasztó világrend előképét mutatta. Washington ezután leállította az országnak szánt katonai szállítmányokat és a hírszerzési információk továbbítását, ami igen érzékenyen érintette Ukrajnát a hadszíntéren. Több amerikai tisztségviselő utalt arra: Zelenszkijnek távoznia kell a hatalomból. Úgy tűnt, Trumpék elképzelése a békéről az: térdre kell kényszeríteni Ukrajnát és mindent meg kell adni Putyinnak. A magyar kormány ünnepelt.
Ezért is váratlan fordulat a dzsiddai tárgyalások eredménye. Amerikai részről a megbeszélések konstruktív hangneme is meglepő volt az előzmények fényében, Marco Rubio külügyminiszter ezúttal igazolta azt, hogy az új adminisztrációban a mérsékeltek és a józanabbak közé tartozik. Dicsérte az ukránokat és – miután Kijev beleegyezett az amerikai feltételek által meghatározott 30 napos tűzszüneti javaslatba – biztosította az ukránokat arról: visszaállítják a felfüggesztett katonai támogatásokat. S ami legalább ennyire fontos, Rubio kimondta végre azt, ami már nagyon időszerű lett volna: Ukrajna tűzszünetet akar, de most Moszkva térfelén pattog a labda, bizonyítania kell, hogy hajlandó-e a megbékélésre. Akár ultimátumszerűen is hangzik az a mondata, amely szerint „a legjobb, amit az oroszok tehetnek, hogy egyszerűen beleegyeznek az ukrán fél tűzszünetre vonatkozó javaslatába, és tárgyalóasztalhoz ülnek”.
Az amerikaiak és az ukránok közötti tárgyalások persze sok kérdést hagytak megválaszolatlanul, elsősorban az Ukrajnának nyújtandó biztonsági garanciákat illetően, bár e tekintetben sem volt tapasztalható olyan elutasítás az amerikaiak részéről, mint eddig.
Szintén nagy kérdés most az, mit lép Oroszország. Nem éppen kedvező előjel, hogy néhány órával a megállapodás után az oroszok Kijevet támadták – ez is egyfajta válasznak tekinthető.
Talány továbbá, Washington miként tudná rávenni Putyint a tűzszünetre. Az amerikaiak tárgyalási stratégiája a megtévesztésre, az ellentmondásos retorikára épül. Ez aligha változik. Trump rendre az oroszokat dicséri, miközben hírek szerint arra utasította a külügy- és a pénzügyminisztériumot, állítsanak össze egy listát az Oroszország elleni további szankciókról. Trump azt is javasolta előzőleg, hogy Moszkvát vegyék vissza a világ legnagyobb ipari hatalmainak fórumára, ehhez képest Washington a G7-ek pénzügyminisztereinek e heti kanadai találkozója előtt ismét megtagadta Oroszországot. Moszkva most azt érezheti, minden diplomáciai előny, amire látszólag szert tett, a múlté.
Ukrajna még nem érezheti páholyban magát, kiindulva Washington kiszámíthatatlanságából. De az amerikai adminisztráció végre különbséget tesz az agresszor és a védekező állam között. Ez pedig a magyar kormánynak is egyértelmű üzenet.