Orbán kebelbéli jóbarátja, Mészáros Lőrinc, aki részben a bankjában fialtatja a pénzét, 3,7 milliárddal finanszírozta a VOX választási kampányát. Ez nemcsak a szélsőjobboldali párt riválisai, hanem a nyomozást indító spanyol ügyészség szerint is illegális pártfinanszírozás, és mint olyan (lefordítjuk, lassan mondjuk): beavatkozás a belpolitikába. Újmagyarul: a szuverenitás megsértése. A dróton gazdagodó gázos pénzintézete a francia Nemzeti Tömörülést is pénzelte már, Le Pen szalonnáci alakulata 4 milliárdot politizálhatott el az iszlámgyűlölet, a klímatagadás és az oltásellenesség globális koalíciójának gügyörészve (és sötét szobákban dédelgetve a fehér felsőbbrendűség szörnyecskéit.) Mindkét párt az európai Patrióták pokoli kénköve. (Amúgy lehetnének akár bájos tündék vagy halhatatlan hegylakók is: nem turkálunk könyékig más ország belügyeiben, különösen akkor nem, ha idehaza szakadatlan sikoltozunk emiatt.)
Orbán feketeöves kokimesterként szólásmondást reggelizik, tehát kívülről tudja, hogy „amit szabad Jupiternek, nem szabad a kis ökörnek”. A kormány fura feje sok minden, de nem hülye, tehát tudja azt is, hogy a kettősmérce-gyanú alapos: nem lehet egyszerre ősbűnként és megváltásként tekinteni ugyanarra a szuverenitásistenre. A feszültség kétféleképp oldható fel. Tagadásba sunnyogással, ahogy a Fidesz és a VOX teszi, amikor semmi kivetnivalót nem lát abban, hogy a szélsőjobb idoljai véletlenül éppen Orbán bugyellárisát találták meg. Ám ez esetben hülyének néznék a világot, ami persze nem esik nehezükre, na de azért mégis! Őszintébb lenne, hogy a nemzetállami szuverenitás jövőjére támadó gonosz birodalom ellen lázadni kell. A lázadás sutba vágja a status quót, ez a lényege. Egyenes beszéd volna: azért nevezték át a liberális demokráciát (vö.: kifosztóképzés), mert szerintük veszélyes az országra nézve. Az ország szerint meg ez az autokratákra nézve veszélyes, tisztelt hölgyeimek és uraimok: a holnap sosem marad adós az eljövetellel, nem enged a 48-ból, és piszkosul közeleg.