marihuána;függőség;alkoholizmus;nemzeti drogstratégia;Drogriporter;

Oberth Bettina, Köhler Kata, Kaló Zsuzsa és Sárosi Péter a Drogriporter Szabadegyetem kerekasztal-beszélgetésén

Politikai marketing helyett új, átfogó nemzeti drogstratégiára lenne szükség

A miniszterelnök februári évértékelő beszédében hajtóvadászatot hirdetett meg a szintetikus dizájnerdrogok kereskedőivel szemben. 15 év kormányzás és öt évvel a drogmentes Magyarországot álmodó drogellenes stratégia lejárta után úgy próbálják beállítani, mintha teljesen új jelenséggel lenne dolgunk. Mintha az eddigi kormányzás mulasztásai és hibái, a drogkoordináció, a pályázatok, intézmények leépítése nem lenne felelős a kialakult helyzetért. Az üres politikai marketing helyett átgondolt és átfogó nemzeti drogpolitikára lenne szükség – fejtette ki lapunknak Sárosi Péter, a Drogriporter oldal alapító-szerkesztője.

Nők, szerek, függőség és felépülés címmel tartott kerekasztal-beszélgetést a Drogriporter Szabadegyetem a múlt héten a CEU budapesti épületében (lásd keretes írásunkat). Bár ezúttal a nők oldaláról közelítették meg a problémát, Sárosi Péter, a Drogriporter oldal alapító-szerkesztője szerint a kormány által nemrégiben meghirdetett drogellenes háború minden szerfüggőt még nehezebb helyzetbe taszít, miközben nem nyújtanak elegendő segítséget a felépüléshez.

Mi az alapvető szemléletbeli probléma itthon a szerhasználat kezelésében?

Már egyetemistaként tapasztaltam, mennyire igazságtalan, hogy ha megiszik valaki egy kupica pálinkát, az teljesen rendben van, és a haverok máris buzdítják egymást a következő körre, míg ha elszív egy marihuánás cigarettát, az már bűncselekménynek számít. Az alkohol ugyanúgy függőséget okozhat, és lássuk be, a magyarok rengeteget piálnak, világelsők vagyunk az alkoholfogyasztásnak tulajdonítható rendellenességek lakosság­arányos számát illetően.

Ha nemek szerinti bontásban nézzük, a férfilakosság csaknem harmada szenved az alkoholhoz köthető betegségben. Mégis legálisan főzhetünk otthon pálinkát, és a kormány legújabban egymilliárd forintos programmal támogatja a kocsmákat is, 

holott a lakosság egészségének megőrzéséhez nem ez a jó irány. A másik oldalon pedig ott vannak az illegális szerek, amiket még mindig egyoldalúan csak tiltással kezelnek, pedig nem feltétlenül ártalmasabbak. Amíg a pálinka fogyasztását külön nemzeti stratégia népszerűsíti, nincs nemzeti alkoholellenes stratégia, és öt éve nincs nemzeti drogstratégia sem.

Személyesen hogyan került kapcsolatba a témával?

Történészként érdekeltek a tudatmódosító szerek. A természeti népek ősidők óta ismerik azokat a növényeket, amelyeknek segítségével egyfajta tudattágító hatást érnek el. Tanító növényeknek is nevezik őket. Gondoljunk csak a sámánokra, akik gyógyítási célokra is használták, illetve a törzsi rítusok és ünnepek alatt alkalmazták ezeket. 2005-ben a Kendermag Egyesület kampányában feljelentettem magam mint kannabiszfogyasztó. Ez a polgári engedetlenségi kampány arra biztatta a fogyasztókat, hogy jelentkezzenek a rendőrségen, adják fel magukat azért, hogy felhívjuk a társadalom figyelmét arra, hogy itt értelmetlenül és igazságtalanul büntet az állam nagyon sok, egyébként normális életet élő, társadalmilag hasznos munkát végző embert.

Mi lett az eljárás vége?

– Elterelést kaptam, hat hónapig jártam tanácsadásra, ami nagyon jó volt, mert nemcsak az adott problémáról beszélgettünk, hanem életvezetési elakadásokról is. Ez önmagában pozitív, véleményem szerint mindenkinek jót tenne, ha szakemberrel beszélgethetne a problémáiról, hiszen az ország lakossága nagyon rossz mentális állapotban van. Csak persze a büntetéssel fenyegetést kellene kivenni a képletből.

A kormány nemrég kinevezett egy kábítószer-kereskedelem felszámolásáért felelős kormánybiztost. Horváth László egy tévéinterjúban már kifejtette, hogy teljes vagyonelkobzással büntetnék a kábítószer-kereskedőket, és közveszélyességi őrizetbe vetetnék a droghasználattól bódult embereket. A kábítószer-ellenes küzdelem jegyében még az Alaptörvényt is módosítanák, a zéró tolerancia elve szerint. Erről mi a véleménye?

Rengeteg szakirodalom foglalkozik azzal, hogyha a kereskedőt eltávolítják, azzal a fogyasztók száma nem csökken, és különben is hamar helyettesítik a kiesett láncszemet. Bármikor a helyére lép öt másik terjesztő a gyors pénzkereset reményében. Sehol a világon nem lett az ilyen drogellenes háborúknak olyan eredménye, hogy tartósan kevesebben használtak volna kábítószert. El kell fogadni, hogy kulturális különbségek vannak a szerek között. Az alkohol is drog, hiszen más tudatállapotba kerülsz tőle, mint ha nem ittál volna. Mégis, az állam promotálja a fogyasztását. A magyar társadalom ebből a szempontból tudathasadásban szenved.

Soha nem látott veszélyben a hatalma, soha nem látott eszközökkel akarja azt megtartani a Fidesz. Kocsis Mátét idézve: minden eszközzel. A kormánypárt eddig ott tartott, hogy a magyar érdeket önmagával azonosította, de ezt tekinthettük az alaptörvényírói munkásság részének (majd elmúlik). Orbán azonban már a magyar szuverenitással is egyenlővé tette magát. Ez már kevésbé puha fogalom (bár mint látni fogjuk, nem is egzakt). Orbán szavakra (és tettekre) van attól, hogy kimondja: a szuverenitás (vagyis a hatalma) veszélyeztetése nemcsak a magyar érdek, hanem az állam ellen való cselekmény. Mindközönségesen: államellenes. Nem hangzik jól. Az erkölcsi és politikai molyolásba belefáradt Fidesz a jogi fellépés eszközeit aktiválja. A kitiltást és a betiltást. Azért, mert külföldi források érkeztek szervezetekhez a demokrácia erősítésére. Onnan és arra, ahonnan és amire a Fidesz is kapott, amikor még nem gyűlölte a demokráciát. Szerinte az nem számít, hogy „guruló dollárok” sokszorosával betonozza hatalomba magát. De a közpénzek fideszes gurigahajtói nagyot koppannak, s elhallgatnak egyszer.