A Szuverenitásvédelmi Hivatal szerint az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége (USAID) 8 milliárd forinttal támogatott 2020 és 2024 között olyan magyar szervezeteket, amelyek ebből „progresszív ideológiavezérelt politikai célokat” képviseltek. Fideszes politikusok számos alkalommal hangoztatták, hogy ily módon a legitim (dehogyis) nemzeti kormány megbuktatását akarják elérni, ahogy szerintük Brüsszel is erre játszik, beavatkozva a magyar belpolitikába. Olyan bábkormányt ültetnének az ország nyakára, amely partner az illegális migráció és az LMBTQ-propaganda terjesztésében.
Így a Fidesz. Ezzel szemben a valóság az, hogy egyiknek sincs átütő társadalmi támogatottsága. Az illegális migráció progresszív ellenzéki élénkítése nyilvánvaló blődli (az emberséges és észszerű menekültügyé, amelyik a bűnözőket bünteti és nem az iszlámot, annál inkább volna keresztényi parancs), ahogy az LMBTQ-párti ellenzéki tömegek is csupán azért dolgoznak (és készülnek a Pride-ra, bárhová is kell menni hozzá), hogy a szerelem, a boldogság és a család ugyanolyan színes kategória lehessen, amilyennek a Jóisten megteremtette (és amit a valóság nap nap után igazol).
Mert ugyan férfi és nő teremtetett, de a lábjegyzetbe szerencsére Szájer József is bőven belefért (bár lenne harcosa az autonóm hitének, ahogy Alice Weidel szélsőjobboldali leszbikus politikusra is ráférne egy kiadós önvizsgálat).
A USAID kedvezményezettjei tehát javarészt olyasmire tették föl az életüket, ami a demokrácia levegője: az emberi szabadságjogokra. Ezekből pedig inkább legyen több, legfeljebb (vagy inkább végre) alkalmazzuk őket értelmesen. A gendersemleges mosdók alkotmányjogi kérdéskörével például bajlódjunk akkor, ha már nincsenek kellemetlen no go-zónák a nyugati nagyvárosokban. Az európai fehér heteró keresztény szervezett bűnözés nem bír egy merőben szokatlanul és más logikával működő iszlám versenytársat. De miért ne ébredne fel Európa hamarabb annál, mint hogy Orbán Viktor álma megvalósuljon a szövetség önmagához rohasztásáról (Patrióták mindenütt) vagy a széteséséről?
Célkeresztények
Orbánék több mint tíz éve küzdenek változó taktikával a független civil szervezetek és médiumok ellen. Pedig azok, amelyekre a legnagyobb célkeresztet rajzolták, 2002 és 2010 között Gyurcsányék orra alá is sok borsot törtek. Merthogy nem pártokat, hanem értékeket védenek. A Fidesz oly sokszor visít (így mondja a maradinyelv?) a csúnya kettős mérce miatt, pedig az alábbiak azt igazolják, semmi baj azzal, ha ő használhatja. A legendás Kossuth téri kordonok ellen például nem a Fidesz kezdett el protestálni 2007-ben, hanem a Magyar Helsinki Bizottság. Kádár András Kristóf társelnök januárban a mozgásszabadság akadályozása miatt emelt panaszt. A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) élőláncot hirdetett a Parlament köré. Az ellenzéki Orbán Viktor és csapata csak ezután, februárban látott neki a jogállamot korlátozó kordonok bontásának. Ezek a szervezetek tehát a mindenkori hatalom túlkapásai ellen léptek föl. A CÖF-COKA, az Alapjogokért Központ vagy a Századvég mikor emelt szót az 1990 óta „leghatalmasabb”, korlátlanul működő kormány, a Fidesz–KDNP-kabinet ellen? Szívesen vennénk erre a példákat ifjabb Lomniczi Zoltántól, Szánthó Miklóstól, G. Fodor Gábortól, ne adj’ isten Deák Dánieltől, vagy bárkitől, akiben még maradt fikarcnyi büszkeség a holdudvar homályában.
