– A Cinema Niche eddig olyan filmeket hozott el a magyar közönségnek, mint David Lynchtől a Tűz, jöjj velem, Frank Caprától Az élet csodaszép vagy Luc Bessontól A nagy kékség, de vannak a műsorban alig ismert alkotások is. Hogyan jött az ötlet, hogy elindítsák a vetítéssorozatot?
Donáth Péter: 2013-ban fogant meg bennem, hogy vetítsünk le olyan filmeket, amelyeket nem vagy csak ritkán szoktak moziban játszani. Akkoriban a Bognár Péter kollégámmal együtt indított, magyarhangya nevű filmforgalmazó csapatban dolgoztam, mely főleg dokumentumfilmeket mutatott be, és ami nem fért bele a repertoárba, azt a 2016-tól indított, Cinema Niche nevű programban vetítettük le. Először a Corvin Moziban, aztán a Bem és a Toldi mozikban, majd évekig szüneteltünk, mígnem 2022-ben megkeresett Rév Dani, aki meggyőzött, hogy jó ez projekt, és újra kellene kezdeni.
Rév Dániel: Nekem is vannak különleges filmélményeim, amiket meg akartam mutatni a barátaimnak, majd másoknak is. Illetve be akartam bizonyítani, hogy érdemes azokat moziban nézni, hiszen az közösségi élményt nyújt.
– Miért jó moziban filmet nézni? Azon túl, hogy nagyvásznon látjuk a történeteket.
R. D.: Mert egészen más élmény, mint otthon, a tévé előtt ülni. Nekem teljesen átkapcsol az agyam, amikor belépek egy moziterembe. Olyan világba kerülök, amit a mozgókép szeretne elmondani nekem. Teljesen belemerülök a filmbe, egy immerzív élményt kapok. Ezzel szemben ha otthon nézek valamit, akkor eszembe juthat, hogy kimegyek a konyhába és csinálok egy szendvicset, vagy válaszolok egy üzenetre. A moziban nincs erre lehetőség, vagy legalábbis nem úgy, ahogy otthon. Mindez belekényszerít abba, hogy átadd magad a filmnézés érzésének, ami földöntúli élmény is lehet.
D. P.: Igyekszünk is olyan különleges filmeket válogatni, amiket ha megnézel, akkor lehet, hogy megváltoztatják az életedet vagy a nézőpontodat valamiről. Otthon, amikor sorozatot néz az ember, csak darálja az epizódokat, és a következő percben már nem is emlékszik arra, mit látott.
De ha elzarándokolsz egy moziba, beülsz a sötétbe, felkészíted a lelked, vagy valaki felkonferálja a filmet, vagy csak végignézed az előzeteseket, majd egyszer csak elindul a film, akkor ez a várakozás egy különös, transzcendens állapotba helyez téged, ami jobban kinyitja az érzékszerveidet.
– A filmeket nemcsak digitálisan, de 35 milliméteres kópiáról is vetítik. Miben jelent ez más élményt?
D. P.: Érezhetően mást, mert manapság annyira sok a digitális információ, hogy egyszerűen minden, ami kézzelfogható, az nagyobb súllyal esik a latba. Közelebb van ahhoz a valósághoz, ami körbevesz. Vagyis nem digitális, és nem bináris kódból, egyesekből és nullákból áll, hanem valami megfogható.
