mozi;Cinema Niche;filmrajongók;

Rév Dániel és Donáth Péter, a Cinema Niche vetítéssorozat szervezői

A mozi közelebb van a valósághoz, ami körbevesz

Nagyvásznon mutat be itthon ritkán vagy még sosem játszott filmeket a Cinema Niche vetítéssorozat. A két szervező, Donáth Péter és Rév Dániel célja az, hogy elhozzák a közönségnek a nemzetközi fesztiválokon látott mesterműveket és más személyes kedvenceinket. Olyan különleges filmeket, amelyeket ha megnézünk, megváltoztathatják az életünket, vagy akár a nézőpontunkat valamiről.

– A Cinema Niche eddig olyan filmeket hozott el a magyar közönségnek, mint David Lynchtől a Tűz, jöjj velem, Frank Caprától Az élet csodaszép vagy Luc Bessontól A nagy kékség, de vannak a műsorban alig ismert alkotások is. Hogyan jött az ötlet, hogy elindítsák a vetítéssorozatot?

Donáth Péter: 2013-ban fogant meg bennem, hogy vetítsünk le olyan filmeket, amelyeket nem vagy csak ritkán szoktak moziban játszani. Akkoriban a Bognár Péter kollégámmal együtt indított, magyarhangya nevű filmforgalmazó csapatban dolgoztam, mely főleg dokumentumfilmeket mutatott be, és ami nem fért bele a repertoárba, azt a 2016-tól indított, Cinema Niche nevű programban vetítettük le. Először a Corvin Moziban, aztán a Bem és a Toldi mozikban, majd évekig szüneteltünk, mígnem 2022-ben megkeresett Rév Dani, aki meggyőzött, hogy jó ez projekt, és újra kellene kezdeni.

Rév Dániel: Nekem is vannak különleges filmélményeim, amiket meg akartam mutatni a barátaimnak, majd másoknak is. Illetve be akartam bizonyítani, hogy érdemes azokat moziban nézni, hiszen az közösségi élményt nyújt.

– Miért jó moziban filmet nézni? Azon túl, hogy nagyvásznon látjuk a történeteket.

R. D.: Mert egészen más élmény, mint otthon, a tévé előtt ülni. Nekem teljesen átkapcsol az agyam, amikor belépek egy moziterembe. Olyan világba kerülök, amit a mozgókép szeretne elmondani nekem. Teljesen belemerülök a filmbe, egy immerzív élményt kapok. Ezzel szemben ha otthon nézek valamit, akkor eszembe juthat, hogy kimegyek a konyhába és csinálok egy szendvicset, vagy válaszolok egy üzenetre. A moziban nincs erre lehetőség, vagy legalábbis nem úgy, ahogy otthon. Mindez belekényszerít abba, hogy átadd magad a filmnézés érzésének, ami földöntúli élmény is lehet.

D. P.: Igyekszünk is olyan különleges filmeket válogatni, amiket ha megnézel, akkor lehet, hogy megváltoztatják az életedet vagy a nézőpontodat valamiről. Otthon, amikor sorozatot néz az ember, csak darálja az epizódokat, és a következő percben már nem is emlékszik arra, mit látott.

De ha elzarándokolsz egy moziba, beülsz a sötétbe, felkészíted a lelked, vagy valaki felkonferálja a filmet, vagy csak végignézed az előzeteseket, majd egyszer csak elindul a film, akkor ez a várakozás egy különös, transzcendens állapotba helyez téged, ami jobban kinyitja az érzékszerveidet.

– A filmeket nemcsak digitálisan, de 35 milliméteres kópiáról is vetítik. Miben jelent ez más élményt?

D. P.: Érezhetően mást, mert manapság annyira sok a digitális információ, hogy egyszerűen minden, ami kézzelfogható, az nagyobb súllyal esik a latba. Közelebb van ahhoz a valósághoz, ami körbevesz. Vagyis nem digitális, és nem bináris kódból, egyesekből és nullákból áll, hanem valami megfogható.

R. D.: A 35 milliméteres vetítésen a film anyagiságát érezni. Ezért minden alkalommal más élmény egy ilyen kópiát látni, hiszen az mindig változik, például belekerül egy kosz, egy karc, ezért a szalag is együtt öregszik a filmmel.

Első hallásra meggyőzően hangzik, hogy egy valóban demokratikus fordulat első lépéseit, előremutató mintáit az állami szférában lehetne prezentálni. Kérdés persze, mennyire enged ehhez teret egy autoriter hatalom, amelyben gyakorlatilag már nem működik a polgári demokrácia. De ha ismét helyreállna egy polarizált politikai tér, milyen változások lennének szükségesek egy szociálisnak nevezhető állam kialakításához?