Az utóbbi napok történései drámai módon igazolták, hogy Szerbia ma már nem ugyanaz, mint a tavaly novemberi újvidéki tragédia előtt, amikor a hónap első napján egy helyi vasútállomáson a mélybe zuhant egy elem, megölve 15 embert, köztük két gyermeket. Az ezt követő diáklázadás teljesen átalakította a társadalmat. Olyan dolgok történnek, amelyek nem is olyan régen még elképzelhetetlenek lettek volna. A szombat délutáni belgrádi tömegmegmozduláson háborús veteránok sorakoztak fel a rendőrök elé, hogy megvédjék a fiatalokat. Sok rendőr nem volt hajlandó munkába menni, mert – mint mondták – nem fognak a saját gyerekeik ellen fordulni.
Sztrájkba lépett a korrupt rezsim zászlóshajójának tartott kormányzati szócső, a szerb állami tévé, az RTS, valamint a vajdasági RTV több munkatársa. Hírek szerint a belgrádi állami rádióba szombattól be sem engedték a kevésbé megbízható munkatársakat, csak a rezsim megmondóemberei léphették át a küszöböt. De Szerbia átalakulását jelzi az is, hogy a napokban egy az Euroliga keretében játszott kosárlabdamérkőzésen a Crvena zvezda kormányhűvé silányított szurkolótáborának egy része – maga Vucic is nagy zvezda-drukker – ezt kezdte el skandálni: „Pumpaj”. Ez a szócska vált a tüntetések jelképévé. A „pumpáj” jelentése átvitt értelemben: fiatalok, ne hagyjátok abba a megmozdulásokat! Az eredete vitatott, először állítólag egy a Youtube-on is elérhető turbofolk klipben került elő. De a nagy rivális Partizan szurkolói – ők már kevésbé kedvelik a hatalmat – is a diákok mellé álltak.
A szerb kosárlegenda, Vlade Divac azt üzente a fiataloknak: a „Sírásók” (Grobari, ez a Partizan ultráinak a neve) megvédik majd őket.
Amikor péntek este tömegével érkeztek a diákok gyalogszerrel a szerb fővárosba, zengett-zúgott a „pumpaj”. Hatalmas tömeg várta a fiatalokat, sokan – fiatalok, idősek egyaránt – könnyeztek, miközben mobiltelefonjukkal rögzítették a valóban történelmi eseményt. Becslések szerint már a tömegtüntetés előestéjén 30 ezren lepték el Belgrád utcáit. Ezért is tűnt nevetségesnek a belügyminisztérium becslése, amely szerint 107 ezren vettek részt a szombati megmozduláson. A belgrádiak szerint többen voltak, mint 2000. október 5-én, amikor megbuktatták Slobodan Milosevic rezsimjét. Egyesek félmillióra becsülték a jelenlévők számát, míg egy független iroda szerint 275-325 ezren tüntettek.
Áradt a tömeg a szerb fővárosban, a diákok minden idők legnagyobb belgrádi demonstrációjával akarták megbuktatni Aleksandar Vučić rezsimjétUgyan Aleksandar Vučić és kormányzata azt jövendölték, hogy a diákok erőszakot provokálnak, az ifjak kezdettől fogva hangsúlyozták: nem rendszerváltásra készülnek. Pontosabban nem most. Mindennek megvan a maga ideje. A fő cél ezúttal az, hogy minél többen csatlakozzanak a mozgalmukhoz, melynek során a korrupció ellen és egy igazságos, demokratikus társasalom mellett lépnek fel, amelyben szabadon működhet a sajtó és mindenki elmondhatja a véleményét anélkül, hogy retorzió érné. A felszólaló ifjak is ilyen tartalmú beszédeket mondtak a Slavija téren tartott megmozduláson. Élesen bírálták a hatalmat, dicsérettel illették az oktatásban dolgozókat, s mindazokat, akiket a hatalom folyamatosan nyomás alatt tart, zsarol, megfélemlít és egzisztenciálisan megpróbál ellehetetleníteni.
A hatalom mindent elkövetett azért, hogy akadályokat gördítsen a tüntetés elé. Korlátozták a vasúti közlekedést, felszólították a szülőket arra, ne engedjék gyermekeiket a fővárosba, Belgrádban teljesen leállították a tömegközlekedést. Végül azonban maga Vučić is elismerte: sokan érkeztek szerte Szerbiából.
Érdekes módon most nem állította, hogy gonosz külföldi erők szervezték a megmozdulást, amiben magyar jóbarátja, Orbán Viktor is megerősítette nem is olyan régen.
Incidens is történt, amikor az esti órákban 15 perces néma csenddel emlékeztek az újvidéki áldozatokra – ez a diáktüntetések állandó kelléke – állítólag hangágyút vetett be a hatalom, ami pánikot okozott a jelenlévők között. Ugyan bizonyíték nincs arra, hogy tényleg a rezsim állt az eset mögött, de az eseményt végig élőben közvetítő ellenzéki hírtelevíziónak nyilatkozó katonai szakértő, Aleksandar Radic rámutatott, ilyen eszköz csak a szerb biztonsági erők tulajdonában lehet. Mint mondta, egy amerikai, nem halálos, de agresszív hangfegyverről volt szó, amelynek célja „a célpont megbénítása és alkalmatlanná tétele”. A rendőrség tagadta, hogy ilyen fegyvert vetettek volna be, amint maga Vučić is. Mindenesetre a Youtube-on elérhető felvételeken is jól láthatóak a drámai jelenetek, ami egyértelműen igazolja: olyan eszközről van szó, amit akárki nem szerezhet be.
„Itt mindenkinek elege van a korrupcióból” – Berobbant a szerb tavaszAz esti órákban a tüntetők közül egy csoport a belgrádi parlament, a szkupstina épülete ellen akart vonulni, ahol hatalmas rendőrsorfal várta őket. Amikor a fiatal szervezők tudomására jutott az ismeretlen csoport terve, jelezték, a tüntetésnek vége, a fiatalok térjenek vissza azokra a karokra, ahol éjszakáztak. Néhányan megsérültek az összecsapásokban, de szerencsére nem történt nagyobb baj, egyik sérülés sem súlyos. Vucic azt közölte, 22 embert vettek őrizetbe, akik „rendőröket és polgártársaikat támadták meg”.
A diákok már a belgrádi tömegtüntetések előtt figyelmeztették a hatalmat arra: folytatják a megmozdulásaikat. Belgrád nem az utolsó helyszín volt. Mozgalmuk politikailag is egyre sikeresebb. Egy közvélemény-kutatás olyan eredményt hozott ki, ami még hetekkel korábban is hihetetlenül hangzott volna: a Szerb Haladó Párt (SPS) és koalíciós partnere, a Szerb Szocialista Párt (SPS) népszerűsége együttesen 32,8 százalékra csökkent, míg az ellenzékre 41,3 százalék adná a voksát. Szépséghiba, hogy az ellenzék nem egységes, de ez a kutatás is azt jelzi: drámai változások zajlanak déli szomszédunknál.
