Új tagja van a mindig héttagú svájci kormánynak, a hétvégén választották meg Martin Pfistert védelmi miniszternek. A 61 éves politikus Zugból származik, ahol 8 évig a helyi kormányban szolgált tanácsosként, pénzügyi kérdésekkel foglalkozott. Ezt megelőzően egyetemen tanított történészként, korábban pedig hivatásos katona volt, egészen az ezredesi pozícióig vitte. Pfister éppen úgy a Közép (Mitte) nevű parlamenti pártból jön, mint elődje, Viola Amherd, aki 2019-tól töltötte be - nőként először - a védelmi tárcavezetői tisztséget, s akinek az állására nem sokan pályáztak.
A svájci hadügy ugyanis válságban van, Amherdhez hasonlóan lemondását nyújtotta be a hadsereg vezérkari főnöke, a titkosszolgálat első embere, s a hadsereg számára fegyvergyártó állami cég, a Ruag vezetője.
A többiek lemondását maga a miniszter kívánta nyilvánosságra hozni, de a hírt már előtte kiszivárogtatták a Neue Zürcher Zeitungnak. A vezetők távozása nem egy időben történik majd, Christian Dussay kémfőnök például csak 2026 márciusában búcsúzik, de a mostani „tömeges“ bejelentés jelzi a gondokat.
Bár a távozók azt állítják, elfáradtak, vagy csak „eleve öt évet vállaltak”, elemzések szerint ennél többről van szó. Az egyre fontosabb védelmi minisztérium elveszítette tekintélyét a hozzá tartozó intézményeknél, Amherd a négy legnagyobb parlamenti párt képviselőiből álló kormányban is elszigetelődött, számos elképzelését nem tudta megvalósítani. Búcsúbeszédében a 63 éves politikusnő saját érdemei között említette, hogy sikerült neki a hadsereg költségvetését növelni (még mindig nem éri el a GDP 1 százalékát), biztonságpolitikai államtitkárságot szervezett a tárcánál, beléptette Svájcot a közös európai légtér védelmére létrehozandó SkyShieldbe, nemzetközi konferenciát szervezett Ukrajnáról, s felismerte, hogy grandiózus katonai fejlesztésekre van szüksége a semleges országnak.
Szerbia és Svájc is jelezte, hogy kész megrendezni Donald Trump és Vlagyimir Putyin találkozójátA katonai beszerzések közül azonban - mondják kritikusai - csak az Egyesült Államokkal 2022-ben kötött vadászgépvásárlásokat sikerült nyélbe ütni, Bern 36 darab F-35-öst, s Patriot légvédelmi rendszert rendelt 8 milliárd frankért. Az első gépek 2027-ben érkeznek majd, Svájc az első milliárdot már át is utalta. Donald Trump amerikai elnök külpolitikai fordulata után azonban felmerült a kétely, nem lett volna-e biztonságosabb, ha európai rendszert vásárolnak.
A védelmi miniszternek - a réginek és az újnak egyaránt - megköti a kezét a 19. század óta érvényben lévő svájci semlegesség, ami megakadályozza, hogy az ország közeledhessen a NATO-hoz. Különösen a légvédelemben veszélyes az egyedülállás stratégiája. De legalább ekkora akadályt jelent a semlegességhez kapcsolódó hadianyagtörvény, amely tiltja, hogy fegyvereket, katonai alkatrészeket vásároljon vagy adjon el Svájc, akárcsak Németországban. Nincs is sok tisztán fegyvergyártó cég az országban, a vállalkozások inkább beszállítást vállalnak (mintegy 300 ilyen cég működik), illetve kettős hasznosítású termékeket állítanak elő. Ez utóbbiaknál is kötelező az állami engedélyeztetés, ezért sok vállalat inkább külföldre telepíti a gyártást. Ráadásul a legfőbb elv hosszú évtizedek óta a költségvetési takarékosság, azaz a szűk keretek közé szorított fejlesztések.
Emellett a svájci jobboldal, főként a szélsőjobboldali Svájci Néppárt (SVP), ragaszkodik a semlegesség legszigorúbb értelmezéséhez, hallani sem akar a katonai termékek kiviteléről, s már üzent is a pénteken megválasztott Pfisternek: „el a kezekkel a semlegességtől”.
Február végén tette közzé lesújtó jelentéseit a svájci pénzügyi felügyelet. A hatóság egy százmillió eurót közelítő csalássorozatot tárt fel, amelyről a védelmi minisztérium már 2019-ben kapott bejelentést. Ennek főszereplője egy a RUAG védelmi cégnél dolgozó anyagbeszerző, aki katonai járműalkatrészeket adott el főleg Németországban, Hollandiában, jelentősen csökkentett áron, onnan aztán a terméket már eredeti áron adták tovább, főleg Ázsiába, megosztva a hasznot az értékesítők között. De kaotikusnak találták a RUAG alkatrészraktárát is, s az sem fokozta a biztonságot, hogy az elmúlt négy évben három pénzügyi és öt vezérigazgató fordult meg a fegyvergyártó cégnél.
Nem kapott jó osztályzatot a titkosszolgálat (NDB) sem, amely 434 munkatársával a legkisebb Európában. A szervezetnél rossz a hangulat, hatalmas a fluktuáció. Orosz kémelhárítási osztályvezetőt hirdetésben kerestek, „orosz nyelvtudás előnyben“ jeligével. Az elemzések szerint Svájc a kémek paradicsoma, különösen az orosz és a kínai hírszerzők számára. Az orosz követségi alkalmazottak egyharmada foglalkozik hírszerzéssel, dezinformációval, letiltott stratégiai termékek megszerzésével. A kínaiak pedig már az ötvenes évektől az országban vannak, diákokként, üzletemberekként, civilszervezeti képviselőkként, az ő lebuktatásukhoz eddig leginkább az Egyesült Államoktól kaptak segítséget.
A svájci sajtó megkondította a vészharangot, sürgeti, hogy az ország vezetői nézzenek végre szembe a valósággal, számoljanak azzal, hogy az amerikai védőernyő Európa felett már nem biztos. Szorgalmazzák, hogy legyen vége az elzárkózás időszakának. Az új védelmi miniszter közölte, április 1-én, amikor átveszi hivatalát, első dolga lesz nagyon elemezni az ország véderejét.
