Mint arról a Népszava többször beszámolt, a 2019-ben a Magyar Tudományos Akadémiától elszakított kutatóintézetek most újabb átalakításon esnek át, amelynek részleteit egy tavaly decemberben elfogadott, január 1-én hatályba lépett törvény határozza meg. Az átalakulást április 1-jére tervezték, de a szakszervezet információi szerint a jogi előkészítés csúszásban van, és az per (lásd keretes írásunkat) is lassítja a folyamatot, amelyet egy akadémikus indított, így főigazgatói körökben, magasabb egyeztetéseken már inkább június 1-jéről beszélnek. Mint az a TDDSZ múlt héten rendezett fórumán kiderült, a dolgozók továbbra sem ismerik az új szervezet alapító okiratát, SZMSZ-ét, a foglalkoztatási szabályzatot, vagyis lényegében semmit, amiből világos lenne a működés – mondta el lapunknak Szilágyi Adrienn szakszervezeti képviselő. Az állam az új struktúrában felálló HUN-REN-nek az idei évre 18 milliárd forint többletforrást, 2026-ra 84,5 milliárd, 2027-től pedig évente 97 milliárd forint teljes költségvetési támogatást ígért. Ugyanakkor a szakszervezeti képviselő szerint olyan szóbeszéd járja az intézetekben, hogy az átalakítás mögött valójában nincs meg a kellő forrás, így nem biztosított a nagyon égető béremelés és általában a hálózat finanszírozása sem.
Márpedig a TDDSZ 12 pontjában többek között azonnali, feltételek nélküli alapbéremelést, a kutatóhálózat minden kutatóhelye számára tervezhető, stabil, inflációkövető alapműködési finanszírozást követelnek.
Az intézetekben dolgozók bére méltatlanul alacsony, a „belépő szinteken” egy fiatal kutató vagy tudományos segédmunkatárs körülbelül nettó 220-300 ezer forintot kereshet, de a fizetések a magasabb tudományos szinteken is nagyon rosszak. A követelések megfogalmazását megelőzte egy online felmérés a dolgozók körében, amelyet több mint 1600-an töltöttek ki – ez az összes dolgozó negyede. Ennek alapján a dolgozók 90 százaléka elégedetlen a bérével, és 10 százalék alatt van az elégedettek aránya. A kérdőívet kitöltők háromnegyede kutató, a többiek kutatást támogató, adminisztratív munkatársak voltak, a 19 intézet közül csak egyetlen egyből nem érkeztek válaszok, vagyis az eredmények jól tükrözik a dolgozók között uralkodó hangulatot. A humán- és társadalomtudományok és élettudományok területén a legnagyobb a bérekkel kapcsolatos elégedetlenség, az előbbi csoportba tartozó válaszadók 42 százaléka például legalább 90 százalékos emeléssel lenne elégedett. Az online kérdőívet kitöltőknek lehetőségük volt személyes meglátásaikat is leírni. „Ne életpályát adjanak már végre, hanem a tudatos kiéheztetés és a fenyegetés-zsarolás helyett inkább létbiztonságot, valamint hosszú távon olyan fizetést, ami mellett egy kutatónak évtizedeken át ne széklábakat kelljen faragnia a minimális létfenntartás érdekében!” – írta egyikük. De fontosnak tartják a nem tudományos területen dolgozó munkatársak bérének rendezését is.
A bizonytalanságot fokozza, hogy az újonnan létrejövő kutatóhálózat egy sajátos jogállású magánjogi személy lesz, amelynek működési kereteiben vegyesen jelennek meg a cégekre, a civil társaságokra és az államháztartás alá tartozó szervekre jellemző elemek – hangzott el a szakszervezeti fórumon. Ebben a rendszerben még az sem biztos, hogy pontosan ki a munkáltató – mutatott rá Szilágyi Adrienn. „Ez egy öszvér: egyfelől a HUN-REN a munkáltató, amely megszabja a jogi és finanszírozási kereteket, másfelől a munkáltatói jogokat odaadja az egyes intézetek főigazgatóinak, de hogy ők milyen kérdésekben lesznek jogosultak, nem világos. Ezért az sem tudjuk például, hogy kollektív szerződést a HUN-REN elnökével kutatóhálózati szinten, vagy főigazgatókkal kutatóközponti szinten kell kötni. Helyi vagy központi szinten dől majd el a cafetéria szabályzat, vagy az előmeneteli rendszer, a teljesítményértékelés” – mondta a szakszervezeti képviselő.
Sokan attól is tartanak, hogy a határozatlan idejű munkaszerződésüket határozott idejű szerződéssé minősítik az átalakulás során. Emellett a kutatók félnek, nehogy a közérdekű vagyonkezelő alapítványok által fenntartott egyetemekhez hasonlóan elessenek az uniós pályázati lehetőségektől.
Megadták a kegyelemdöfést, lassú szenvedésre ítélik a magyar tudománytAz is komoly aggályokat vet fel a dolgozókban, hogy az átalakítás a velük folytatott érdemi párbeszéd nélkül zajlott le, és jelen állás szerint a kutatóhálózat jövőbeni 7 fős vezető testületében sem lesz képviseletük. Követeléseik között szerepel, hogy a TDDSZ-t azonnal vonják be a munkavállalókat érintő legfontosabb döntési folyamatok kidolgozásába, és a kutatóhálózat minden irányító és döntéshozó testületében rendelkezzenek jelentős képviselettel a dolgozók.
Zsarol a miniszter
Mint arról a Népszava korábban beszámolt, Radnóti Sándor és Vörös Imre akadémikusok, valamint az Akadémiai Dolgozók Fóruma közigazgatási bíróságon támadta meg az MTA közgyűlésének határozatát, amely alapján ingatlanvagyona jelentős részét eladná az államnak. Az akadémia a korában hozzá tartozó kutatóhálózat által használt ingatlanok tervezett eladását azzal indokolta: az állam garanciát vállalt rá, hogy azokat továbbra is az intézetek használhatják tudományos célra. Radnótiék azonnali jogvédelmet kértek, ami azt jelentené, hogy a per ideje alatt az MTA nem adhatja el az ingatlanokat, de egyelőre nem tudni, hogy ezt bíróság megadja-e. Hankó Balázs miniszter egy interjúban azt mondta, ők is „beszállnak” a perbe. Az általa vezetett minisztérium az ingatlanok átadásához köti a kutatóhálózati dolgozók béremelését, holott, mint arra a TDDSZ és a perelő akadémikusok is többször felhívták a figyelmet: a két dolognak semmi köze nincs egymáshoz.