George Orwell 1984 című fájdalmas látomásában a korlátozott atomháború vége óta mindössze három nagy diktatorikus állam létezik, amelyek felosztották maguk között a világot. A hajdani Európát és Oroszországot felölelő Eurázsia, a Távol-Keletet és Ázsia nagy részét magába foglaló Keletázsia, valamint az amerikai kontinens országaiból és az angolul beszélő világ maradékából létrejött szuperállam, Óceánia. Az államoknak nem polgárai, inkább jogfosztott alattvalói vannak, s nemhogy cselekedeteik nem szabadok, de gondolataikat is mind jobban kontrollálni próbálják.
Nem kell túlságosan elrugaszkodjunk napjainktól, ha a Trump-féle büntetővámokkal és egyéb fenyegetésekkel megrendszabályozni kívánt Kanada, Panama, Grönland, Mexikó (annak valamennyi öblével együtt) mögött Óceániát látjuk; a NATO és az USA nélkül maradó Európa Oroszország által fenyegetett Eurázsiaként sejlik fel; míg Kínában a már bekebelezett Hong Konggal és a még bekebelezni kívánt Tajvannal Keletázsiát vélhetjük felfedezni.
Az 1984-ben a Párt vezetője a mindenki által rajongott Nagy Testvér – aki bölcsen, szigorral, de szeretetben irányítja népét. A képe mindenhol jelen van, és személye köré vallásos tisztelet épül. A csillagok „szerencsésen” állnak együtt a valóságban is: ezen nagy birodalmak vezetőinek egyike sem a békés racionalitásról, önmérsékletről és az együttműködés igényéről híres. Kínában Hszi Csin-ping hatalma válik egyre centralizáltabbá, és az állami propaganda erőteljesen építi a róla alkotott képet. Putyin esetében nemhogy személyének, de politikájának megkérdőjelezése is főbenjáró bűn, és a trumpi kormányzatban is a vezető iránti hűség és a vakhit – nem pedig a törvény vagy az intézmények iránti elkötelezettség – vált elsődlegessé. Putyin és Hszi esetében az alkotmány módosításával már megszüntették az elnöki mandátumkorlátot, így hosszú távon is hatalmon maradhatnak, s hasonló javaslat merült már fel Trump esetében is.
Orwellnél a Belső Párt a hatalom valódi birtokosa, amely totális ellenőrzést gyakorol az állampolgárok felett, manipulálja az igazságot, és saját ellenségképet gyárt. Ez az ellenség Orwellnél a Testvériség nevű szervezet és – annak rég meghalt vagy sosem létezett – vezetője, Emmanuel Goldstein. A Kínai Kommunista Párt vezetése hasonlóképpen monopolizálja a hatalmat, ellenségnek pedig ott van olykor a dalai láma, máskor egyes már börtönben ülő hongkongi médiabirtokosok (Jimmy Lai), esetleg tüntetők (Joshua Wong) töltik be ezt a szerepet. Putyinnál az oligarchák elitje biztosítja a fennmaradást – míg néhányan az ablakon keresztül távoznak –, miközben Zelenszkij és a már halott Navalnij pályázik az ellenség megtisztelő címére. Trumpnál is megvan ez a kör: a Project 2025, a Fox és Elon Musk köré szerveződve igyekeznek megkerülni az egyelőre még működő fékeket és ellensúlyokat, és az „elitet” - a demokratákat –, vagy éppen a migránsokat használják bűnbakként. Itt még ellenségből is erős a verseny: rajthoz áll Hillary Clinton, Nancy Pelosi és Anthony Fauci is. Na meg Soros György.
Orwellnél a hierarchikus társadalom a tudatlanságra épít, ugyanis ha az emberek elkezdenének művelődni, tanulni, gondolkodni, akkor kérdéseik lennének. Ezért is szigetelődtek el a szuperállamok hermetikusan egymástól, máskülönben a polgáraik rájönnének, hogy tulajdonképpen mindhárom állam diktatórikus ideológiája és hierarchikus felépítése ugyanolyan, és a másik állam lakói is emberek, nem pusztán lemészárolandó ellenség. S lőn: az orosz iskolák esetében – amelyek mind inkább elszigetelődnek a nemzetközi oktatási rendszerektől – a rezsim folyamatosan fokozza az ellenőrzést a tananyag felett, egyre nagyobb hangsúlyt kap a hazafias nevelés, miközben csökkentik a nyugati hatások „káros” befolyását. Ez a folyamat nemcsak az orosz diákok lehetőségeit korlátozza a nemzetközi térben, de ágyútölteléket nevel a növendékekből.
Orwell szerint az információk feletti uralom alapvető működésmód, miközben a Párt manipulálja a nyelvet (újbeszél) és a valóságot, hogy fenntartsa hatalmát, amelynek elsődleges elvárása a kérdés nélküli vakhit.
Ez a lojalitás mutatkozik meg, amikor Amerikában összeesküvéselmélet-hívők kerülnek magas állami pozícióba, amikor tudományellenesek lesznek a kormányzat tagjai, és amikor fennkölten alternatív tényeknek nevezik a nettó hazudozást.
Orwell azt írja, hogy az úgynevezett teleképek kétirányúsításának, valamint a mikrofonoknak a segítségével a történelem során most először – 1984-ben – nyílik lehetőség egy kormány számára, hogy polgárait állandó felügyelet alatt tartsa. Minden polgárt, akit érdemes, szemmel lehet tartani. De amúgy sincs az embereknek szükségük szabadságra, mert már százszor bebizonyosodott, hogy nem tudnak mit kezdeni vele, csak a rabjaivá válnak. Emellett a Párt folyamatosan újrahamisítja a történelmet, „módosítja a múltat”, hogy a jelenlegi hatalmi narratívát igazolja.
Kínában a világ egyik legkiterjedtebb megfigyelőrendszere működik, amely mesterséges intelligenciával és arcfelismerő technológiával követi az emberek mozgását. Az internetes cenzúra és az online tevékenységek megfigyelése szintén része ennek a rendszernek. Az állam szigorúan ellenőrzi a történelmet is: a Tienanmen téri eseményekről nem lehet szabadon beszélni, és az iskolai tankönyvekben is módosították a múlt eseményeit, még éppen nagy sikert arató DeepSeek sem hajlandó problémás kínai eseményekről tényszerűen nyilatkozni. Ezen felül az úgynevezett társadalmi kreditrendszer pontozza a polgárok viselkedését, és a rossz értékelést kapók számára korlátozhatja az utazási és pénzügyi lehetőségeket.
Persze a három rezsim ma még nem ugyanolyan: míg Kína és Oroszország inkább már a Belső Párt totalitárius kontrollját valósítja meg az állami propaganda és a megfigyelés révén, Trump adminisztrációja még csak a valóság manipulációjában és az intézményrendszer aláásásában mutat orwelli vonásokat. De ne legyenek illúzióink: az eltérések csak fokozatbéli különbséget jelentenek, s nem szándékbelit vetítenek elénk.
A szerző tudománykommunikátor, volt kutatóprofesszor, az Excenter Kutatóközpont vezetője.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.