A legendás zenekarok közül jó páran az 1960-as években robbantak be, és ez az évtized első felétől kezdve folyamatosan meg is látszódott a népszerűségi mutatókon is: Amerika legfontosabb, Billboard 100-as listáján 1963-ban annak 36 százalékát, míg 1966-ban már az 55 százalékát uralták a zenekarok. Kisebb-nagyobb ingadozásokkal derekasan tartották is magukat egészen a kilencvenes évek második feléig, aztán jött a visszaesés, ami meg sem állt ezután harminc évig. Ennek mértékét jól mutatja, hogy 1993-ban még a lista helyeinek 46 százalékát bandák vitték, ez az arány 2024-ben már 2 százalékra csökkent. A 90-es években tapasztalható látványos visszaesés roppant meglepő, tekintve, hogy az úgynevezett fiúbandák egyik nagy népszerűségi hulláma erre az időszakra tehető (pl. Backstreet Boys, New Kids on the Block) ahogyan R&B és dance-pop műfajban a lánybandáké is (ekkor jelent meg az angol Spice Girls vagy a Destiny’s Child is, amely később Beyoncét adta a világnak).
Az elmúlt három évtizedben tehát a szólóelőadók kegyetlenül átvették az uralmat a népszerűségi listákon az amerikai Skoove és Datapulse internetes oldalak kutatása szerint, hiába tölt meg még mindig csordultig stadionokat a Coldplay, tér vissza évekig tartó titkolózás után a 2000-es évek legnépszerűbb nu metál zenekara, a Linkin Park vagy jelenti be a semmiből a testvérharcról is ismert manchesteri rockzenekar az Oasis, hogy kibékültek, tizenöt év után jöhet ismét a turné.
A zenei hírek inkább arról szólnak, hogyan hasonlítják Taylor Swift dalszövegírói képességeit Shakespeare zsenialitásához, vagy miért hívják Z generációs Kurt Cobain-nek Billie Eilisht. Barna Emília zeneszociológus szerint a több összetevős jelenségben legalább annyira benne van a megváltozott ízlés, mint a zenehallgatási szokások átalakulása, pláne a potenciális sztárok felé az eladhatóság érdekében mutatott elvárások.
“Egyrészt műfaj tekintetében történt egy átalakulás, amit nagyvonalakban úgy lehet megragadni, hogy a rock alapú zene helyett a mainstreamet (a legnépszerűbbeket - a szerk.) a tág értelemben vett hip-hop, R&B és társstílusok dominálják.” (Amikor a zenekarok igazán uralták a terepet, vagyis a kutatás szerint a 60-as évektől egészen a 90-es évekig, akkor jellemzően rockzenei műfajokról beszélhettünk, legyen az az angol beatzene királya a The Beatles vagy a thrash metál alapjait lefektető Metallica, esetleg a grunge Nirvana - a szerk.) A kutató szerint a kollaborációk - vagyis mikor két előadó összeáll egy-egy szám vagy akár egy egész album erejéig - növekvő mértéke is erre a zeneipari környezetre reagál: “A rockbandákhoz tartozó működésmódhoz képest egy új, networking-alapú, a digitalis platformokhoz alkalmazkodó zenei munkafolyamat vált uralkodóvá. A hiphop-alapú popzenében az egyéni előadók jellemzők a bandák helyett, illetve a rapperek, énekesek és a beatmakerek, producerek közötti állandó vagy ideiglenes együttműködések. Az előadók közötti kollaborációk, úgynevezett “featelések” a feltörekvő előadóknak segítenek abban, hogy a már népszerűbb előadón keresztül jussanak el közönséghez, a nevek “halmozása” pedig a kollaboráción keresztül a közösségimédia- és streamingplatoformok logikájához is jól illeszkedik, megsokszorozza a potenciális elérést.” A fogyasztók több mint 70 százaléka ugyanis ezeken a felületeken keresztül hallgat manapság zenét, ami törvényszerűen alakította át az iparágat is: Egyetlen előfizetéssel több millió számhoz férhetünk hozzá egy olyan felületen, amely a zenehallgatási szokásaink alapján ajánlj fel újabb és újabb zeneszámokat, előadókat. “Jellemző, hogy egyes dalok lesznek a kedvenceink, egész albumokat kevésbé hallgatunk, és az egyes előadók munkásságával sem feltétlenül ismerkedünk meg. A zenei streaming szolgáltatók ugyanis a különféle algoritmusok által kijelölt ízlésünknek megfelelő, személyre szabott playlistek összeállításával vesznek rá, hogy minél tovább a felületen tartsanak. Ezek egyfajta best of válogatások a legnépszerűbb, pontosabban számunkra legjobbnak gondolt dalokból" - részletezi Barna Emília.
Ehhez alkalmazkodik a zenész és a zeneipar is.
Előbbi sokszor néhány számos kislemezek vagy egy-egy sláger kiadásával, míg utóbbi a személyes brand építésével szembeni kőkemény elvárásokkal. Ahogyan ugyanis a filmiparban, úgy manapság már a zenei színtéren is a tehetség mellett ugyanolyan fontos az adott sztár közösségi média értéke. “Az iparágban történő előrejutás feltétele lett, ki milyen sikerrel tudja reklámozni saját magát, sőt, mára a nagyobb lemezkiadók részéről elvárás, hogy a lemezszerződések előtt legyenek meg bizonyos hallgatottsági számok is. 2022-ben nevesebb zenészek fejezték ki tiltakozásukat egyes kiadók jellemző gyakorlata ellen, azaz, hogy a TikTok népszerűséghez kötötték adott dalok hivatalos kislemezes kiadását, melyet a zenészeknek saját maguknak kellett elérniük.” (A TikTokot alapvetően amatőr videók gyártására találták ki, de napok alatt képesek valakiből sztárt csinálni, olyannyira terjed futótűzként egy jókor, jól sikerült videó - és előadóként piszkosul örülhetsz, ha a te dalod szól benne. - a szerk.)
Egy ilyen zenei környezetben a kiadók manapság inkább szóló előadókba fektetnek, aztán pedig addig merészkednek el, hogy két jól menő énekest egy kollaboráció erejéig összeboronáljanak - a zenekarokkal viszont már nem mindig ilyen bevállalósak: “Ez az erőforrások optimalizálásáról szól: a rockzenekaroknál van a szoros csapatmunkán belül egyfajta alkotói autonómia, ami képes még ellentartani az iparági elvárásoknak, a tiszta profitlogikának. Ugyanakkor egyben egy konfliktusokkal terhelt közösség is - ahogyan ezt a híres zenekarokról szóló életrajzi könyvekből vagy filmekből is tudhatjuk. Ettől a kettősségtől ugyan izgalmas, de egyben vélhetően kockázatosabb is a kiadóknak ezekbe a formációkba fektetni. Egy szóló előadó könnyebben formálható, még a legkarakteresebb figurák is.” A szakértő ugyanakkor megjegyzi, a kutatás nem tért ki a dél-koreai K-pop elemzésére, melynek világszerte több száz millió rajongója van, így aligha mondható rá, hogy ne lenne kifizetődő az olykor akár több mint 20 tagú együttes is.
A stadion áll győzelemre – Kétszer annyi pénzt hoz egy stadionkoncert, mint egy bő óra a nagy fesztiválok színpadánMagyarországon is hasonló trend figyelhető meg, kisebb különbséggel: A rock műfaj még mindig népszerű, melynek valószínű, hogy nem kicsit ágyaztak meg a 2010-es év fordulóján igazán jól menő alternatív zenekarok, mint a Péterfy Bori & The Love Band, a Kiscsillag, a Quimby vagy a Magashegyi Underground. Így népszerűek ugyan olyan bandák most is, mint a Carson Coma, Platon Karataev és a Bagossy Brothers Company, de stadiont megtölteni háromszor Azahriah tudott. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság legutóbbi kutatása szerint is a leghallgatottabbak között szólóban olyan rap előadók szerepelnek mint Ekhoe, Dzsúdló, Desh és Manuel.
