– Számomra fontos az oktatás, az edukáció, a célom pedig az, hogy megmutassam, a kortárs művészet is lehet izgalmas. Bízom is benne, hogy egyszer talán nagyobb társadalmi elfogadottsága lesz, de ehhez első lépésként egy mindent átfogó oktatási reform lenne szükséges, ennek viszont nincs realitása Magyarországon – vallja Don Tamás kurátor, aki a témában igazán a Magyar Képzőművészeti Egyetemen (MKE) merült el, amikor még a képzőművészet-elmélet tanszéken tanult.
– A képzés első éve számomra arról szólt, hogy megértsem és elfogadjam a kortárs képzőművészetet. Egy klasszikus művészetképpel érkeztem az intézménybe, ezért nekem az első tanévben minden órán rengeteg kérdésem volt, és nagyon hálás vagyok a tanszéknek, mert az öt év alatt sokban hozzájárult ahhoz, hogy úgy gondolkodjak a kortárs művészetről, ahogy most. A tanárok kritikai szemlélete pedig sokat segített, hogy nyitottan lássam a szakmát, a kortárs művészetet és a világot – mondja Tamás. Egyetemi szocializációja során például megtanulta, hogy kérdéseket tegyen fel a kiállításokkal és az intézményrendszer működésével kapcsolatban, és mélyebben próbáljon megérteni összefüggéseket. De nemcsak elméletben képezte magát, a képzés alatt kávézókban rendezett egyéni kiállításokat a festő hallgatóknak, és sokat járt műtermekbe. – A Képzőben az volt a legizgalmasabb, hogy velem egykorú alkotókkal találkozhattam és beszélgethettem, ami a későbbiekben hasznosnak bizonyult.
Komolyabb projektekbe is belevágott 2015-től. Például az Enyészpontok című sorozatba, mely a XX. század különböző időszakaiban vizsgálja a zsidó identitást és az antiszemitizmust. – Történelmi eseményeket gyűjtöttem össze, majd felkértem művészeket, hogy válasszanak azokból és hozzanak létre azokra kortárs reflexiókat – idézi fel.
Nincs rossz megoldás
Nagyot változott az élete 2018-ban, amikor intézményi szinten is elmerülhetett a kortárs képzőművészetben: kurátor lett a debreceni MODEM-ben, majd 2021-től az intézmény vezető kurátorává lépett elő. – Már hét éve ingázom a két város között. Egyszer kiszámoltam, hogy ennyi idő alatt körbeutaztam volna a Földet Budapest-Debrecen távolságokkal. Azt hiszem, a MODEM történetében senki nem ingázott még ennyit – mondja Tamás. Az intézményben dolgozva aztán rájött, hogy a hazai kortárs képzőművészetben az egyik legnagyobb probléma, hogy nincs felvevőpiaca, nincs igazi közönsége, ami szerinte kultúrtörténeti okokra is visszavezethető.
– Talán a kortárstánc van rosszabb helyzetben, míg az irodalom mindig erős lábakon állt Magyarországon, a film és a színház pedig szintén sokakat vonz.
Ha megállítanánk egy embert az utcán, és megkérnénk, hogy mondjon egy magyar képzőművészt, akkor valószínűleg Munkácsyt vagy Csontváryt említené, a kortársakról pedig nem igazán tudna beszélni
– mondja Tamás, aki ezért elkezdett olyan projekteket csinálni, amelyek megmutatják a közönségnek, hogy a jelenkor képzőművészete is lehet érdekes, és tud hozzájuk szólni.
