Jenny Saville portréi és aktjai könnyen magukra vonják a figyelmet: nemcsak az ábrázolt témák, de a képek részletgazdagsága miatt is, a brit művész ugyanis mesterien bánik az ecsettel, érzékletesen ábrázolja az emberi testet és idézi meg a korábbi művészeti korszakokat. A nemzetközi kortárs művészetnek pedig kiemelkedő alakja, továbbá az egyik legjelentősebb képviselője a Fiatal Brit Művészek (Young British Artists – YBA) nevű csoportosulásnak, mely a sokkoló kiállításaival szerzett népszerűséget a kilencvenes években. A mostani, Albertinában rendezett tárlat pedig a művész első egyéni kiállítása Ausztriában, és az elmúlt két évtizedben született munkáiból válogat, melyek közt szerepel négy olyan mű is, melyet eddig sosem állítottak ki. Ralph Gleis, a múzeum igazgatója szerint a művész az emberi testet új perspektívában mutatja meg, ihletet merítve olyan régi mesterektől, mint Leonardo és Tiziano és olyan modern nagyságoktól is, mint Egon Schiele, Francis Bacon és Lucian Freud. „Ez különösen jól illeszkedik az Albertina Múzeum kiállítási programjához, amely több mint hat évszázados művészettörténeti gyűjteményt ölel fel” – mondta Ralph Gleis.
Saville képein a főszereplő maga az ember pőrén, csupaszon, minden sallangtól mentesen. Ha portrét fest, az arcok szinte kitöltik a kép terét, és csak az absztrakt, színfoltokkal teli háttérnek adnak helyet. Ugyanez a helyzet, ha testet vagy testeket ábrázol, melyek egymásba fonódnak, és olykor azt sem lehet követni, hogy a képen kinek a lábát vagy kezét láthatjuk.
Az első teremben a kiállítás nevét adó Gaze (Tekintet) című kétméteres festmény fogad minket, melyen egy fiatal lány bámul tágra nyílt, kék szemmel, és bár a kép csak az arcát mutatja, a bőrének felülete különféle, színes, absztrakt gesztusokból épül fel. A mű ezért kettős hatást kelt: ha távolról nézzük, akkor egy mondhatni klasszikus portrét látunk, de ha közelebbről vizsgáljuk, akkor a kép „szétesik”, és már csak absztrakt foltokat, elegáns mozdulattal felvitt, széles ecsetvonásokat, és feltorlódó, vastag festékréteget látunk. A kép ezáltal egyszerre szól az emberről, az egyénről és magáról a festészetről is. Hasonlót tapasztalni a Circe II (Kirké II) című képpáron is, melyen ugyanaz a nő tűnik fel kétszer, míg az intenzív, piros hátteret Saville arany színre festette, így idézve meg az ikonok ábrázolását.
A hátsó teremben még merészebb képeket láthatunk egymásba gabalyodó testekről, kitárulkozó nőkről és egy transzvesztitáról is. A dinamikus, eleven képeken megmutatkozik Saville művészetének sokfélesége is, hiszen az alkotó dolgozik nyers vászonra és papírra is, az ábrázolásához pedig az olajfesték mellett használ akvarellt és szenet.
Több kép a régmúlt korokat idézi meg. A Fates 1-3 (Sorsok 1-3) triptichon a görög mitológiából ismert moirákra utal, akik közül az első az élet fonalát szövi, a második azt gombolyítja, a harmadik pedig elvágja. A festmény szokatlan Saville többi művéhez képest, mivel ő szinte csakis hús-vér embereket ábrázol, míg ez a három kép részben emberi, részben szobor, részben absztrakt entitásokat mutat, másrészt a figurák Picasso 1907-es Avignoni kisasszonyok című festményét is idézik. A Byzantium (Bizánc) című, arany hátterű képen egy szoborarcú alak tart az ölében egy arc nélküli személyt, míg az ábrázolás a bizánci ortodox ikonokat, a Pietà keresztény ikonográfiáját és a középkori kegyképeket is eszünkbe juttathatja. Az Exodus című mű szintén a Pietàra utal, a képen egy fiatal fiú tart a kezében sok gyermeket, de Saville mindezt a háborúkat bemutató sajtófotókkal teszi hasonlatossá, melyeken a pusztításokban megsérült személyeket látni. A kép címe a Mózes második könyvében olvasható Egyiptomból való kivonulást idézi fel, de a festmény a világszerte zajló háborúkra is utal.
Infó: Jenny Saville: Gaze. Kurátor: Angela Stief, Melissa Lumbroso. Albertina, Bécs, Albertinaplatz 1. Megtekinthető 2025. június 29-ig
